Meglepő adatokra bukkant a Policy Agenda (PA) civil szervezet, miután a Magyar Szakszervezeti Szövetség megbízásából elkérte a Nemzeti Adó- és Vámhivataltól a 2019 febuárjában hozzájuk beérkezett járulékbevallásokat. A szakszervezet bérkutatása azt találta, hogy

Míg Magyarországon a hivatalos KSH statisztika szerint az átlagbér bruttó 345.900 Ft volt, a NAV adatai alapján a teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete 14 ezer forinttal kevesebb (331.197 Ft.), ha pedig minden egyes munkajövedelmet figyelembe veszünk, akkor közel 50.000 forintos különbözetet kapunk (298.229 Ft bruttó átlagbér).

Az adatokat bemutató Kiss Ambrus (Policy Agenda) és Kordás László (Magyar Szakszervezetek Szövetsége) továbbá hangsúlyozták, a KSH által nem is számított jövedelmi középérték (medián jövedelem) jócskán elmarad az átlagbér szintjétől, egészen pontosan 78%-a a mediánbér a teljes munkaidősök esetén, és 77%-os az összes bérjövedelmet is beleszámítva.

A mediánbér százalékos aránya az átlagbérhez képest egyben a legjellemzőbb adat a vagyoni egyenlőtlenségekre nézve is, hiszen arra mutat rá, mennyire torzítja felfelé az átlagbér-adatot a leggazdagabbak jövedelme.

A NAV most azokból az adatsorokból készített egyébként táblát a PA és a szakszervezetek számára, amelyeket nekik 2019 márciusában, februárra vonatkozóan a munkahelyek könyvelői lejelentenek. Figyelemre méltó, hogy a KSH hivatalosan 2019 januárjától tért át a NAV adatok alapján való statisztika-készítésre, március végére ők is ígértek mediánbér-adatot, ezt azonban azóta még nem publikálták.

A Policy Agenda az adatsorokból korábban létminimumösszeg-becslést is készített (egy főre 94.000 forint), most pedig a további jellemző adatokról számoltak be lapunknak.

Az egyenlőtlenség 77%-os adatára vonatkozóan jellemzően összevág a most kapott szám a KSH legutóbbi, 2014-es számával, amely 76%-os volt. Ez a visegrádi országokat tekintve is elkeserítően magas egyenlőtlenségi szintet mutat, Nyugat-Európa hivatalos adataihoz képest pedig a helyzet siralmas: Lengyelországban 80%-a a mediánbér az átlagbérnek, Szlovákiában 83%, Csehországban 85%, Németországban 89%, a skandináv államokra pedig a 90-95% közötti érték jellemző.

Kiss Ambrus elmondta, ha mindezt klasszikusan, jövedelmi decilisekben próbálnánk érzékeltetni Magyarországon, akkor a most megismert adatok szerint a társadalom leggazdagabb 10%-a ugyanannyit vitt haza februárban, mint az alsó 56% összesen.

Rengeteg veszélyeztetett dolgozó van Magyarországon

Az adatokból az is kiderült, hogy a KSH 4.5 milliós foglalkoztatottsági számához képest a kutatók a NAV adataiban csupán kb. 3.760.000 munkaviszonyra találtak adatot februárban. Ezek körül a teljes munkaidőben szerződéssel folytatott munkaviszonyok száma 2.890.000 volt.

Az eltérés abból adódik elsősorban hogy – többek között francia minta alapján – a magyar Központi Statisztikai Hivatal is bemondásra fogadja el a munkaviszonyok számát, konkrétan arra a kérdésre adott válasz alapján: „Volt-e az elmúlt egy hétben legalább egy óra jövedelemszerző tevékenysége” adott embernek.

Így tehát az erre adott válaszok a rendszertelen, szürke- és feketemunka, külföldi munkát is foglalkoztatottságnak veszik.

Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke az ismertetett adatokhoz hozzátette, a szakszervezeteknek nemzetközi szerződések és ILO-egyezmény is garantálná a térítésmentes állami adatszolgáltatást a bértárgyalásokhoz, azonban 4-5 éve a kormány és az államapparátus részéről hozzállásbeli elmozdulást tapasztaltak. Konkrétan arról számolt be, hogy

„mióta a propagandaszámoktól meglehetősen eltérően mutattuk be a helyzetet, egyszerűen nem kapunk további adatokat”.

Most az adatsort a NAV csak adatigénylésre, és csupán térítés ellenében adta át a szakszervezeteknek. Mindez szembemegy a legalapvetőbb nemzetközi irányelvekkel a társadalmi partnerség és háromoldalú egyeztetés szabályait nézve.

Az adatokból az derül azonban ki, jó oka lehet a kormányzatnak arra, hogy ne időben és ne teljeskörűen publikálja az adatokat.

Nemcsak az egyenlőtlenség szintje nem mérséklődött ugyanis ezek alapján semmit az országban az elmúlt öt évben, de alapvetően azt a képet is megkapjuk abból a szűkebb keresztmetszetből, ami a februári adatokból kiolvasható, amely a veszélyeztetett munkában, semmilyen vagy csak részleges munkajogi védelemben dolgozók várhatónál magasabb arányára is utalhat Magyarországon.

2019 februárjában minden ötödik magyar részmunkaidőben, teljes munkaidőben de nem teljes havi foglalkoztatásban dolgozott Magyarországon, 635.000 ember volt februárban bejelentve a nettó 97 ezres minimálbérre vagy a nettó 129,600 forintos garantált bérminimumra. Közülük 370 ezren vannak a férfiak (227 592 teljes munkaidőben keres ennyit), és 264.559-en a nők (a teljes munkaidősök száma náluk 133.880).

És ezek alapján az is valószínűsíthető, hogy jelenleg legalább 750.000-re tehető azon magyar dolgozók száma akik veszélyeztetett (prekárius) munkát végeznek: nincs a teljes jövedelmüket garantáló szerződésük, szabadságolásra nem nyílik alkalmuk, és tulajdonképpen bármikor, kompenzáció nélkül elküldhetőek.

Ezzel együtt óriási problémát jelent Magyarországon minden jövedelembecslésnél, hogy a KATA-s szerződéssel dolgozók egységesen 25.000-50.000 forintos adót fizetnek, de az emögött álló tényleges jövedelem náluk marad és nem jelentkezhet a statisztikákban munkajövedelemként, így a 311.000 főállású KATA-s jövedelmi viszonyaira nézve még csak becslés sem készülhet.

Így tehát a kormány hivatalos, 4 és fél milliós dolgozói számához képest, közel egymillió azok száma akik legálisan nem teljes foglalkoztatottságban dolgoznak, hanem a Magyarországon ezen számok szerint virágzó informális- és haknigazdaságban keresik nem túl biztos kenyerüket.

A nem teljes munkaidőben foglalkoztatott, bejelentett munkákkal és munkavállalókkal kapcsolatos nemzetközi tendenciákból azonban az látszik, hogy ezek pontosan azok az állások, amelyek a legkisebb válság, vagy recesszió jelére azonnal és viszonylag nagy arányban elkezdenek eltűnni. Ezek alapján egy ilyen tartósabb válság jelenleg 750.000 embert érintene az országban.

A minimálbérre és garantált bérminimumra való bejelentés ugyanígy sokszor takar adóoptimalizálási szándékot. Nagy adókedvezményeket kapnak például a sportolók, ezért a februári táblában sport- és szabadidős tevékenységek munkakörében 72% a hivatalosan minimálbéresek aránya, az építőiparban 46%, míg a vendéglátóiparban 43%.

Trükkök százai?

Kiss Ambrus, a Policy Agenda vezetője szerint a komoly jövedelmeket, és foglalkoztatottak számát érintő eltérések a KSH és a NAV adatai között egyrészt adódnak abból, hogy a módszertan az ő bérkutatásukban és az állami szervnél merőben eltér, ugyanakkor az adatsorok, amelyeket alapul vettek ugyanazok, mint amelyekből a KSH is dolgozik.

Másrészt azonban Kiss további problémaként vetette fel, hogy az átlagbér számításánál a KSH rendre kihagyja az 5 főt, vagy kevesebbet foglalkoztatókat a számolásból. Ezzel kapcsolatban a KSH március végén azt közölte, az ő adataik a NAV tábláiban nagyon hiányosak, torzítottak, és a számolásból „adattisztítás” miatt maradtak eddig ki.

Az 5 fő és az alatti vállalkozások adatai természetesen most a NAV-tól kikért táblákban szerepelnek, így a különbség jelentős része abból adódik, hogy ezeket is hozzászámolták a többi munkaviszonyhoz.

Kordás László azt is elmondta, a szakszervezeteknek ezek a valósághoz közelebb álló adatok nagyon fontosak, hiszen csak így tudják a szakszervezeti vezetők, hogy a bértárgyalásoknál egészen pontosan miről is beszélnek, amikor minimálbér és a létminimum kerülnek szóba.

Ehhez pedig rögtön hozzátette, sok esetben hallanak arról, hogy maguk a munkáltatói szervezetek sem kapnak részletes adatokat az államtól, hiába kérték ezt rendszeresen. Arról is beszámolt, hogy a legutóbbi hónapokban a szakszervezetek már csupán a Pénzügyminisztérium bérhelyzetről szóló jelentésének a konklúzióit kapják kézhez, ebből kellene reális képet alkotniuk a helyzetről.

Mint ismert a Policy Agenda 2018-ban még közzé tudta tenni a létminimum alatt élők arányszámát (3,3 millió), most viszont, mivel a KSH a háztartási jövedelmi adatok publikálását is májusról novemberre-decemberre halasztotta, ezt még nem tudták elkészíteni.