Hiába beszél róla mindenki már évek óta, hogy a klímakatasztrófa itt van, átalakítja az éghajlatunkat, és erre a városainknak, az országunknak is fel kell készülnie, úgy tűnik, választott vezetőink mégse tesznek semmit.

Egyre hosszabb és forróbb száraz időszakok, és gyors, nagy csapadékmennyiségű esők nyáron. Évek óta halljuk, hogy ez fog történni a klímakatasztrófa kapcsán. Évek óta látjuk a durvábbnál durvább és egyre hosszabb hőségriadókat, és a monszunként lecsapó órási vízhozamú nyári esőket.

Aki Magyarországon volt az elmúlt 2 hétben, annak ezt nem kell bemutatni. Gatyarohasztó meleg, hőségrekordok, majd brutális, monszunszerű eső. És ez csak egyre durvább lesz, ahogy haladunk befelé a klímakatasztrófába.

Mégse csinál senki semmit. És itt nem csupán a klímakatasztrófa megállításáról, vagy visszafordításáról beszélünk. Hanem arról is, hogy a védekezésre a városok, a vezetőink fel tudnának készülni, és fel kell készülniük.

Nincs talán emblematikusabb kép, mint amit tegnap fotóztak Szolnokon. A lezúduló eső kocsikat lepett be egy aluljáróban:

De hasonló állapotok voltak a szolnoki vasútállomáson is:

És persze nem csak Szolnokon volt para a helyzet. Én is tudtam tengeri nyaralós képeket posztolni a Mérce irodája elől, az Orczy útról:

Mert most már évek óta látjuk, hogy a csatornázási rendszerek nem bírják el ezeket a hirtelen nagy esőket. Azt is látjuk, hogy ez akár komoly károkat és gondokat okozhat.

De vízosztáson kívül nem vagyunk felkészülve a nagy melegre, nincsen igazán sok zöld területünk, a beton süti vissza, akár 50 fok felé a nagy meleget, nem támogatjuk az árnyékolási technikákat, az olyan hőszabályozó megoldásokat amelyek egy ilyen meleg helyzetben a tereinken vagy az otthonainkban segítséget nyújtanának.

A nagy esők nemsokára elengedhetetlenül fontos vízhozamát pedig elengedjük a semmibe ahelyett, hogy hasznosítanánk.

Ideje lenne az ország és városaink vezetőinek felkészülni erre az újfajta helyzetre, és olyan megoldásokat bevezetni, amelyek enyhíteni tudják a klímakatasztrófa következményeit és a károkat, vagy éppen felhasználni a városlakók érdekében azt, ami történik.

Nem elég szörnyülködni a melegen, párakapukat kirakni és vizet osztani, átfogó cselekvési programokra van szükség az otthonaink, a városaink és a mindennapjaink védelmében. Aki ezt nem teszi meg, az alkalmatlan a város és az ország vezetésére is.