Május végén ült tárgyalóasztalhoz a Belügyi Érdekegyeztető Tanács (BÉT) a munkavállalói szakszervezetekkel, ahol a tűzoltók, rendőrök, illetve a belügyi és rendvédelmi dolgozók bérhelyzetéről volt szó. Vagyis csak lett volna szó, ugyanis annak ellenére, hogy a szakszervezetek úgy tudták, nagy bejelentésre készül a Belügyminisztérium, végül erre az évre vonatkozóan semmilyen érdemi javaslattal nem állt elő.

Két szakszervezeti vezetővel beszélgettünk arról, milyen várakozásokkal vágtak neki a tárgyalásnak, milyen problémák sújtják leginkább az állami végrehajtó szervek dolgozóit, és arról, most hogyan tovább. Mivel a piaci szféra bérei elszaladtak a végrehajtó szervek bérei mellett, a tárgyaláson résztvevő szakszervezetek elsősorban egy azonnali, nagyobb összegű béremelést tartanak szükségesnek, illetve a korábbi életpályamodellek újragondolását és a korkedvezményes nyugdíj visszaállítását is egyre sürgetőbbnek érzik. Bár a 2015-ben bevezetett 30, majd további 5-5 százalékos (2019-ig összesen 50 százalékos) béremelés kecsegtetőnek tűnt, tavaly a tűzoltó, illetve rendőrállomány több mint fele már semmit sem kapott meg ebből.

„Elmentünk a falig. Innentől ha lenne egy 10-20 százalékos leszerelés, az óriási problémát okozna”

– mondta a Mércének Salamon Lajos, a Hivatásos Tűzoltók Független Szakszervezetének elnöke, aki szerint soha nem volt arra példa, hogy a tűzoltókat toborozni kelljen. Ekkora létszámhiány mellett azonban félő, hogy a tűzoltó hivatás csak egy szakmává degradálódik, és kénytelenek lesznek olyanokat is felvenni, akik nem felelnek meg maradéktalanul a fizikai, egészségügyi és pszichológiai kritériumoknak – ez pedig csak további problémákhoz, balesetekhez vezet.

A létszámhiány nagyon is érezhető: annak érdekében, hogy az ország minden területére 10 percen belül kiérjenek a tűzoltók, létrejött az úgynevezett örsprogram, ez azonban nem úgy valósult meg, ahogy azt a szakszervezet egyébként hasznosnak és logikusnak tartotta volna.

„Csak azt nem gondoltuk, hogy ezek az örsök úgy jönnek létre a létszámhiány miatt, hogy még azokból a városokból visznek el embereket, ahol eddig voltak.”

– mondja Salamon.

Vagyis csak a meglévő állományt osztották szét az országban, tehát továbbra is megeshet, hogy egy nagyobb tűzesethez kiküldik a környék tűzoltóit, helyben pedig senki sem marad, miközben ott is bármikor szükség lehet rájuk.

Az alacsony bérek miatt sokan másod-, harmadállást vállalnak, így a szabadnapjaikon sincs lehetőségük pihenni, pedig a tűzoltó szakma rendkívül nagy fizikai-pszichikai megterheléssel jár, mély nyomot hagy a tűzoltókban egy-egy tűzeset, baleset. „Kicsit pszichológusnak is kell lenni” – mondja a szakszervezet elnöke arra utalva, hogy a tűzoltók egyrészt leginkább egymásra támaszkodnak a traumák feldolgozásában, másrészt sokszor nekik kell mentés közben megnyugtatniuk a bajbajutottakat is.

„Nem mindegy, hogy a kolléga 10 percen belül oda köpi ki a tüdejét, vagy hogyha meglenne a létszám, akkor normálisan meg lehetne oldani mindent. Egyrészt idő-, másrészt óriási energiaveszteség”

– magyarázza Salamon, milyen hatással van egy csapatra, ha kiesik akár csak egy ember is.

A rendvédelmi pótlék (korábban veszélyességi pótlék) sem teszi vonzóbbá a tűzoltó hivatást: mivel az irodai dolgozóktól kezdve a tűzesetekhez kivonulókig mindenki egyenlő mértékben megkapja, azok, akik valóban kockáztatják az életüket a munkájuk során, nem érezhetik azt, hogy az általuk vállalt kockázatot kellőképp méltányolják. A szakszervezet ezért közel két és félszeresére emelné a tűzesetekhez kivonuló végrehajtó állomány veszélyességi pótlékát.

A bizonytalanságot csak fokozza, hogy már nem lehet korkedvezménnyel nyugdíjba menni, aki pedig még ebben a rendszerben ment nyugdíjba, majd a civil szférában állt munkába újra, nem kereshet többet a minimálbér másfélszeresénél, a nyugdíjat pedig a kormány visszamenőleg úgynevezett járandósági ellátássá minősítette, amiből még adózni is kell.

Aki nem szerel le még a nyugdíj előtt, de a munkája során szerzett fizikai-pszichikai elhasználódás miatt nem éri el az egészségügyi állapota az 50 százalékot, annak a képzettségének megfelelő civil állást ajánlanak fel a rendszerben – vagyis egyfajta kényszerpályára kerülnek.

Ezzel a lehetőséggel egyelőre még csak kevesen élnek, Salamon szerint viszont hamarosan olyan korba és elhasználódási szintre ér a tűzoltóállomány egy nagyobb része, hogy ez a rendszer tarthatatlan lesz, mivel nem tudnak majd annyi állást felajánlani, ahány embert leszázalékolnak és benntartanak a rendszerben ugyanazért a bérért, amiért előtte dolgoztak (kevesebbet ugyanis nem kaphatnak, ez viszont szintén bérfeszültséget okoz az állományon belül). Salamon szerint a leszázalékolt tűzoltókat inkább el kellene engedni egy tisztes járulékkal (nyugdíjjal), és engedni nekik, hogy a civil szférában boldoguljanak tovább, ha szükséges.

Miután 2012-ben az Országos Tűzoltó-parancsnokság helyére az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság került, a tűzoltóság elvesztette minden önállóságát. Míg korábban gyakorlatilag önfenntartó volt egy-egy tűzoltóparancsnokság, mára egy agyonbürokratizált rendszerrel kell megküzdeniük nap mint nap. „Az nem egy jó dolog, hogy olyan emberek irányítanak, és olyan emberek vannak ebben a rendszerben, akik akkor láttak tüzet, amikor rágyújtottak a cigarettájukra, és mégis tűzoltó rendfokozattal bírnak” – mondja Salamon arra utalva, hogy a Katasztrófavédelem élére javarészt exkatonák és határőrök lettek kinevezve, ami óriási feszültséget okoz a tűzoltó állományban.

Ez pedig meglátszik az egész rendszer működésén is: a szakmai döntések a sokéves tapasztalattal rendelkező tűzoltók feje fölött születnek, és sokszor a munkájukat nehezítik.

„Millió olyan dolog van, amit racionális gondolkodással lehetne kezelni, de ez az irány nem az” – értékeli a helyzetet Salamon.

„Azt kéne a kormányzatnak megértenie, hogy igenis a végrehajtó állománnyal kellene kicsit többet foglalkozni, mert az hiányzik a rendszerből. Egy olyan intézkedéssorozatot kellene bevezetni, ami egyrészt benntartaná a rendszerben lévő kollégákat, másrészt bevonzaná a fiatalokat. Ennek két fontos tényezője van: a pénz és a nyugdíj.”

– mondja a szakszervezet vezetője.

De a kiszámítható élethez hozzátartozik például a manapság kuriózumnak számító biztos lakhatás is, a szakszervezet szociális hozzájárulással kapcsolatos javaslatait azonban lesöpörte az asztalról a Belügyminisztérium, mondván, hogy a családvédelmi akcióterv mindenre megoldást nyújt.

De nem minden a pénz: a szakszervezet javaslataiból általában alig valósul meg valami, pedig ezek közül sok nem pénz kérdése, hanem „hangulatjavító” intézkedés. Az adminisztrációs teher és az ellenőrzések csökkentése, illetve a teljesítményértékelés eltörlése (csapatmunka esetén ugyanis nem mérhető az egyéni teljesítmény) javíthatna az általános elégedetlenségen.

A 2012-es átalakítás előtt sorban álltak a fiatalok, hogy tűzoltók lehessenek, most viszont alig van jelentkező. „Akkor még mindenki magyar tűzoltó szeretett volna lenni. Ma már senki” – emlékezik vissza Salamon. Az akkori magyar bérezés, nyugdíjrendszer és felszereltség megelőzte a lengyel, cseh és szlovák tűzoltókét is, mára azonban fordult a kocka: nincs olyan előmeneteli rendszer, ami kiszámítható életet biztosítana a magyar tűzoltók számára.

A szakszervezetnek nincs könnyű dolga: miközben a Belügyminisztériummal viaskodik, a tűzoltótársadalom egyébként rendkívül megosztott igényei közt is meg kell teremtenie az egyensúlyt: az ország keleti részében, ahol nagyobb a munkanélküliség, ezért nem tudnak másodállást vállalni,  mindenki több bért akar, míg a nyugati országrészben inkább a szabadnapokra van igény, hogy azokon a szomszédos országokban másodállásban tudjanak dolgozni.

Pongó Géza, a Független Rendőr Szakszervezet főtitkára is egyre növekvő létszámhiányról és elégedetlenségről számolt be a Mércének:

„Nagyon sokan felkészültek arra, hogy ha egy tisztességes előmeneteli rendszert nem vezetnek be számukra, akkor elhagyják a pályát. Míg 10 évvel ezelőtt 200 fő szerelt le a rendőrségtől évente, addig ez a szám 2018-ban már 2000 volt. Ez nagyon magas, ez egy közepes rendőr-főkapitányság teljes személyállománya.”

A pályaelhagyás manapság már nem csak a fiatalok körében jellemző, a negyvenes korosztály körében is egyre gyakoribb az alacsony bérek miatti leszerelés, az ő több tízéves szakmai tapasztalatuk pedig érezhetően hiányzik a rendszerből.

A rendőrségi munka egy hivatás, egy karrierpálya, ami folyamatos tanulást igényel, ezt pedig a mindenkori kormányzatnak egy tisztes életpályamodell bevezetésével kell ellentételeznie

– mondja Pongó. Sokan túlórák vállalásával próbálják kompenzálni az alacsony béreket, ami viszont hosszú távon tarthatatlan, mert idővel az egészségük és a családi életük rovására megy. A szakszervezet szerint olyan alapbérezésre lenne szükség, amiből tisztességesen megélhetnek a rendőrök, illetve akkora létszámra, amely biztosítaná, hogy tényleg csak rendkívüli esetekben kelljen túlórát elrendelni, ehhez pedig ne más megyékből kelljen napokra, hetekre vagy akár hónapokra rendőröket átrendelni.

A szakszervezet szerint az állomány 40 százaléka gondolkozik a pályaelhagyáson. A rendőr szakszervezet titkára szerint ha ennek csak egy része is megvalósul, az humán katasztrófához vezethet. Márpedig a Belügyminisztérium a tárgyaláson egyértelműen jelezte, hogy erre az évre már nem számíthatnak béremelésre a rendőrök, emiatt pedig sokak türelme elfogyhat.

Ráadásul az utánpótlással is nagy problémák vannak: míg néhány évvel ezelőtt sokszoros túljelentkezés volt a rendőrképzésre, ez mára már egyáltalán nem jellemző. Egy rendőrnek állampolgári jogokról kell lemondania, a testi épségét, az életét kell minden nap kockáztatnia, esküt kell tennie, és alkalmazkodnia kell a parancsuralmi rendszerhez. És ha mindezért olyan alacsony bér jár, amiből a lakhatásukat sem tudják finanszírozni, a fiatalok nem választják ezt a pályát.

A rendőr szakszervezet is úgy véli, az egyre égetőbb létszámproblémát csakis egy azonnali, nagy béremeléssel lehetne megoldani. Egy tiszthelyettesnek 150-160 ezer forintos fizetésből kell megélnie, de ha elmegy kamionsofőrnek vagy egy multihoz dolgozni, ennek az összegnek rögtön a dupláját is megkeresheti.

„Ezért is kell azonnali bérfejlesztést megvalósítani. Ígérhetnek 10-20 százalékot, azt lehet, hogy megint ugyanúgy el fogja vinni az infláció és a munkaerőpiaci helyzet, ahogy ezt a mostani életpályát is elvitte az elmúlt évek folyamán.” –

mondja Pongó.

Az azonnali béremelés után egy olyan előmeneteli rendszert kellene bevezetni, ami biztosítja, hogy a rendőrök az évek során egyre magasabb beosztásokban dolgozhassanak, amihez biztosítják nekik a megfelelő képzéseket és a magasabb béreket is.

Ez ugyanis ma nincs így: hiába végzi el például egy tiszthelyettes a főiskolát, nem nevezik ki tisztnek. „Aki tanul, képzi magát, az is lehet, hogy 5 évet, vagy még attól hosszabb időt is tiszthelyettesi beosztásban és bérért kell, hogy eltöltsön a pályán, hiába végzett el akármilyen főiskolát” – mondja Pongó, majd hozzáteszi: a  tisztek esetében nem ritka a 2-3 diploma sem, amit szintén jobban meg kellene becsülni.

A fluktuációt fokozza, hogy a tiszthelyettesek általában olyan középfokú végzettséggel rendelkeznek, ami versenyképes a piaci szektorban is, a tisztek közül pedig sokan mérnöki, közgazdász, illetve jogi diplomával, így ha azt látják, hogy ezekkel a képesítésekkel jobban kereshetnek, elhagyják a rendőri pályát.

A szakszervezet szerint a végrehajtó (tiszthelyettes) állománynak 50 százalékos béremelésre lenne szüksége, ha pedig ez nem valósul meg, fel fog erősödni az elvándorlási hullám.

Ennek ellenére a Belügyminisztérium csak egy halovány ígéretet tett egy jövő évi béremelésre, annak ütemezése és konkrét számok azonban nem hangzottak el.

A kafetéria a rendőrök és a tűzoltók esetében is majdnem felére csökkent az elmúlt években: míg 10 évvel ezelőtt közel 400 ezer forintos béren kívüli juttatást kaptak, ez az összeg ma bruttó 200 ezer forint, ami körülbelül nettó 140 ezer forint. A lakhatás is komoly problémát jelent, a  budapesti rendőrök nagy része ugyanis vidéki, az egyre növekedő ingatlanpiaci árakat azonban egy kezdő tiszthelyettes nem képes megfizetni. A szolgálati lakások száma minimálisra csökkent, a lakhatási hozzájárulás pedig kötött.

A béremelés és a lakhatás támogatása mellett az életpálya harmadik pillére a biztosítási rendszer lenne: a rendőrök sokféle veszélynek vannak kitéve, de ha baleset nem is éri őket, az évek során a tűzoltókhoz hasonlóan ők is elhasználódnak mind fizikailag, mind pszichikailag. Ezért is fontos, hogy megvalósuljon a szakszervezet által javasolt biztosítási rendszer.

A rendőröknél szintén nagy problémát jelent a korkedvezményes nyugdíj eltörlése: míg korábban egy rendőr 50-55 évesen elmehetett nyugdíjba, ezt ma már csak 65 évesen teheti meg. „Ez minden, csak nem tisztes megoldás” – mondja Pongó. A szakszervezet szerint minimum 5-10 év korkedvezményt kellene adni a rendvédelmi szervek dolgozóinak.

A kormány ezzel a szürke- vagy a feketegazdaságba taszítja azokat az embereket, akiknek az volt egész életük során a munkájuk és az életfilozófiájuk, hogy a törvényeket betartsák és betartassák, emiatt ugyanis sokan kénytelenek „zsebből zsebbe” dolgozva kiegészíteni a nyugdíjukat.

Pongó Géza szerint minden negatívum ellenére sok olyan munkát végez egy rendőr, amiből fel tud töltődni, a sikerélményekért cserébe azonban nem adnak a boltban tejet vagy kenyeret, és a rezsit sem lehet kifizetni belőlük.

A saját életüket kockáztató tűzoltók és rendőrök tehát idén már nem valószínű, hogy megnyugtató híreket kapnak a megélhetésüket illetően. Az állomány egy részét már most is csak az elhivatottság tartja a pályán – kérdés, hogy a kormány meddig tudja ezt kihasználni.