Június 15-e az idősekkel szembeni rossz bánásmód tudatosságának nemzetközi napja. Bár időnként olvasunk egy-egy hírt idős emberekkel szemben elkövetett bűncselekményekről, nyugdíjasok átverésére specializálódott csalókról, erőszakba torkolló lopásokról, legtöbben valószínűleg nem vagyunk tudatában annak, milyen sok idős ember milyen sokféleképpen válik erőszak áldozatává.
Világszinten körülbelül minden hatodik idős ember tapasztal valamilyen jellegű erőszakot. Ez a szám a korábban becsültekhez képest emelkedett, és a társadalmak elöregedésének köszönhetően várhatóan még emelkedni is fog: a 60 évesek vagy idősebbek száma a 2015-ös 900 millióhoz képest 2050-re 2 milliárdra fog növekedni az ENSZ előrejelzése szerint.
Ennek ellenére ez a legkevésbé vizsgált erőszaktípus, és a megfékezéséről szóló akciótervek sem hemzsegnek a világban.
Pedig az idősbántalmazás olyan globális társadalmi kérdés, amely az idős emberek millióinak egészségét és emberi jogait érinti, ezért megérdemli a nemzetközi közösség figyelmét.
Az idős emberek megromlott fizikai, egészségügyi, mentális állapotuk miatt rendkívül kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek – akár saját rokonaik, gondozóik vagy az őket ellátó egészségügyi/szociális intézmény által (az ENSZ szerint több visszaélés érheti az intézményekben élő időseket, mint a közösségben élőket).
Az idősek leginkább azért lehetnek kitéve erőszaknak, mert kevés családi, baráti kapcsolattal rendelkeznek, ritkán járnak el otthonról, nehezebben tudnak elmenekülni, megvédeni magukat, vagy segítséget kérni, a szakemberek (szociális munkások, orvosok, rendőrök) pedig nincsenek kiképezve arra, hogy felismerjék és szakszerűen kezeljék a bántalmazásnak ezt a formáját.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint az idősekkel szembeni visszaélések általában észrevétlenek maradnak és csak nagyon ritkán jelentik őket. Lehetnek szándékosak és nem szándékosak is, és nem csak a fizikai bántalmazást, hanem pszichológiai és érzelmi, szexuális, pénzügyi, gyógyszerészeti visszaéléseket, illetve az elhanyagolást is magukba foglalják. Az idősekkel szembeni visszaélés formája az állampolgári jogok tagadása is, valamint a kor alapú diszkrimináció.
A Nők A Nőkért Egyesület (NANE) az idős nőket érő leggyakoribb párkapcsolati erőszakfajtákra külön felhívja a figyelmet:
- Szóbeli erőszak: a bántalmazó sértegeti az áldozat, vagy annak családtagjait, barátait. Gúnyolódik vele, büntetésből nem szól hozzá, kiabál vele, megfenyegeti.
- Lelki erőszak: a bántalmazó az áldozat önbizalmát lerombolja, önálló döntéseit nem fogadja el. Mindenért őt okolja, még a saját erőszakos kitörései miatt is. Megfélemlítően viselkedik: tör-zúz, megrongálja az áldozat értéktárgyait, csapkod, üvöltözik.
- Testi erőszak: az elkövető lökdösi, megüti, fojtogatja a bántalmazottat, a haját húzza, rázza, fegyverrel, késsel fenyegeti. Az áldozat mozgásszabadságát, testi igényeit korlátozza: gyógyszereit elveszi, bezárja, kizárja, éhezteti vagy szomjaztatja.
- Szexuális erőszak: a bántalmazó olyan szexuális tevékenységre veszi rá az áldozatot, amelyet az nem akar, a szexszel fájdalmat okoz neki vagy megalázza; megerőszakolja vagy intim testrészeit megsebesíti. Pornót nézet vele, szexuális töltetű megjegyzéseket tesz rá, szégyent kelt benne a teste miatt, fiatalabb nőkhöz hasonlítja.
- Gazdasági erőszak: a bántalmazó nem engedi, hogy az áldozat rendelkezzen a saját pénzével, elveszi tőle az értékeit, nyugdíját, és csak saját belátása szerint ad belőle. Hitelt vesz fel az áldozat nevére, kifosztja, a saját nevére íratja az ingatlanját, végrendeletet írat vele, egyedül rendelkezik a közös vagyon felett.
- Elszigetelés: a bántalmazó megszabja, hogy mit csinálhat az áldozat, kivel találkozhat, ki látogathatja meg. Nem engedi, hogy a családjával beszéljen, elutazzon, pénzt tartson magánál. Elzárja előle a telefont, magánál tartja a kulcsokat, elolvassa a levelezését, átkutatja a táskáját, minden lépését ellenőrzi.
- Gondozáshoz kapcsolódó erőszak: az elkövető a ráutalt áldozat gondozását elhanyagolja (pl. nem fürdeti, eteti, öltözteti megfelelően), elveszi tőle a szükséges gyógyszereket, gyógyászati segédeszközöket (pl. mankó, kerekesszék, hallókészülék). Az áldozat gondozása során fájdalmat okoz neki (pl. fésülés közben húzza a haját, rángatja), túl sok altatót ad be neki. Büntetésből megtagadja tőle a kedvenc ételeit, tevékenységeit, a megkérdezése nélkül kidobálja a holmiját.
A nem szándékos visszaélések gyakran az idős emberek igényeinek és érzéseinek meg nem értéséből erednek, amikor összeütközésbe kerülnek az idős ember igényei és kívánságai az őt ellátó személy (pl. családtag) magánéleti és szakmai igényeivel, vágyaival.
„Az időseket autonómiájuk elvesztése sebezhetőbbé teszi az erőszakkal és a rossz bánásmóddal szemben. Amennyiben az idős emberekben nem tudatosulnak a jogaik, nem is tudhatják, hogy visszaélés történt velük szemben vagy diszkriminálták őket, így azt sem tudják, hogyan kell megfelelően reagálni és segítséget kérni, amikor nehézségekkel szembesülnek vagy megalázó helyzetbe kerülnek.”
– áll a tartós gondozásra és segítségnyújtásra szoruló idős emberek jogairól és felelősségéről szóló Európai Chartában.
Milyen figyelmeztető jelekből vehetjük észre, hogy idős rokonunk, ismerősünk erőszak áldozata?
- Nehezen megmagyarázható sérülései vannak.
- Az anyagi függetlenség teljes hiánya, vagy az érintett indokoltnál nagyobb pénzügyi kontrollálása.
- Az érintett az élet apró, mindennapi dolgaiban (étkezés, öltözködés, lakberendezés stb.) sem hozhat önálló döntést.
- Az érintett nem tarthat fenn önálló kapcsolatot rokonaival, ismerőseivel, szomszédaival.
- Az érintettnek nincs módja négyszemközti beszélgetésre.
- Az érintett riadt, alárendelődő, engedelmes viselkedésű a partnerével/gondozójával.
