A négy évvel ezelőtti kampányához hasonlóan Bernie Sanders szerdán újra beszédet mondott a demokratikus szocializmus mibenlétéről. Az amerikai Demokrata Párt elnökjelöltségéért zsúfolt mezőnyben küzdő politikus újra tisztázni szerette volna, mit jelent az a politikai vízió, amelyet magáénak vall, és amely miatt jobboldali ellenfelei a totalitárius eszmék pártolásával vádolják.
A George Washington Egyetemen elmondott beszédét azzal indította, hogy többszörös válság nehezedik Amerikára és az emberiségre, ám emiatt nem kétségbeesni, hanem küzdeni kell. Kétféle tendenciát azonosított a mai világban:
egyfelől elmozdulást lát az oligarchia és a tekintélyelvűség kombinációja felé, amelyben egy kisszámú brutálisan gazdag csoport a társadalmak megosztásával, emberek egymás ellen fordításával, bűnbakok elleni uszítással próbálják bebetonozni és növelni hatalmukat.
Bernie ebben a sorban említette a magyar miniszterelnököt, Orbán Viktort, de nevesítette Putyint, Hszi Csin-Pinget, Jair Bolsonarót, Rodrigo Dutertét és Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceget is.
Másik oldalon viszont a dolgozók és fiatalok igazságosságért folytatott küzdelmének izmosodását is látja: a tisztességes bérekért küzdő dolgozókat, az energiaszektor környezetkímélő átalakításáért tiltakozó fiatalokat, a rendszerszintű diszkrimináció ellen küzdő kisebbségeket, és a demonizáció ellen küzdő bevándorlókat és szövetségeseiket.
Ezután kitért arra, mit is ért az oligarchia fogalma alatt: azt a példátlan vagyoni koncentrációt és egyenlőtlenséget, amelynek következtében mára az amerikai felső 1 százalék a javak 92 százaléka fölött rendelkezik, az újonnan keletkező bevételeknek pedig felét fölözi le.
Ennek pedig nem csupán a vagyoni helyzetre van kihatása, de például ezek az egyenlőtlenségek eredményezik, hogy ma az Egyesült Államokban a leggazdagabbak 15 évvel élnek tovább, mint a legszegényebbek. Mindezt egy olyan időszakban, amikor a gazdaság dübörög.
Sanders megidézte Franklin Delano Roosvelt elnököt, aki a második világháború előtti nagy gazdasági világválság nyomán meghirdette a gazdasági jogok és jóléti szolgáltatások kiterjesztését, a New Deal program keretén belül. FDR ezzel nemcsak amerikai dolgozók millióinak helyzetén javított, de az Európában épp ez időtájt dúló fasizmusnak is megtalálta az ellenszerét.
Legalábbis egy időre.
A vermonti szenátor kitért arra is, Trump és a jobboldal a szocializmus miatt vádolja őt, pedig valójában nem is a szocializmussal van bajuk, csupán azzal, ha a közösség erőforrásai nem a gazdagokhoz, hanem az átlagemberekhez mennek.
„Utálják a demokratikus szocializmust, mert az a dolgozó embereket részesíti előnyben, de abszolút imádják a nagyvállalati szocializmust, mely Trumpot és a többi milliárdost gazdagítja” – mondta.
Itt kitért arra, milyen óriási támogatásokat, adócsökkentéseket és más előnyöket kapnak a gazdagok az egyes államoktól, így a szocializmus ellenfelei szerinte csupán álszentek.
Beszéde legerősebb részében azzal a váddal szált szembe, mely szerint a baloldaliak csupán az egyenlőséget tartják szem előtt, a szabadság rovására.
„Valóban szabad vagy, ha nem orvoshoz menni, amikor beteg vagy, vagy csőd szélére kerülsz, mikor kijössz a kórházból?
Valóban szabad vagy, ha nem tudod kifizetni a gyógyszer, ami az életben maradásodhoz kell?
Valóban szabad vagy, amikor a szűkös bevételed felét lakhatásra kell költened, és rákényszerülsz, hogy uzsorástól kérj kölcsön 200 százalékos kamatra?
Valóban szabad vagy, ha 70 éves korodban is dolgoznod kell, mert nincs nyugdíjad vagy elég pénzed, hogy visszavonulj?
Valóban szabad vagy, ha nem tudsz egyetemre vagy főiskolába járni, mert a családodnak nincs elég bevétele?
Valóban szabad vagy, ha heti 60-80 órát kell dolgoznod, mert nincs munkahely, amelyik megélhetést biztosító béreket adna?
Valóban szabad vagy, ha kisvállalkozóként vagy családi mezőgazdászként kiszorítanak a nagyvállalatok monopolisztikus gyakorlatai?”
– sorolta a költői kérdéseket, melyekből kiderült, hogy gazdasági jogok nélkül az egyébként törvényben, alkotmányban garantált polgári és politikai szabadságaink sem jelentenek semmit, mert nem gyakorolhatók.
Éppen ezért megígérte, elnökké választása esetén bevezetné a gazdasági és szociális jogok nyilatkozatát, amely garantálná a tisztes megélhetést biztosító munkához, a minőségi egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz, megfizethető lakhatáshoz, tiszta környezethez és biztonságos időskorhoz való jogot.
A Demokrata Párton belül egyébként javában zajlik az elnökjelölt kiválasztásáért folyó kampány, június 26-27-én tartják a jelöltek első vitáját, melyen összesen 20 demokrata politikus vesz részt. A párt összesen 12 vitafordulót tervez megrendezni, melyek 2020 első hónapjaiban érnek véget.
Az előválasztás maga 2020 február 3-án veszi kezdetét az iowai kaukusszal, és 2020 július 13-16 között rendezik meg a pártkongresszust, amelyen hivatalosan is kijelölik a Trumppal megmérkőző jelöltet.
Az eddigi felmérések alapján Joe Biden egykori alelnök magabiztosan vezeti a mezőnyt, a felmérés-áltagok szerint a demokrata szavazók 32,3 százaléka voksolna rá most. Sanders a második helyen van 16,5 százalékkal, a szintén balszárnyhoz tartozó Elizabeth Warren pedig a harmadikon 11,8 százalékkal.
