A magyarországi európai parlamenti választások kapcsán két nagy nyertesről, meglepetésről szólnak a híradások, a Demokratikus Koalícióról, amely az ellenzéki térfelet uralva 16,15%-os (4 mandátumot szerző) támogatottságot szerzett, és az őt követő harmadik erőről, a Momentum Mozgalomról a maga (2 mandátumot szerző) 9,87%-ával.

A Momentum áttörése és térnyerése azonban csalóka mézesmadzag csak a szemünk előtt. Bár országos összehasonlításban sikerült 9,87%-ot elérniük, és két képviselőt kiküldeni az EP-be, érdemes mindig a választási eredmények mögé is nézni. Budapesten a szavazatok 17,34%-át kasszírozták be, és minden harmadik Momentum-szavazó a fővárosból került ki. Eközben csak minden ötödik szavazó volt fővárosi a választásokon.

A Momentum lett a leginkább Budapest-centrikus párt a választásokon.

Átvette az LMP és az EGYÜTT-PM helyét, akiknek az előző, 2014-es EP választáson szintén minden 3. illetve 2,5. szavazójuk a fővárosból került ki. A DK sokkal kiegyensúlyozottabb ilyen tekintetben. Nekik már csak minden 4. választójuk fővárosi, és ezzel 19,78%-os szeletet sikerült kivágniuk a budapesti szavazók közül, az országos 16,15%-hoz viszonyítva ez már közel sem olyan jelentős az eltérés, mint a Momentum esetében.

Donáth Anna a mandátumát a pártja fővárosi felülreprezentáltságának köszönheti, amivel kapcsolatosan fontos még pár rövid kitérőt tenni. Ugyanis nem sikerült olyan mértékben új szavazókat megszólítani, mint azt a Momentum szeretné és hirdeti. Ezt támasztja alá legalábbis az LMP durva fővárosi bukása (mintegy 8%-ról 3%-ra), és ha ránézünk a szavazatok területi eloszlására a fővároson belül,

akkor jól látszik, hogy a Momentum azokban a kerületekben szerepelt jobban, ahol az LMP és az Együtt-PM bázisok voltak (bár utóbbiból a DK felé is húzhattak át jócskán szavazók).

Ezeknek a budai és körúton belüli kerületeknek mindig is meghatározó szerepe volt a liberális-értelmiségi oldalon. Történetesen az SZDSZ-nek voltak hasonlóan komoly szavazóbázisai a kétezres évek közepén ezekben a kerületekben:

Bár Fekete-Győr András korábban állította, hogy „Nem, se új SZDSZ, se új Fidesz, se új LMP nem vagyunk” a megszólított választók fővárosi lakóhelye (és valószínűsíthetően osztályhelyzete, iskolai végzettsége) tekintetében nincs óriási különbség, elég jól valószínűsíthető az egykori SZDSZ és LMP szavazók átszavazása a Momentumra.

A fővárosban a helyzet változatlan

Az EP-választás során az is megmutatkozott, hogy a kormánypártok nemcsak vidéken, hanem a fővárosban is sokkal jobban képesek mozgósítani a szavazóikat az ellenzéknél. A 2018-as országgyűlési választáson 377 864 fővárosi szavazatával a Fidesz-KDNP 38,15%-os eredményt produkált. A mostani EP-választáson mintegy 280 000 vokssal a szavazatok 41,20%-át birtokolja Budapesten.

Persze nem hatalmas a különbség, és ezen a választáson is kisebbségben vannak a kormánypártok a fővárosban, de nem sikerült annyi szavazót meggyőznie az ellenzéknek ezen választás fontosságáról, mint ellenfelének.

A Momentum valóban a legnagyobb nyertese lett ennek a választásnak, az országgyűlési választásokhoz képest megduplázták a szavazóikat a fővárosban és országosan egyaránt, de a fentieket tekintetbe véve nehezen értelmezhető ez úgy, minthogy ez egy „repedés a rendszer falán” az önkormányzati választásokon pedig majd „kiütik az első téglát”.

Gyakorlatilag csak beléptek egy budapesti politikai vákuumba,amelyet az LMP hagyott a 2018-as választások óta azáltal, hogy végképp elveszítette zöld karakterisztikáját és a hitelességét a makacs különutas politikájával, valamint az Együtt és Párbeszéd pártoktól is hozott át szavazatokat, akiket felmorzsolt és félresöpört a folyamatos összefogáskényszer és a régi baloldallal való kollaboráció.

Ahhoz, hogy a Fidesz-KDNP kormányzat kihívója legyen valaki, elengedhetetlen volna felmérni azt, hogy a Fidesz fővárosi választói miért preferálják még mindig ilyen arányban a kormánypártokat az ellenzéki jelöltek felett, és szükség volna olyan politikai üzenetekre, tevékenységre, mely meg tudja szólítani a pártpreferenciával nem rendelkező választópolgárokat is, azokat, akik a budapesti gazdasági és gondolati buborékon kívül rekedten élnek.