Szanyi Tibor, a Magyar Szocialista Párt volt EP-képviselője, aki pártja meglepően gyenge szereplése után nem fog újra kijutni az Európai Parlamentbe, nyílt levélben kritizálta a pártjában zajló folyamatokat, annak múltbeli és jelenlegi működését – a levelet az ATV közölte teljes terjedelmében.
A „Kedves Elvtársam!” megszólítással kezdődő levélben Szanyi bejelentette hogy a néhai „Balra magyar!” programja alapján
új, baloldali mozgalmat indít, hogy politikai otthont teremtsen „radikális baloldali fiataloknak, nőknek és férfiaknak”.
A program Holnapelőtt néven fut, és ahogy Szanyi írja
„csatlakozhat bárki, aki azt vallja, hogy a Föld-i élet még menthető, ha újra a legszélesebb értelemben vett szolidaritás lesz úrrá a gondolkodásunkban. Ez egy zöldmezős beruházás, amely vörös vonalakat húz jó és rossz között, s akár pártok befogadására is alkalmas.
Ha az MSZP-nek szüksége van rám, akkor elnökévé választ, azzal hogy a pártot az említett mozgalomhoz kötöm.”
Szanyi levelében keményen kritizálja a pártvezetést, a vezetőségben meghozott döntéseket és a nevében szocialista párt ideológiáját és politikáját.
Úgy gondolja, a párt vezetése az előállt helyzetben, miszerint egy képviselőt tudnak az EP-be juttatni, nem tudott érdemben döntést hozni vagy javaslatot tenni,
„A gyávaság mintaesetének tudhatjuk be azt, hogy az elnökség – különösen annak fizetett része – nem akarta előterjeszteni, hogy név szerint ki legyen az egyetlen EP-képviselőnk”.
Hozzáteszi,
„Mi, választmányi kétharmaddal azt válaszoltuk, hogy mi az a párt vagyunk, amelyik semmilyen helyzetre nem képes érdemben reagálni.”
Szanyi ezután hosszasan értekezik a pártvezetés és a különböző testületek döntésképtelenségéről, valamint arról, hogy képtelenek szembenézni a kudarccal melyet az EP-választáson elért 6,62 százalékos eredményük jelent, ezzel kapcsolatban ki is fejti,
„Ha igaz, hogy a Párbeszéd egy 1-2 %-os párt, akkor mi keményen bezuhantunk 5 % alá, ami azt jelenti, hogy immár nem vagyunk országgyűlési képviseletre alkalmas tényező. És tényleg nem.”
A volt EP-képviselő pártja baloldaliságának elvesztésére is reflektál, miszerint a Bokros-csomag óta folyamatosan veszítenek baloldaliságukból, kormányon pedig egy neoliberális konglomerátummá váltak,
„tartós ellenzékben mára ideológiailag is élő halottá.”
Szanyi arra is kitér, az MSZP-nek alig van társadalmi támogatottsága, 20-30 emberből egy gondolja, hogy szükség van a pártra, és leginkább a korrupcióról és a botrányokról híresek,
„leginkább korrupt bandának emlegetnek minket, ahol a vezetők a tagság vállát taposva huzakodnak az egyre kevesebb koncon.”
Nincs értelmiségi holdudvara, akik voltak elfordultak tőlük, és míg a belépések ritkaságszámba mennek, folyamatosan kap kilépő üzeneteket, a tagság rohamosan csökken, a párton belül pedig folyamatosak és egyre mélyebbek a konfliktusok és egymás elleni áskálódások. Mint írja,
„Ez így nem párt! Ez így csak egy degenerálódó belterjes klub, ahol a politikai témakészlet elapadt, s jobbára az itt-ott fellelhető apróbb krajcárok után kapirgálunk.”
Emellett hibának tekinti azt is, hogy a szavazóik, támogatóik már nem kötődnek hozzájuk, mégpedig a politika miatt amit megvalósítottak az elmúlt időszakban, miszerint a legesélyesebb ellenzékire kell szavazni, vagy el kell szavazni más irányba,
„Tartósan úgy viselkedünk, mint a kanos férfi, aki beleszeret a bárcás cédába, s mindenét odaadja neki.”
Ennek legsúlyosabb formájaként említi mikor az EP-választásban „egy másik párt emberének” mandátumáért küzdtek – itt feltehetően a párbeszédes Jávor Benedekre gondolt – ami szerinte úgy csapódott le szavazóikban, hogy
„szavazzon rátok a vasorrú bába!”
– majd leszavaztak a DK-ra.
