Az európai parlamenti választásokat úgy tudnám jellemezni, mint a mindenkori választások fekete bárányát. Általában minden párt nemzeti ügyekben, belügyekkel kapcsolatos kérdésekben kampányol, ráadásul túlnyomó többségben olyan ügyekről beszélnek, amikre az EP-nek nincs befolyása, nem tartozik hatáskörébe. Persze minden országban feltűnnek a kampányígéretek között olyanok, mint az európai minimálbér vagy európai minimálnyugdíj, de a legtöbben a legtöbbet mégis olyan ügyekkel foglalkoznak, amiknek semmi köze az európai parlamenti választásokhoz.
Egyik oldal sem ad igazi víziót arról, hogy hogyan is kellene kinéznie az Európai Uniónak, egyáltalán uniónak kellene-e maradnia vagy inkább elindulnia a föderalizmus irányába. Nem beszélnek arról, hogy hogyan képzelik el az Unió jövőjét, milyennek kellene ennek a nagy „országnak” lennie, milyen stratégiák mentén kellene haladnia a jövőben. Ezáltal a szavazópolgárok is ezt a választást veszik a legkevésbé komolyan, rendszerint ezek a választások hozzák a legalacsonyabb részvételi számokat, mert nem világos az, hogy miért is kellene szavazni. Az emberek nem érzik ennek fontosságát, hiszen nem lesznek kormányok leváltva, nem látnak rá az EP mindennapi politikájára, döntéshozatali folyamataira és nem érzik azt, hogy kihatással lenne az életükre.
A mostani EP választások egy kicsit különböznek az eddigiektől, de most sem arról van szó, hogy az emberek annak tudatában szavaznának, hogy X vagy Y párt milyen új törvényeket fog javasolni uniós szinten, amik egyik vagy másik irányban megváltoztathatják a mindennapjainkat, jobb vagy éppen rosszabb életkörülményeket teremtve.
A fentiek alól két téma kivétel, az egyik a bevándorlás, a másik pedig a klímaváltozás kérdése. Ez a két téma, ami egyedüliként felmerül olyan kérdésként, amire valóban európai szinten lehet és kell válaszokat találni, és ez az a két téma, ami valóban mozgósító erejű is lehet minden oldalon, aminek valós tétje van.
Nem mindegy, hogy milyen politikusok kerülnek be az Európai Parlamentbe, nem mindegy, hogy milyen pártcsaládok fognak létszámban bővülni vagy csökkeni a mostani választások során.
Nap, mint nap jönnek a hírek Olaszországból, hogy menekültekkel teli hajókat nem enged Salvini, az olasz belügyminiszter kikötni az olasz partoknál, és nem csak a civil- és segélyszervezetek hajóiról van szó, hanem az ország saját haditengerészetének hajóinak kikötéséről is. Közben Magyarországon embereket éhezetnek a tranzitzónában, és illegálisan szállítanak vissza legálisan érkező menekülteket Szerbiába. Az embertelenség az egyes nemzeti kormányok szintjén már megjelent és ennek, ha minimálisan is, de a különböző európai uniós szervek és intézmények szabtak határokat. Gondoljunk bele, hogy hogyan is fog kinézni Európa jövője, ha ezek a bevándorlás-ellenes erők kerülnek hatalomra.
A humanizmus utolsó cseppje is el fog tűnni a kontinensről, és ne gondoljuk azt, hogy ez a menekültek szintjén meg fog állni.
Ahelyett, hogy például közös uniós lakhatáshoz való jog lenne, vagy uniós szabályozással valóban mindenkinek biztosítanák a megélhetéshez szükséges minimálbért, egymás után történnek a kilakoltatások egyes tagállamokban, és miközben a lakhatás vagy a rezsi árában nincs akkora különbség az uniós országokban, a bérek között viszont hatalmas különbségek vannak.
Az pedig, hogy a klímaváltozás hatásainak csökkentése érdekében milyen lépések fognak születni a közeljövőben, szintén nagyban fog múlni a mostani EP választásokon. Nem mindegy, hogy olyan pártok kerülnek-e be a parlamentbe, akik a nagytőke és a multik érdekeit képviselik, azon az áron is akár, hogy tevékenységük a környezetre nézve beláthatatlan károkkal bír, vagy olyan pártok, akik még a klímaváltozás létét is tagadják és Soros György kampányfogásának állítják be a problémát, mint ahogy azt például egyes fideszes politikusok tették az elmúlt napokban. Vagy, hogy olyan pártok kerülnek-e be az EP-be, akik olyan, az uniós országokra nézve kötelező intézkedéseket hoznak , amik csökkenthetik a klímaváltozás negatív hatásait és olyan törvények születnek ezáltal, mint amit nemrégiben szavaztak meg az egyszer használatos műanyagok kivezetése érdekében.
Az EP választásoknak az európai ügyekről kellene szólniuk, de mivel a kampányok sem csak ezekről szólnak, és mivel sok országban más választások is lesznek a közeljövőben, ezért nagy hatásuk van nemzeti szinten is. Sok országban kvázi előválasztási kampányként kezelik a pártok, így például Magyarországon is, ahol az önkormányzati választásokra készülnek már a mostani szavazás kapcsán is.De ugyanez a helyzet például Portugáliában is, ahol az őszi parlamenti választások előfutama az EP választás, ennél pedig még érdekesebb Ausztriában a helyzet, ahol a napokban jelentették be, hogy előrehozott választások lesznek. Így az a párt, amelyik most jó eredményeket tud elérni, nagyobb esélyekkel fog indulni pár hónap múlva a hazai választásokon.
Nekem személy szerint nagy dilemmám volt magyar állampolgárként, de portugáliai lakosként, hogy melyik országban szavazzak, de pont a fent említettek fontossága miatt abban biztos voltam, hogy valamelyik ország pártjának listájára mindenképp szavazni fogok.
Végül az segített a döntésemben, hogy az Európai Parlamentben
van egy olyan a politikus, aki rengeteget tesz a zöld ügyekért, fellép a klímaváltozás ellen és ad egy olyan európai víziót, ami egy szociális, humánus és demokratikus Európa irányába mutat, emellett pedig tényleges tevékenységet folytatott EP képviselőként az elmúlt öt évben.
Ezért döntöttem amellett, hogy a magyarországi európai parlamenti választásokon szavazok és Jávor Benedekre teszem le a voksom, annak ellenére, hogy az MSZP semmi olyat nem mutatott nekem, amiért egy EP választás alkalmával az ő listájukra kellene szavaznom. Azonban az olyan politikusok nélkül, mint Jávor Benedek, egy nagyon rossz irányba tartó Európa lakosai leszünk.
