„Mit tud a kormány ajánlani a gyermekeiket ápoló szülőknek?” – tette fel a kérdést Ungár Péter LMP-s országgyűlési képviselő az Emberi Erőforrások Minisztériumát vezető Kásler Miklósnak.
Ahogy azt Ungár kifejette: Budapesten jelenleg nincs lehetőség lakóotthonokba, egyéb megfelelő intézményekbe elhelyezni a folyamatos ápolásra szoruló idősebb gyermekeket, felnőtteket, ha a szülőknek már nem áll módjukban gondozni őket, meghaladja az ápolás fizikai teljesítőképességüket, illetve elhaláloznak.
Emellett nem áll rendelkezésre állami fenntartásban működő támogatott lakhatási szolgáltatás a fővárosban, és lakóotthon sem működik, pedig a fővárost nemzetközi jogszabályok kötelezik a lehetőség megteremtésére.
Ungár arra is emlékeztet: a vidéki intézményekben a körülmények ráadásul sok esetben nem megfelelőek, az intézmények fejlesztésre, felújításra szorulnak.
Hiába fordult azonban több gyermekét otthon ápoló szülő bírósághoz, hatályon kívül helyezték az ügyet.
Ungár ezért két kérdéssel fordult az emberi erőforrások miniszteréhez:
- Mit tud a kormány ajánlani a gyermekeiket ápoló szülőknek, hogy gyermekeiket ne távol, vidéki intézményekbe kelljen elhelyezniük?
- Milyen lehetőségekben gondolkodik a kormány, hogy megoldja az idős szülők ápolásra szoruló gyermekeinek ellátását, mind a fővárosban, mind vidéken egyaránt?
Kásler helyett szokás szerint Rétvári Bence államtitkár válaszolt. Illetve szokás szerint leginkább megkerülte a kérdést.
Írásbeli válaszában Rétvári kifejti, hogy az elmúlt években folyamatos volt „a törekvés a fogyatékos személyek jogainak érvényesítését szolgáló intézkedések, rendszerszintű megoldások feltárására és kidolgozására.”
Az államtitkár arra is felhívta a figyelmet, hogy a szociális intézményi ellátás nem csak az állami fenntartásban működő intézményi szolgáltatókon keresztül érhető el, hanem az egyházi és civil fenntartású intézményi szolgáltatók által biztosított intézményekben is, amelyek működését – emlékeztet Rétvári – jórészt az állam biztosítja a részükre nyújtott állami támogatás folyósításával.
A válaszból kiderül, hogy országosan összesen 16.582 férőhely van (az állami, önkormányzati, egyházi és civil fenntartású intézményekben), ebből pedig 3.204 férőhely Budapesten található. Rétvári így azzal érvel, hogy országos szinten is kiemelkedő Budapesten a férőhelyek száma (azt azonban nem részletezte, hogy a férőhelyek fenntartói közt hogyan oszlik el ez a szám, és hogy mekkora az intézmények túlterheltsége).
És ugyanígy nem igazán derült ki a válaszból az sem, hogy miért szorulnak ki a támogatásokból mindazok, akikről szüleik már nem tudnak önállóan gondoskodni – bár Rétvári megemlítette az Otthoni Segítés elnevezésű szolgáltatást, amely a fogyatékos embereket nevelő családok otthonában időszakos kísérését és ellátását jelenti.
Rétvári hivatkozik még arra is, hogy a kormány 5 évvel lerövidítette a 2017 januárjában megjelent, a fogyatékossággal élő személyek számára ápolást-gondozást nyújtó szociális intézményi férőhelyek kiváltásáról szóló 2017-2041 vonatkozó hosszútávú koncepciót, így 2036-ig elvileg a tömegintézményeket támogatott lakhatási formával váltják majd ki – ám ennek részleteiről (például arról, hogy jelenleg hogy áll ez a projekt) nem adott tájékoztatást.
Az LMP egyébként hónapok óta küzd azért, hogy ne csak a gyerekek után járjon az emelt otthonápolási díj.
Ungár Péter a Mércének elmondta: nem lepi meg, hogy az államtitkár újfent kikerülte a valódi válaszadást. Az LMP-s képviselő szerint mára teljesen megszokottá vált, hogy a kormány sikerként próbál beállítani olyan intézkedéseket, amelynek nincs érdemi eredménye, vagy túl messze vannak ahhoz, hogy láthassuk, milyen hatásuk lesz majd.
Ungár Péter kiemelte, hogy az otthonápolás ügye épp ilyen helyzet: a kormányzat sokszor beszélt már a támogatás százalékos emeléséről, csakhogy az ápolási díj olyannyira alacsony volt korábban, hogy egy 15, majd évente 5-5-5 százalékos emelés még mindig bőven messze van az elégségestől.
A képviselő szerint a minimum az lenne, ha az ápolási díj elérné a minimálbér szintjét, és azt is szorgalmazza, hogy a támogatottak köre is bővüljön.
Ungár emlékeztetett arra is, hogy a Lépjünk, hogy léphessenek! Közhasznú Egyesület által indított, az otthonápolás munkaként való elismerését követelő petíciót már több mint 42 ezren írták alá – az Emberi Erőforrások Minisztériuma mégis folyamatosan terel a témában.
„Nem fogjuk ezt az ügyet elengedni, a tradicionális parlamenti eszközök mellett más eszközökkel is nyomást fogunk gyakorolni” – nyilatkozta Ungár a Mércének.
Az otthonápolási díj körüli kálváriáról írt cikkeink ide kattintva olvashatóak.
