Klíma-szükséghelyzetet hirdetett a brit parlament tegnap esti gyűlésén, Jeremy Corbyn, a brit Munkáspárt vezetőjének felszólalására reagálva. A párt hosszú távon arra ösztönzi a parlamentet, hogy lehetőség szerint 2050-ig csökkentse (az 1990-es évekhez képest nyolcan százalékkal), majd nullázza az üvegházhatású gázok kibocsájtását.

A szükséghelyzet kihirdetését szavazás nélkül, többségi akaratnyilvánítással fogadta el a parlament. Bár a gyakorlatban ez még nem kötelezi a jelenlegi kormányt arra, hogy valódi előrelépéseket tegyen, hiszen a döntés nem törvényerejű,

egy radikálisabb folyamatot beindító első lépés lehet.

A parlamenti vitát egyébként az Extinction Rebellion nevű, környezetvédő aktivista csoport kitartó és egyre gyakoribb demonstrációi váltották ki. Az aktivisták a múltkor például hét napra bénították meg Londont.

A brit mozgalomnak három fő követelése van: a kormány ismerje fel a klíma- és környezeti vészhelyzetet, és dolgozzon ennek megfelelően azon, hogy a változtatás szükségességét világossá tegye a lakosság számára; cselekedjen annak érdekében, hogy az élővilág pusztulása álljon meg, és 2025-ig csökkentse nullára az ország üvegházhatású gázkibocsátását; hozzon létre állampolgári gyűlést, mely a klíma- és környezeti igazságosság kérdéseivel foglalkozik, és kövesse annak határozatait.

Az, hogy a parlament szükséghelyzetet rendelt el, azt jelenti, hogy a politikusok nagy hangsúlyt kell fektessenek a klímaváltozással kapcsolatos, a klímakatasztrofát megelőző rendeletekre – nem söpörhetik azt félre vélt vagy valós, „fontosabb” ügyekre hivatkozva. A brit parlament például elviekben eddig is kellő figyelemben a hosszú távú terveket, de gyakorlatban az olyan intézkedések, mint a Heathrow reptér bővítése, nem számítanak túl zöld lépésnek.

Ha viszont elrendelik a klíma-szükséghelyzetet, akkor a kibocsátásokat olyan mértékben kell majd monitorozni, mint ahogyan most a GPD-növekedést.