Mint az ismeretes, tavaly nyáron a Palkovics László vezette Innovációs- és Technológiai Minisztérium vette kezébe a Magyar Tudományos Akadémia jövőjét. A miniszter szerint
„A magyar kormány szándéka, hogy láthatóvá váljon, milyen módon hasznosulnak a források a tudományos életben.”
Bár ez jelenleg is így van, a kormány erre hivatkozva vonna el több száz millió forintot az akadémiai kutatóintézetektől, így az eddig alapvetően működési- és bérköltségekre innentől külön pályázniuk kellene, ráadásul ezekre akadémián kívüli kutatóintézetek, egyetemek is pályázhatnának.
Ezen felül a tervezet szerint a kutatóintézeti igazgatóknak rangsorolniuk kellene a különböző kutatócsoportokat abból a szempontból, hogy kinek jusson az új, csökkentett pályázati pénzből. Ezzel gyakorlatilag az igazgatókat a saját kutatócsoportjaik, témacsoportjaik halálra ítélésére kötelezik.
Az egyik kutatóintézet munkatársa érzékletesen mutatta be az új rendszer következményeit az egyes tudományterületeken, hiszen ha nincs alapfinanszírozás, akkor
- megszűnhet a magyar agykutatás a kutatók elvándorlása miatt;
- válságba kerülhet a magyar zenei hagyomány kutatása, és a Bartók-Kodály zenei archívum költségvetése már blokkolásra is került;
- megszűnhet a magyar vízgazdálkodási tanácsadás;
- bezárhat a vácrátóti arborétum;
- 20. századi magyar irodalomtörténeti kutatás megszűnése, a Magyar Nyelv Nagyszótárának munkálatai huzamosabban is leállhatnak;
- leállhat a Magyar Szent Korona-kutatás;
- megszűnhet a Balaton élővilágának szisztematikus kutatása;
- megszűnhet a magyar néphagyomány, népzenét gyűjtő MTA kutatóközpontok támogatása;
- válságba kerülhet a csillagászati megfigyelőhálózat;
- és az eddig kiemelkedően sikeres növénynemesítési kutatás is.
Ahogy arról mi is beszámoltunk, az MTA és a minisztérium közötti tárgyalások áprilisban lezárultak, ahol a két tárgyalódelegáció összeállított egy javaslatcsomagot. Ebben az MTA azt javasolja, hogy
- a jövőben ne a köztestület, hanem egy alatta működő, de újonnan létrejövő szenátus irányítsa a hálózatot;
- legyenek kétharmados többségben az MTA köztestületének képviselői a kormány képviselőivel szemben az irányító testületben;
- mindenképpen maradjon meg a kutatóhálózat alapfinanszírozása, ne csak pályázati úton juthasson forráshoz;
- a fontos döntésekben, ami az intézetek finanszírozását, átszervezését, összevonásokat, esetleges megszüntetéseket érintené, csak nemzetközi átvilágítás után, kétharmados többséggel szülessen döntés.
Ezekre a javaslatokra reagált most az ügyben egyébként végig nagyon határozottan fellépő Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF). Az akadémiai dolgozók tegnapi fórumukon egy ötpontos nyilatkozatot fogadtak el, melyben egyértelműen jelzik az akadémia döntéshozói felé, szeretnék, hogy
- az MTA kutatóhálózata és annak finanszírozása az MTA kezében maradna;
- maradjon meg az alapfinanszírozás, a pályázati alapú állami támogatás legfeljebb csak többletforrás megszerzésére adjon lehetőséget;
- maradjon meg a MTA kutatóhálózatában dolgozók közalkalmazotti jogviszonya, ennek megszüntetése pedig ne lehessen alku tárgya;
- amennyiben létrejön új irányító testület, a kutatóhálózat integritása és a tudományos kutatás autonóm működése érdekében a kutatóhálózat által ebbe delegáltak aránya egyezzen meg a kormány, illetve az MTA által jelölt tagok arányával. A kutatáhálózat közvetlenül maga válassza meg képviselőit az irányító testületbe, amelynek döntési jogosultságait sarkalatos kérdésekben legalább kétharmados szavazati arányhoz kössék;
- ha az MTA minden törekvése ellenére nem képes a kutatóhálózatok megtartására, akkor az Akadémia vagyoni és szellemi tulajdonát, dolgozóinak jogviszonyát és jogi helyzetét védő szándékainak megvalósításán kívül ne vegyen részt az új kutatóhálózati rendszer kialakításában.
Az akadémiai dolgozók tehát – néhány kiegészítéssel – az MTA javaslatait erősítik.
Az Akadémia legfőbb döntéshozó testülete május 6-án dönt a javaslatok elfogadásáról, és persze arról, hogyan tovább.
Az MTA javaslataiból és az akadémiai dolgozók nyilatkozatából mindenesetre úgy tűnik, továbbra is ragaszkodnak a kutatóhálózat és annak alapfinanszírozásának megtartásához, melynek legnagyobb tétje többek közt a magyar tudományos kutatás szabadsága.
