A Kúria ismertette a Konzultációs Testület döntését, amely több, mint 140 ügyet vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy a devizahitelekről való banki tájékoztatás akkor tekinthető megfelelőnek, ha egyértelmű belőle, hogy a fogyasztóra hátrányos árfolyamváltozásnak nincs felső határa – számolt be róla az Index az én pénzem portál cikkét ismertetve – a döntés fordulat és előrelépés lehet az adósok ügyében.

A testület a devizahiteles érvénytelenségi perek jogalkalmazási kérdéseit vizsgálta, a vitaanyagban sorra vették, mely esetekben kellene az adóssal a felvételkori árfolyamon elszámolni.

A Kúria egyik legfontosabb döntése, hogy kimondja: abban az esetben, ha elmarad az árfolyamkockázat viselésével kapcsolatos tájékoztatás, vagy az nem megfelelő, az eljárás tisztességtelen, és így érvénytelennek tekinthető a szerződésnek az a része, amely az adósra terheli az árfolyamkockázatot.

A szerződés ezen része pedig a főszolgáltatás körébe tartozó rendelkezés, így ezáltal az egész szerződés érvényét vesztheti.

A tájékoztatás akkor tekinthető megfelelőnek, ha „abból kitűnik, hogy a fogyasztóra hátrányos árfolyamváltozásnak nincs felső határa, vagyis a törlesztő részlet akár jelentősen is megemelkedhet, valamint ha abból az is kitűnik, hogy az árfolyamváltozás lehetősége valós, az a hitel futamideje alatt is bekövetkezhet”.

Ebből következően az adós akkor úszhatja meg nagyobb eséllyel az árfolyamkockázat terhelését, ha:

• ha a tájékoztatás megtörténtét és elvárt tartalmát a pénzügyi intézmény sem kockázatfeltáró nyilatkozattal, sem a szerződés világos és érthető rendelkezéseivel, sem pedig a szóbeli tájékoztatás bekövetkeztével nem tudja bizonyítani;

• ha a tájékoztatás tartalmát csak kikövetkeztetni lehet több rendelkezés együttes értelmezésével;

• ha a megfelelő írásbeli tájékoztatással szemben a fogyasztó bizonyítja, hogy a pénzügyi intézménytől kapott szóbeli tájékoztatás tartalma vagy egyéb körülmények folytán alappal gondolhatta, hogy a kockázat csekély, vagy nem valós.

A Konzultációs Testület azt is kimondta, hogy a bíróságnak figyelembe kell vennie azt, hogy az adós és a bankintézet között informális egyenlőtlenség áll fenn, tehát nem értékelhető az adós terhére, hogy azért mulasztott el az árfolyamkockázatokról tájékoztatást kérni, mert a szerződés szövegének a bonyolultsága miatt nem látta át annak összefüggéseit és körülményeit.

A portál azonban óva int a túlzott örömtől, a döntés nem egy kollektív adósmentő intézkedés, a bíróságok továbbra is egyedileg kezelik az ügyeket és azok sorsa a bírák kezében van.

A Konzultációs Testület most azt fogja megvizsgálni, hogy milyen jogkövetkezményekkel jár a mostani döntés, tehát az, hogy a megfelelő tájékoztatás hiányában érvénytelenné válnak az árfolyamkockázatra vonatkozó kikötések.

Alig egy hónapja számoltunk be arról, hogy az Európai Bíróság kimondta többek között azt, hogy: Uniós jog szerint egyetlen hazai devizahiteles törvény sem mondhatta volna ki azt, hogy nem lehet megsemmisíteni a kölcsönszerződéseket, ha az árfolyamkockázatról szóló rész azokban tisztességtelen.

A devizások pedig nem adják fel az ügyüket: legutóbb például március 29-én tartottak megmozdulást az ellenzéki pártokkal, de számos más akciót is szerveztek az utóbbi években.

A devizahitelek története

A devizahitel-csapdába rengetegen kerültek bele Magyarországon, mivel a kétezres években a magyar gazdaság termelékenysége jelentősen elmaradt a nyugati országokétól, ugyanakkor a jólétet és gyarapodást igyekezett fenntartani a rendszer, ezt pedig akkor olcsó, javarészt svájci frank alapú devizahitelekkel fedezte.

A rendszer lényege az volt, hogy az emberekkel elhitették a bankok, hogy hitelből gyakorlatilag kiegészíthetik a keresetüket, így olyan dolgokat tudnak megvásárolni, melyre egyébként nem lenne pénzük, ráadásul viszonylag alacsony kamatra, időnként irgalmatlan hosszú, több évtizedes futamidőre.

Így sokan felvettek ilyen konstrukcióban pénzt, majd házra, kocsira, nyaralásra stb. költötték, miközben a bankok csak a konstrukció előnyeit reklámozták, és nem tájékoztattak megfelelően a kockázatokról.

A 2008-as válság okán azonban a forint árfolyama jelentősen gyengült a frankhoz képest, többek között azért, mert a svájci központi bank felhagyott korábbi politikájával, miszerint mesterségesen alacsonyan tartotta a frank árfolyamát, így – habár némiképp ez előtt a lépés előtt is emelkedtek a törlesztőrészletek –

a frank, melyben a hiteleket elszámolták, teljesen elszállt a forinthoz képest, vele együtt pedig a törlesztőrészletek.

Ugyanis a hiteleket és törlesztőket miután frankban számolták a bankok, magyar forintban a frankból átváltott összeget kellett fizetni, ezért a mai napig vannak, akik az eredeti törlesztőrészletük akár több, mint háromszorosát fizetik havonta, és miközben az eredeti összeg akár többszörösét is kifizették már, még mindig rengeteg pénzzel tartoznak.

A tartozások fejében pedig a bankok – habár a kormány néhány éve bevezetett egy állítólagos devizahiteles-mentőprogramot, mellyel csak a károsultak egy bizonyos részének tudnak segíteni – a tartozás fejében lefoglalják a hitelkárosultak ingó- és ingatlanvagyonát.

(azenpenzem.hu / Index)