A 2018-as áprilisi vereség után nehéz volt bármilyen reménnyel is tekinteni a következő választásokra. A Fidesz totális győzelme és az ellenzék hónapokon át tartó tehetetlensége azt vetítette előre, hogy a következő egy évtizedben a magyar politikát Orbán Viktor és pártja fogja uralni.

Ehhez képest 10 hónappal később már reális lehetőségként jelenik meg az, hogy az ellenzék visszahódítsa Budapestet és a megyei jogú városok egy részét a Fidesztől. De hogyan is történhet ez?

Ha az önkormányzati választások történetét nézzük, érdemes visszautazni egészen 2006-ig. 2006. október 1-én az akkor regnáló MSZP-SZDSZ kormánnyal szembeni kormányellenes tüntetések idején a Fidesz 15 megyei jogú városban is győzelmet aratott, ezzel megtörve az MSZP évtizedes fölényét a nagyobb városokban.

13 év távlatából látszik, hogy akkor kezdte felépíteni a birodalmát a Fidesz, a 2010-es kétharmad előszobája az akkori önkormányzati győzelem volt.

2010-ben aztán a Fidesz győzelmi sorozata tovább folytatódott, Budapest mellett a 23-ból 22 megyei jogú város a fennhatóságuk alá került (csak Szeged maradt az MSZP irányítása alatt). 2014-ben csak Salgótarjánt sikerült az ellenzéknek visszaszereznie (illetve Márki-Zay Péter győzelmével Hódmezővásárhelyt, igaz, közgyűlési többség nélkül).

Jelenlegi esélyek

A kérdés tehát, hogy mi lehet az ellenzék célja 2019-ben? A 2018-as országgyűlési választás adatait megnézve két fontos dolog látszik:

Mivel a fővárosi körzetekkel egy másik részben fogok foglalkozni, ezért most csak a megyei jogú városokról lesz szó.

Biztos győzelmek, esélyek, és meglepetések

Reálisan nézve az ellenzék esélyeit, a szűkösebb erőforrásokat ott érdemes használni, ahol nagyobb esély van a győzelemre. Ez pedig ott lehetséges, ahol már korábban volt is erősebb ellenzéki bázis, és ahol most is viszonylag erős az ellenzék támogatottsága.

A legegyértelműbb a 11 felsorolt város közül Szeged helyzete. Itt már most kijelenthető, hogy nagy valószínűséggel újra az MSZP-s Botka László fog győzelmet aratni.

Ezt követi Pécs, ahol ugyan a Fideszes Páva Zsolt a polgármester, ám tavaly áprilisban az ellenzék képes volt Mellár Tamás független képviselőt győzelemre juttatni a pécsi 1-es választókerületben. Tehát van arra esély, hogy az ellenzéki pártok teljes összefogásával a polgármesteri helyet is megszerzik.

A két – mondhatni kötelező – győzelem után jöjjön a nyerhető, de munkát igénylő városok listája, nevezetesen Dunaújváros, Miskolc, Nyíregyháza, valamint Szolnok és Tatabánya.

A probléma az, hogy a 2006-os helyzethez képest a Jobbik megjelenésével jelentősen átalakult mindegyik város politikai térképe. Dunaújvárosban a Jobbik országos átlagát jóval meghaladva közel 30%-ot ért el, de még Miskolc, Nyíregyháza, és Tatabánya esetében is 22% és 25.5% között mozgott. Jogos tehát a kérdés, hogy a 2006-ban MSZP-s vezetésre vágyó szavazók egy teljes ellenzéki összefogás esetén egy Jobbik jelöltnek örülnének-e a legjobban, és hogy az MSZP-DK részéről támogatnák-e ezt a megoldást.

Nyíregyháza talán a legkiegyenlítettebb a három város közül, ahol egy baloldali jelölt jobb esélyekkel indulna, de Miskolc és Dunaújváros esetében a Jobbik bázisa az erősebb. Kérdés, hogy az ellenzéki pártok hogyan gondolkodnak ezen városokról, hiszen a polgármesteri szék mellett az egyéni képviselői mandátumokat is meg kell nyerni, hogy közgyűlési többségük legyen.

Szolnok és Tatabánya helyzete szintén érdekes, ugyanis egyik városban sem volt ellenzéki polgármester az elmúlt 13 évben, ám 2018-ban mindkét városban gyengébben szerepelt a Fidesz a vártnál, így ezekben a városokban lehet meglepetést okozni. Míg Szolnokon egyértelműen a Jobbik erősebb, Tatabányán 23-23%-ot kapott a Jobbik és az MSZP-Párbeszéd-DK listái. Itt ismét komoly egyeztetésre lesz szükség a pártok részéről, hogy eldőljön, ki induljon a Fidesz ellen.

Végül következzék a maradék 4 város, ahol inkább meglepetés lenne, ha újra ellenzéki győzelem születne. Ezek a városok Székesfehérvár, Szombathely, Salgótarján és Hódmezővásárhely.

Talán itt is érdemes két csoportban beszélni a városokról; Salgótarján és Hódmezővásárhely esetében a 2014-es és 2018-as időközi választáson aratott győzelmek segíthetnek helyben építkezni, ezzel is növelve a 2019-es győzelem esélyeit. Székesfehérvár és Szombathely esetében azonban látszik, hogy a Fidesz komoly támogatottsággal rendelkezik, így itt inkább a tisztes helytállás és néhány egyéni képviselői hely megszerzése lehet az elsődleges cél.

Összességében tehát így néz ki a 11 város rangsora az ellenzék győzelmi esélyeinek szempontjából:

Szeged
Pécs
Dunaújváros
Miskolc
Szolnok
Nyíregyháza
Tatabánya
Hódmezővásárhely
Salgótarján
Szombathely
Székesfehérvár

Új remények

Emellett arról se feledkezzünk meg, hogy vannak olyan városok, ahol ugyan a Fidesz az átlagos teljesítményét hozta, de az ellenzék teljes együttműködése váratlan győzelmet eredményezhet. Ezen városok listája Kaposvár, Eger, Veszprém és Békéscsaba, ahol ugyan nincs egyértelmű erős ellenzéki jelölt, de ez nem jelenti azt, hogy ne kellene versenyre kelni.

Mindenesetre a májusi EP-választások után okosabbak leszünk, hiszen akkor láthatjuk majd, hogy milyen pártszimpátiával rendelkeznek a pártok törzsszavazói, azok a szavazók, akik egyébként is nagyobb valószínűséggel szavaznak az önkormányzati választásokon is.