Ahhoz, hogy valaki hitelesen aggódjon a bolygónk jövőjéért, némi gerinc is elkéne. Mondjuk tenni is kellene valamit, ha már olyan magasra repítette a Jóisten, a szerencse, nomeg Orbán Viktor. Áder János beállt a magukat zöldre festő vállalatok után a magukat zöldre festő politikusok közé. A kommunikáció szintjén úgy aggódik a bolygónkért, mintha ő lenne a bajszos David Attenborough. Amikor meg kellene vétóznia köztársasági elnökként klímabűnöző törvényeket, akkor pedig csak pislog, mint mint tükörponty a szatyorban.

Nézzük is tételesen, mikor kellett volna vétózni ahelyett, hogy egy hét után elromló víztisztító berendezéseket ad át gimnáziumokban a környezetvédelem jelszavával.

A természetvédelmi területeken lévő erdeinket veszélybe hozó erdőtörvényt zokszó nélkül aláfirkantotta Áder. Ez az a törvény, ami több lehetőséget ad a tarvágásokra, minden uniós szabállyal ellentétes módon veszélybe sodorja a Natura 2000-es erdőket. Ez után a törvény után az arborétumokat, fasorokat nem védi semmilyen törvény. Ha Áder okosabb lenne, mint egy ötödikes, akkor tudná, hogy az erdők tudják legegyszerűbben kivonni az üvegházhatású széndioxidot a levegőből. De ő nem szólt semmit itthon, amikor kellett volna a legény a gátra, csak az ENSZ-ben nyavalyog, hogy hű meg há.

A földtörvénynél is csak sunnyogott Áder. A klímavédelmet alapvetően sértette a földmutyi, mert a Nemzeti Vidékstratégiában foglalt, klímabarát, sokszínű, tájgazdálkodási koncepció teljesen felborult. Az új tulajdon- és birtokszerkezet a klímavédelem szempontjából legkedvezőtlenebb iparszerű, nagyüzemi, víz- géperő- és vegyszerigényes monokultúrák felé lökte az agráriumot.

Némasági fogadalmát bizonyította Áder a kiemelt térségek területrendezési tervéről szóló törvénynél is. A Balatont és a Budapest agglomerációját érintő szabályozás a környezetvédelem szempontjából fontos övezeteket kiiktat a védelem alól. A korábbi törvényekben rögzített feltételeket és követelményeket alacsonyabb rendű kormány-, illetve miniszteri hatáskörbe utalja, oda dobva a kormány kényének-kedvének. Ennek követkeménye is lett, ahogyan azt az érdi Elvira majornál is látjuk, hogy nem számít Európa legnagyobb csonthéjas génbankja, ha akkumulátor gyárat akarnak telepíteni a szomszédjába.

Ezek csak a legnagyobb ügyek, még több tucatnyi olyan eset van, amikor Áder nem találta meg a gerincét, és nem állt ki a környezetért, amikor konfliktust kellett volna vállalni a klímabűnözőkkel. Mielőtt felszólalt volna az ENSZ-ben, jó lett volna, ha feltesz magának pár kérdést.

Megtette-e mindent köztársasági elnökként itthon? Részt vett-e fontos ügyek tárgyalásakor, vagy felszólalt-e az Országgyűlés ülésein, hogy súlyt adjon az éghajlatváltozás stratégiai kérdéseinek? Kezdeményezett-e törvényjavaslatot? Például klímatörvényt, amit már régóta sürget az LMP? Legalább bizalmas módon rászólt Orbánra, hogy nem a klímabűnöző, légszennyezők oldalára kellene állni a kormánynak a magyar emberek egészségével szemben az Európai Bíróságon? Rászólt a kormányra, hogy nem kellene megvétózni a közös európai klímatervet? Szót emelt a természetvédelmi területeken történő fakivágások ellen?

Nem szólalt fel, nem csinált semmit. Mert egy csicska, akinek az a feladata, hogy a veszélytelennek hitt zöld témát vigye a NER-ben. Miközben a zöld kérdés valós, húsbavágó veszély. A légszennyezés miatt tízezrek halnak ma meg Magyarországon, a klímaváltozás pedig a jövőnket fenyegeti, és Áder feladata ezeket a fenyegetéseket elkenni.

Áderrel szemben volt valaha egy tényleg zöld köztársasági elnökünk. Sólyom László.

Ő volt az, aki ténylegesen vétózott, amikor a Balaton területrendezési szabályainál veszélybe került a természetvédelem. Sólyom volt az, akinek a támogatása mellett megszületett az első érdemi Éghajlatváltozási stratégia. Sólyom volt az utolsó köztársasági elnökünk, aki nem egy báb volt, és komolyan is gondolta a klímavédelemet. O tempora, o mores!

Bárkitől elvárható lenne, hogy mielőtt nemzetközi fórumon elkezdi a klímasirató kórust, legalább a saját helyén elvégezze a feladatát. Áder ezen a téren is megbukott, mint köztársasági elnök.

A szerző az LMP EP-listavezetője.