A most ősszel esedékes önkormányzati választások esélyt adhatnak az ellenzéki erőknek arra, hogy újra felépíthessék közel egy évtizede erodálódó táborukat. Fontos látni, hogy ugyan az önkormányzati választás a legtöbb kisebb városban és községben a függetlenek csatáját jelenti, azonban a szavazók fele a 123 tízezer fő feletti településen, a 23 megyei jogú városban és a 23 budapesti kerületben él.

Ezekben a városokban és Budapesten egyéni körzetes rendszerben választják a képviselők nagyobb részét (szám szerint 1638-at), így az önkormányzati választás nagyon hasonlít az országgyűlési választásokra.

Önkormányzati eredmények az elmúlt időszakban – Fidesz sikerek 2006 óta

Lássuk tehát, hogyan is alakultak az önkormányzati választások az elmúlt években.

A Fidesz 2006-ban – a korábbi cikkemben már említett módon – először szerzett nagy arányú támogatottságot városokban és Budapesten is, igaz, ekkor még nem vette be az egész országot. 2010-ben a tízezer lakosnál népesebb városokban 1609 önkormányzati mandátumot szereztek az elnyerhető közel 2300-ból, ezzel biztosítva, hogy rengeteg nagyobb városban, a fővárosban, és Szegedet kivéve az összes megyei jogú városban is fideszes többségű közgyűlések alakuljanak.

2014-ben már „csak” a képviselőhelyek bő fele, 1256 jutott a Fidesznek, de ezúttal is 1157 egyéni mandátumot (az egyéni helyek több mint 70%-át) ők kapták meg. Ebből is látszik, hogy a tízezer fő feletti városokban az aktuálisan legerősebb párt vagy ellenzéki tömb az, amely nagyobb arányban győzni tud.

Kiemelendő továbbá az is, hogy míg a megyei jogú városokban és Budapesten szinte csak pártjelöltek tudnak győzedelmeskedni a polgármesteri küzdelemben, a legtöbb tízezer fősnél nagyobb városban (összesen 35-ben a 47 ellenzékiből) valamilyen helyi szervezet jelöltje nyert, és nem egy ellenzéki párt jelöltje.

Ez abból a szempontból lesz érdekes, hogy vajon ezek a jelöltek az ellenzéki pártok támogatásával vagy épp versenytársukként indulnak-e majd el idén ősszel.

Az egyéni kerületi rendszer lényege

Ahogy az említett egyéni körzetes rendszerben elért magas Fidesz-győzelmek aránya mutatja, a kormánypárt képes volt a fontosabb településeken többséget szerezni a képviselő-testületekben. Ehhez pedig elég az is, ha egy párt pusztán erős (40% körüli) eredményt ér el az adott településen, és több jelölt indul vele szemben.

Nézzük például Szolnok esetét. 2014-ben a Fidesz 39,5% és 49% közötti szavazatarányt ért el a 12 szolnoki egyéni körzetben. A Jobbik 14% és 28%, míg az MSZP-DK-Szolidaritás-Együtt koalíció a szavazók 19% és 39% közötti részét tudhatta maga mögött.

Mi lett így az eredmény? A Fidesz 12-ből 12 helyet elnyert, míg a baloldal és a Jobbik az 5 kompenzációs mandátumon osztozhatott, 3-2 arányban. Így a Fidesz 12-5-ös kényelmes többséggel kormányozhatja a települést, holott 12-ből 6 körzetben is viszonylag szoros verseny volt az első és második jelölt között. Tehát ebből is látszik, hogy itt is az egy az egy elleni indulás esetén lesz esély arra, hogy az ellenzék többségbe kerülhessen.

Az alábbi összefoglaló ábra jól szemlélteti, milyen erős is volt a Fidesz az egyéni körzetekben, és hogy csak a kompenzációs mandátumok hozták fel valamennyire az ellenzéket. Így is azonban masszív fölénye van a kormánypártnak, míg az ellenzék nagyon töredezett.

Megyei szinten viszont tény, hogy vannak ellenzékibb régiók: például Borsod-Abaúj-Zemplén, Tolna és Csongrád megyékben is a városi testületekben néhánnyal több ellenzéki képviselő ül a fideszesekhez képest, de 16 megyében és Budapesten is stabil a Fidesz többsége.

2014-ben az ellenzék megveti a lábát

Bár a szolnoki példa azt mutatja, hogy erős a Fidesz támogatottsága, nem reménytelen az ellenzék helyzete a tízezer fő feletti városokban. A 2014-es önkormányzati választáson az összesen 123 nagyobb település közül 46-ban nem fideszes polgármester tudott nyerni. Az esetek egy részében helyi szervezetek jelöltjei nyertek, míg máshol az ellenzéki pártok diadalmaskodtak (baloldali pártszövetségben vagy a Jobbik egyedül).

Érdemes megnézni, hogy 2018-ban hogyan szerepelt a Fidesz a tízezer fő feletti városokban, és ez miként kapcsolható össze a 2014-es önkormányzati eredményükkel.

Látható, hogy ahol a Fidesz tavaly 40% alatti eredményt ért el, ott nagyrészt már 2014-ben kiszorult a helyi közgyűlésekből.

Igaz, mindössze 14 olyan város van, ahol 40% alatt maradt a párt 2018-ban, így sok helyen dolgoznia kell majd az ellenzéknek azért, hogy megtartsa a jelenlegi közgyűlési többségét, és még többet kell majd tennie az újabb győzelmekért.

Szoros körzetek

Míg Szigetváron átlagosan 756 szavazó kerül egy választókerületbe, addig Szegeden vagy Debrecenben közel 7000 szavazó csoportja is képezhet egy körzetet. Az aránytalanság oka az, hogy a jelenlegi önkormányzati rendszerben minimum 8 egyéni képviselőt választanak 25 000 lakosig (melléjük 3 másik képviselő jut be kompenzációs listáról), és a megválasztott képviselők száma is csak lassan növekszik tovább (100 000 lakosnál már 14 egyéni és 6 listás, míg a csúcstartó Debrecenben 24 egyéni és 10 listás helyet osztanak ki).

A nagy aránytalanságból az következik, hogy a kisebb választókörzetekben könnyen megfordulhat az eredmény, hiszen olykor csak néhány tucat szavazat választja el egymástól a győztest és a második helyezettet.

Az 1638 kerület esetében látható, hogy 2014-ben az egyéni kerületek negyedében szoros verseny alakult ki, ami ebben az összehasonlításban azt jelenti, hogy 10%-nál kevesebb volt az 1. és 2. helyen végzett jelölt között a különbség. A Fidesz és az ellenzéki pártok nagyjából hasonló arányban arattak szoros győzelmeket: a Fidesz 246 helyen, míg más pártok és jelöltek 214 helyen). És három helyen szavazategyenlőség miatt időközi választásokat is ki kellett írni, amelyeket ellenzéki jelöltek nyertek meg 2015 elején.

Ahogy a fenti számok is mutatják, mind Budapesten, mind a megyei jogú városokban és több nagyobb városban is komoly harc várható a szorosabb körzetekben. Ha néhány várost ki lehet emelni, akkor a Jobbik szempontjából Gyöngyös, Tapolca és Törökszentmiklós lesz fontos – mindhárom városban három egyéni helyet kell megvédeniük –, míg az MSZP-DK és szövetségeseik a Fidesszel főleg Budapest egyes kerületeiben (XIV., XV. és XXI.) fognak szoros csatákat vívni.

Emellett a Fidesznek a több fronton vívott harc keretében a Jobbiktól is kell tartania például Ózd, Eger és Cegléd esetében, ezek a városok jobbikos győzelem esetén könnyen új bázisokká válhatnak az ellenzéki párt számára.

 

Konklúzió

Ahogy a szoros körzetek példája is mutatja, az önkormányzati választás a vidéki városok és Budapest esetében tényleg úgy működik, mintha 169 kis országgyűlési választást tartanának. Fontos a helyi szervezetek közti koordináció, az esélyes körzetek ismerete, az ehhez illeszkedő stratégia felépítése, és az is, hogy minél célzottabb legyen egy kampány.

A történelmi áttekintés tanulsága, hogy a Fidesz igazi hatalmi áttörését a 2006-os önkormányzati sikerei adták, hogy aztán 2010-ben teljesen bebetonozza magát országszerte. Ha az ellenzék idén meg tudná törni ezt a teljhatalmat, akkor lenne esély helyi szinten olyan hálózatokat építeni, amelyek már egy országos kampányban is segíthetnek a 2022-es országgyűlési választások megnyerésében.