A HVG cikkéből derült ki, hogy a PestiSrácok újságírója egy olyan informátor adatait adta ki az ügyészségnek a Czeglédy-ügyben, aki kérte az újságírót az anonimitásra. A PestiSrácok szerzője saját politikai elképzelései érdekében a legelemibb újságírói etikát sértette meg, és ez tökéletesen mutatja be, hogy mi a különbség az ezekben a lapokban dolgozó és a kormánypárti pénztől független sajtóorgánumok között.

Az elmúlt 150 évben, mióta a modern kori sajtó kialakult, tényleg a legelemibb szabály a forrásvédelem. Nem egy újságíró vállalt ezért óriási kockázatokat az azóta eltelt időszakban.

Ez a kockázatvállalás pedig ennek a hivatásnak a védelméről szól. Ha az informátor nem bízhat meg a sajtóban, nem fogja vállalni a veszélyt, hogy olyan bizonyítékokat hozzon nyilvánosságra, amelyekről máshogy nem értesülhetne a köz. Aki egyetlen újságírós filmet is látott valaha, érti miről beszélünk.

A PestiSrácok szerzője mégis úgy gondolta, hogy az ügyészség nem végzi jól a dolgát, nem számol le Czeglédy Csaba volt szombathelyi ellenzéki képviselővel, ezért bepanaszolta előbb az ügyészséget Polt Péternél, majd azért, hogy előrébb haladjon az ügy, felfedte saját informátorát a nyomozó hatóságoknak.

Már az is erősen kérdéses, hogy egy újságíró miként írhat felpanaszoló levelet az ügyészségnek, de mondjuk azt, hogy a „megváltozott médiapiaci szokások”, a szingularitás, meg a pártállam hű szolgálata ezt lehetővé teszi. De az tényleg példa nélküli, nemzetközi szinten is elképesztő, hogy egy az újságírói hivatást végző valaki beköpje a saját informátorát politikai okokból.

Ha valaki nem érti, mi a  különbség a pártállam pénzéből működő revolversajtó és a tőle független sajtó között, érdemes megnézni például ezt az ügyészségnek a PestiSrácok szerzője által kiadott beszélgetés részletet, amelyet a feldobott informátorral folytatott:

• Németh: Még az sem árt, ha egy kicsit engem is „csesztet”. Mert akkor nem lóg ki a lóláb.
• Füssy: (szmájli) Jó felvetés.
• Németh: De nehogy túlzásba essen…
• Füssy: Tudom, kik barátok, őket nem szoktam. Még ha nem is vagyunk egy platformon.

A „barátokat” nem szoktuk támadni ugye, még ha nem is vagyunk egy platformon. És mi van, ha egy platformon is vannak?

És akkor az ilyen és ehhez hasonló önvallomásokra jön rá a forrás feladása politikai célok érdekében. Ilyen egy nem a pártállam által finanszírozott szerkesztőségben nem fordulhatna elő, ha mégis, az újság tudná, ki kell rúgnia szerzőjét, mert az a hitelességét teszi tönkre. Ami pedig a hirdetésekre és a bevételekre is kihat. De ahol ez nem számít…