Január 23-án Hadházy Ákos a Legfőbb Ügyészség elé szervezett tüntetést, mivel a Polt Péter vezette ügyészség szerint az MTVA épületében a biztonsági őrök jogszerűen jártak el az ellenzéki képviselőkkel szemben.
A tüntetésen Kiss Soma Ábrahám és én tudósítottunk a Mércétől, élőben közvetítettük a színpadról elhangzó beszédeket, fényképeket készítettünk, beszélgettünk a tüntetőkkel, a képviselőkkel – vagyis csak azt csináltuk, amit minden tüntetésen csinálni szoktunk.
(Ha esetleg valakit érdekel, akkor ide kattintva elolvashatja a szöveges beszámolónkat is a tüntetésről.)
A demonstráció lezárása után (ez kötelező elem, minden tüntetés végén be kell mondani, hogy a rendezvénynek vége van) egy csoport megindult a Markó utcán a Bajcsy-Zsilinszky út irányába. Az úttesten.
Fontos elem, hogy ez már nem a bejelentett, Hadházy-féle demonstráció része volt, a vonuló csoport tagjai (akikről akkor még nem igazán tudtuk megmondani, hogy vajon hányan is vannak, hiszen sokan csak hazafelé indultak el, épp abba az irányba) tehát szabálytalanul haladtak az úttesten, mi pedig velük tartottunk, mert kíváncsiak voltunk, hogy mit fognak csinálni. Természetesen ezt is élőben közvetítettük.
A csoport végül kifordult a Bajcsyra, majd ott szépen felgyalogolt a felüljáróra. Kicsit itt még hezitáltunk is, hogy menjünk-e vagy maradjunk, mivel azért nem tűnt olyan nagynak ez a menet, végül azonban úgy döntöttünk, hogy ha már ez az este így végződik, akkor végigkövetjük a felüljáró eseményeit is. A felüljáróra egyébként az úttest menetirány szerinti sávjában haladt felfelé a csoport, mi pedig követtük őket, szintén az úttesten – mivel járda nincs.
Érdekessé ezután vált az este: miután ugyanis felértek a vonulók középre, és megálltak, kisvártatva megérkezett a rendőrség is, mindkét irányból. És miközben az egyik oldalról folyamatosan felszólították a tüntetőket, hogy hagyjanak fel a szabálysértéssel, és vonuljanak le a hídról, addig mindkét oldalon sorfalat álltak a rendőrök, vagyis konkrétan középen rekedtünk.
Se ki, se be, se fel, se le.
Innen már nem volt nagy meglepetés, hogy végül kisebb várakozás után egyesével kezdték el igazoltatni a felüljárón skandáló embereket a rendőrök, majd egyenként lekísérték őket.
Így jártunk mi is: előbb engem, aztán Somát igazoltatták (akit egyébként korábban elengedtek, miután felmutatta a sajtóigazolványát). Amíg az én adataimat írták fel, addig Soma élőzött, amikor őt igazoltatták, nálam volt a telefon, amivel sztrímeltünk.
És ahogy minden hasonló igazoltatásnál: itt is jeleztük, hogy a sajtó képviselői vagyunk, tudósítunk az eseményről – és ezért a szabálysértést sem ismertük el. Állításunk alátámasztására még a sajtóigazolványunkat is bemutattuk.
Ezek után minket is lekísértek a felüljáróról, kicsit még lent tébláboltunk, trécseltünk a kollégákkal, vártuk, hogy vajon a csoport megy-e még másfelé. Nem mentek, így szépen átsétáltunk a szemközt lévő sörözőbe, és lezártnak tekintettük a tüntetés közvetítését.
Kis kitérőként megemlíteném, hogy az utóbbi időben az ilyen típusú eseteknél a rendőrség nagyon együttműködő volt a sajtóval, bár több olyan vonulás is volt (például a Lánchíd lezárása), amikor maguk a be nem jelentett tüntetés résztvevői megszegték ugyan a KRESZ szabályait, mert mondjuk az úttesten álltak/ültek, stb., a rendőrök hagyták, hogy az újságírók dolgozzanak, és nem is nagyon igazoltatták azt, aki jól láthatóan a munkáját végezte. Nem mindig volt ez így, én például egy tavaly március 15-i úttestre leülés miatt voltam meghallgatáson is, majd figyelmeztetésben is részesítettek, bár többször is jeleztem, hogy újságíróként voltam jelen az eseményen – de ez már másik történet.
Szóval a január 23-i tüntetést és az utána lévő kis közjátékot megírta a Mérce, mi pedig már el is felejtkeztünk róla.
Egészen addig, amíg a postás ki nem hozott egy 30 ezer forintos csekket, és mellé egy határozatot az V. kerületi rendőrkapitányságtól, amelyben megállapították, hogy közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése miatt szabták ki rám a 30 ezres büntetést.
Mint kiderült, Soma – akivel ugyanakkor, ugyanott, ugyanazt csináltuk – 50 ezres bírságot kapott.
Az igazán érdekes része a dolognak az indoklás.
Felhívja ugyanis a figyelmet arra, hogy mivel a szabálysértés elkövetésének helyszínére (úttest közepe) nem volt tüntetés bejelentve, ezért a KRESZ 21 § (6) bekezdés vonatkozik az ott álldogálókra:
„A gyalogos az úttestre akkor léphet, ha meggyőződött annak veszélytelenségéről. Az úttestre váratlanul nem léphet, köteles az úttesten késedelem nélkül átmenni és tartózkodni minden olyan magatartástól, amely a járművek vezetőit megzavarhatja vagy megtévesztheti.”
A hatóság emellett figyelembe vette, hogy újságíróként, a munkánkat végezve tartózkodtunk a helyszínen. Idézik is ezügyben a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény vonatkozó passzusát:
8. § (1) A médiatartalom-szolgáltató, annak munkavállalója vagy a médiatartalom-szolgáltatóval munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy nem vonható felelősségre olyan jogsértésért, amelyet valamely közérdekű információ megszerzésével összefüggésben követett el, és az adott információ általa nem, vagy csak aránytalan nehézséggel lett volna más módon megszerezhető, feltéve, hogy az így elkövetett jogsértés nem okoz aránytalan vagy súlyos sérelmet, továbbá az információ megszerzésére nem a minősített adatok védelméről szóló törvény megsértésével került sor.
Majd megállapítják:
„A hivatkozott jogszabály alapján nevezett személy újságírói feladatainak jogsértés elkövetése nélkül is maradéktalanul eleget tudott volna tenni, az adott szituációban az információszerzés a közúti szabályok betartása mellett is megoldható lett volna, illetve nem járt volna aránytalan nehézséggel.”
Itt tartunk most tehát: tudósítottunk egy tüntetésről, majd az azt követő eseményekről. Mivel repülni nem tudunk, a felüljáróra gyalog mentünk fel, járda híján az úttesten, hogy onnan is közvetíthessük az eseményeket. Ha nem megyünk fel, nem tudósítunk róla – ezt egyébként előzetesen mérlegeltük is. És ez a döntésünk ezek szerint nekem 30, Somának 50 ezer forintnyi szabálysértést jelent. Ha lent maradtunk volna a járdán, ennyivel beljebb lennénk – igaz, sztrímelni se tudtuk volna, mi történik odafent.
Mondjuk az sajnos nem derül ki a határozatból, hogy a hatóság mi alapján tudta megítélni, hogy mi a szabálysértés elkövetése nélkül is eleget tehettünk volna újságírói feladatainak.
A határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül kell befizetni a bírságot, vagy át lehet váltani közérdekű munkára, végső esetben pedig szabálysértési elzárásra. Én inkább benyújtottam egy meghallgatási kérelmet a rendőrkapitányságon.
Így megy ez.
Frissítés: az ügyben a Magyar Helsinki Bizottság nyújt jogi segítséget a Mércének.
A velünk szemben foganatosított intézkedést itt lehet megnézni, a jelenetet az élő közvetítésből vágtuk ki:
Itt pedig a felüljárón történt rendőri intézkedés, elejétől a végéig:
