Azt kéri a kutatóktól Palkovics úr (aki a jelek szerint elfelejtette, hogyan illik megszólítani az MTA volt elnökét és volt minisztert, de ez mellékszál), hogy ne féljenek, hanem inkább lássák meg a lehetőségeket a kutatóintézeti hálózat átalakításában.
Amit a Palkovics úr nem akar érteni, az az, hogy mi sajnos megláttuk a lehetőségeket és ezért félünk.
Megláttuk például a lehetőséget abban, hogy a Palkovics úr egyszer elolvashatná végre figyelmesen azt a diasort, amellyel az akadémiai kutatóhálózat szétverését szokta reklámozni. Akkor ugyanis megtudhatná, hogy a hazai kutatási– fejlesztési– és innováció szektor nemzetközi összehasonlításban is alulfinanszírozott, és ezen belül az alapkutatások még arányaiban is alulfinanszírozottak a többi területhez képest.
Ahogyan azt is, hogy Magyarország alacsony innovációs teljesítményéért főleg a kis- és középvállalkozói szektor a felelős, semmi köze a dolognak az akadémiai kutatóintézeti hálózathoz.
És azt is, hogy az általa emlegetett német, holland, izraeli, osztrák példák egyike sem hasonlít az általa kitalált finanszírozási modellhez, viszont valamelyest hasonlítanak a Pálinkás József volt MTA-elnök által levezényelt reform nyomán kialakult jelenlegi helyzethez és még jobban hasonlítanak az akkori reform által elindított hosszabb távú változások fő irányaira, stb. Csakhogy jó okunk van attól félni, hogy a Palkovics úr nem fog ezután sem olvasni, hanem tovább mondogatja azokat a dolgokat, amik a saját minisztériumi anyaga szerint sem állják meg a helyüket.
Megláttuk a lehetőséget abban is, hogy a Palkovics úr majd odafigyel azokra, akik vele ellentétben tényleg ismerik a példaként emlegetett német Max Planck Társaságot, Fraunhofer Társaságot és megtudja tőlük, hogy azok homlokegyenest ellenkezően működnek, mint, amit őt gondol: jelentős szerepet játszik náluk az alapfinanszírozás, viszont a kutatók azt kutatják, amit ezeknek a tudós társaságoknak a túlnyomórészt tudósokból álló vezető testületei és a felkért szakértők helyesnek tartanak és nem amit egy minisztérium és obskúrus lobbisták kitalálnak.
Egy csomó magyar ember is van, aki ismeri ezeket a társaságokat, meg lehetne őket kérdezni, de lehetne ezekhez a társaságokhoz közvetlenül is fordulni vagy legalább a honlapjaikat át lehetne nézetni angolul vagy németül tudó emberrel. De az az indokolt félelmünk, hogy ilyesmire a Palkovics úr ezután se fog időt pazarolni, hiszen ezek a lehetőségek eddig is adottak voltak, mégse tette, viszont a minap is azt mondta a tévében, hogy az ő terve, a Palkovics-terv, sikeres brit és német nemzetközi példákat követ.
Megláttuk a lehetőséget abban is, hogy a Palkovics úr legalább azokra odafigyel, akik érintettek: akadémikusokra, volt MTA-elnökökre, az MTA jelenlegi vezetésére, akadémiai dolgozókra, hazai és külföldi tudósokra, akik gyakorlatilag egyöntetűen azt mondják, hogy a Palkovics-terv egy veszélyes marhaság, amit nagyon sürgősen le kéne állítani.
Lehet, hogy az tévesztette meg a Palkovics urat, hogy nem mindenki fogalmazott ilyen élesen vagy azt hiszi, hogy ha valamit ő talál ki, az csak jó ötlet lehet, nem tudjuk. Csak attól félünk, hogy aki eddig ennyire nem akart érteni a szép szóból, az már nem is fog.
Szóval, nem az a baj, hogy mi nem látjuk a lehetőségeket, hanem az, hogy a Palkovics úr nem látja. Amit meg lát, attól meg sajnos minden okunk megvan félni: nemzetközi hírű tudósoktól a gyakornoki programjainkban résztvevő egyetemi hallgatókig, a központi adminisztráció vezetőitől a kutatóközpontok portásaiig és büféseiig mindenkinek.
