A hét elején számoltunk be róla részletesen, hogy Palkovics László végleg elvenné a Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeteinek finanszírozását, ezzel pedig számos akadémiai dolgozó állása, és a magyar tudományos élet alapvető működését biztosító kutatások kerültek veszélybe.
A kutatók által „Palkovics-tervnek” aposztrofált, igen zavaros minisztériumi háttéranyag alapján átlagosan a jelenlegi összeg 80 százalékára csökkentenék a humán- és társadalomtudományi, akadémiai kutatóintézetek számára elérhető normatívát, és az Európai Unióban eddig egyedülálló módon – pályázati útra utalná át az MTA összes kutatásának teljes alapfinanszírozását, teljes bizonytalanságot állandósítva ezzel a mindennapi munkában.
Az Innovációs és Technológiai Minisztérium vezetőjénél múlt hét végén a Professzorok Batthyány Köre (PBK) delegációja járt, a megbeszélés után Palkovics László a küldöttség egy tagját felhívta telefonon, majd hosszasan beszélt arról, mennyire elhivatott az MTA átalakítása mellett.
A Professzorok Batthyány Köre most közös nyílt levelet írt Palkovics államtitkárnak, valamint Lovász László MTA-elnöknek, amelyben azt javasolják, hogy mivel az „MTA kutatóhálózat működési modelljének átalakításával kapcsolatos tárgyalások akadoznak, és az emiatt elmérgesedő hangulatban a megoldás késedelmet szenved”
az ITM és az MTA hozzanak létre egy közös alapítványt az alapfinanszírozásra, ami biztosítaná a kutatóhálózat fenntartását és működtetését, miközben biztosítja a „kellő tudományos autonómiát”.
A PBK által javasolt alapítvány összetétele kormányemberekből és akadémikusokból állna:
„Az új struktúrát paritásos elven javasoljuk létrehozni, ahol az irányító-felügyelő testületbe a Kormány, míg a szakmai-tudományos testületbe az Akadémia delegálná a tagok többségét.”
A kormányt általában feltűnő serénységgel támogató szervezet tehát ha teljesen nem is szüntetné meg a kormányzati kontrollt az Akadémia felett, a Palkovics-féle koncepciót se tartja egészében kívánatosnak:
„Véleményünk szerint kiváló kutatás nem képzelhető el alapfinanszírozás nélkül. A pusztán projekt alapú működés bizonytalanságot szül a kutatói körben és feleslegesen nehezíti a működtetést. A hosszabb (évtizedes) távlatban tervezhető életpályamodell nélkül a kutatói pálya vonzerejének vészes csökkenése várható. A legutóbb kihirdetett Tématerületi Kiválósági Programban a lehetséges pályázók egyenlőtlen eséllyel szerepelnek, ez orvosolandó.”
