Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Cinkos, aki néma, amikor megteheti, hogy ne maradjon csöndben

Ez a cikk több mint 5 éves.

Eddig is sejtettük, milyen lehet egy vidéki városban homoszexuálisnak lenni, eddig is sejtettük, milyen lehet egy vidéki fideszes vezetésű városban ellenzékinek lenni. Tegnaptól pedig tudjuk is.

A bajai lángososként elhíresült férfi, Szabó Richárd tegnapi vallomása óta tudjuk. Richárdot ugyanis megfenyegették. Azt mondták neki, ha nem vonul vissza a közélettől, nyilvánosságra hozzák, hogy meleg. Lángosos Ricsi (ahogy sokan ismerik Baján) pedig úgy döntött, hogy vállalja azt, amit eddig titkolt, és nem hagyja magát zsarolni.

Egy dolgot biztosan tudok, bele se tudok gondolni, mi kell egy ilyen döntéshez. Ha én kerültem volna hasonló szituációba, biztosan menekülőre fogom. Ennél én sokkal gyávább vagyok.

Ott tartunk, hogy egy 18 éves lány, ha csúnyán beszél a miniszterelnökről, akkor nekiesik a propaganda. Ricsi esetében pedig még csúnya beszéd se kellett, elég volt egy kisvárosban ellenzékinek lenni, hogy megpróbálják kicsinálni. Még annyi se volt, mint Nagy Blankánál, hogy legalább azzal mentegessék maguk a kormánypárti szavazók, hogy csúnyán beszélt.

Ricsi gyereket fogadott örökbe, jótékonykodott a pénzéből, és nem mellesleg volt, és szerencsére van is politikai véleménye. Ebben mi nem tisztelhető?

Csak hát tiszteletről már szó nincs, csak háborúról. Az ellenzék legyakásáról, propagandával, az állami szervekkel, az Állami Számvevőszék segítségével. Elrettentésről van szó, hogy a tanult minta, a „ha kinyitod a szád, megütöd magad” érvénybe lépjen, hogy a nép kussoljon, a hatalom meg hízzon az új földesurak, oligarchák kezében.

Itt állunk tehát a 2019-es év valóságában, ahol már a nem politikus, nem közszereplő, egyszerűen csak ellenzéki szimpatizáns magyarokat is fenyítik, azért, mert más a véleményük.

És mégis ebben kell bíznunk, hogy van annyi nálunk sokkal bátrabb ember, aki vállalja ezt a kockázatot, nem mérlegeli a politikának, és az emberi működésnek azt a vastörvényét, hogy akkor állok ki valami mellett, akkor csinálok valamit, ha tudom, hogy rövid, vagy hosszú távon ebből hasznom lesz, hanem betölti az elképzelt hős szerepét, szembe száll, és kimondja az igazságot. Még akkor is, ha fenyegetik, ha támadják.

És van felelősségünk ebben nekünk, például fővárosi középosztálybeli értelmiségieknek. Akik tudunk mást választani, tudunk új munkát, új lakóhelyet választani, akiknél a kockázat kisebb, mint egy bajai homoszexuális ellenzéki lángossütő vállalkozónál. Nekünk, akiknek egy politikai kijelentésre nem a teljes életünk megy rá, nekünk csöndben maradni, nem kiállni, nem támogatni, nem odaállni azok mellé, akik az egzisztenciájukat kockáztatják az igazságért, bűn.

Cinkos, aki néma, szól a mondás, de sokkal inkább: cinkos, aki néma, amikor megteheti, hogy ne maradjon csöndben.

Úgyhogy kedves Ricsi, mondd, mire van szükséged, kedves jövendő vagy már most szenvedő Richárdok, nem maradtok egyedül a bajban, segítünk, amiben tudunk!