A Központi Nyomozó Főügyészség elbírálta a az MTVA székháznál 2018. december 16-án és 17-én történt „sajnálatos” események miatt tett feljelentéseket és január 21-i közleményében ismertette határozatát, mely szerint az országgyűlési képviselők sérelmére a székházban nem történt bűncselekmény. Ellenkezőleg, az ügyészség a képviselők ellen rendelt el nyomozást. A közleménynek négy kulcsfontosságú állítása van és – álláspontom szerint – mind a négy felettébb vitatható.
1.
Az ügyészség azt állítja:
„A mai napon kelt határozat lényege szerint az országgyűlési képviselők az MTVA székházában nem hivatalos személyként jártak el, ugyanis hivatalos eljárást nem folytattak (…) Mindezek alapján az országgyűlési képviselők sérelmére hivatalos személy elleni erőszak bűncselekménye és más bűncselekmény sem valósult meg, ezért e körben a feljelentést elutasítottuk.”
Kétségtelen tény, hogy a hivatalos személy elleni erőszaknak (Btk. 310.§) tényállási eleme, hogy a hivatalos személyt jogszerű eljárásában akadályozzák. Talán nem lényegtelen rögzíteni, hogy a Btk. 459.§ (1) bek. 11. pontja értelmében az országgyűlési képviselő hivatalos személy, azonban a fegyveres biztonsági őr, ill. a vagyonőr sem hivatalos, sem pedig közfeladatot ellátó személynek nem minősül. Az ügyészség feltehetően a képviselők eljárásának jogszerűségét kívánta kétségbe vonni, bár pont ezt nem mondták ki. Abban, hogy mit tekintünk egy képviselő hivatalos eljárásának és hol húzódnak annak jogszerűségi határai, az Országgyűlésről szóló 2012. évi XXXVI. törvényre (Ogytv.) kell hagyatkoznunk.
Az Ogytv.-ből nyilvánvalóan megállapítható, hogy a képviselői mandátum nem szorítkozik a szűken vett törvényalkotásra. Az Ogytv. 98.§ (1) bek. kimondja:
„Az állami szervek kötelesek a képviselőket megbízatásuk ellátásában támogatni, és részükre a munkájukhoz szükséges felvilágosítást megadni.”
A felvételekből az derül ki, hogy a kiebrudalt képviselők elsősorban az MTVA valamelyik felelős vezetőjével kívántak tárgyalni. Éppenséggel a közmédia vezetői szegtek törvényt, amikor ettől elzárkóztak. Az Ogytv.98.§ (4) bek. így szól:
„A képviselői igazolvány valamennyi közigazgatási szervhez, valamint a közintézetekhez és közintézményekhez belépésre jogosít.”
A képviselők – képviselői igazolványuk felmutatásával – egy közintézményhez léptek be (Hadházy képviselőt oda kifejezetten be is engedték), majd a közintézmény felelős vezetőjével kívántak tárgyalni. Más releváns jogszabályhely híján, ha az Ogytv. két idézett passzusát összevetjük, egyértelmű, hogy az országgyűlési képviselők az MTVA-székházban hivatalos eljárást folytattak. Ellenkező esetben ugyanis az ügyészségnek azt kellene bemutatnia (és ezt nem tette meg), ha az Ogytv. 98.§-án nyugvó, közintézménybe történő belépés és felvilágosítás-kérés nem alapozza meg egy képviselő hivatalos eljárását, akkor ugyan mégis mi…
Más kérdés a tárgybeli hivatalos eljárás jogszerűségének megítélése. Az idézett (4) bek. utolsó mondata megadja a képviselői hivatalos eljárás jogszerűségi korlátját:
„E jogosultság gyakorlása nem eredményezheti az érintett szervek rendeltetésszerű működésének aránytalan sérelmét.”
A képviselő eljárásával tehát nyilvánvalóan átlépi a jogszerűség határát, ha mondjuk egy élő adást rögzítő stúdióba akar betörni. Addig azonban, amíg a képviselő a közintézmény élő adást nem rögzítő helyiségeiben járkál (szelfizik, várakozik, lépcsőt mászik, felelős vezetőt követel stb.), a jogszerűség keretein belül folytat hivatalos eljárást, amiért őt a fokozott büntetőjogi védelem megilleti. Márpedig Hadházy és Varjú képviselőket úgy érte az erőszak, hogy a közintézmény folyosóin közlekedtek.
2.
Az ügyészség ezzel szemben gyakorlatilag megfenyegette a képviselőket azzal, hogy a közérdekű üzem működése megzavarása bűntettének kísérlete miatt elrendelték a nyomozást. Ezen a ponton egy félreértést el kell oszlatnunk.
Kétségkívül van olyan jogerős bírósági eseti döntés, amely egy televízió működésének megzavarása miatt megállapította a közérdekű üzem működése megzavarását. Csakhogy ez a büntetőbírósági határozat még a régi Btk. alapján született. A régi Btk. 260.§ (7) bek. közérdekű üzemnek tekintette a „távközlési üzemet”, s anno a bíróság ebbe a fogalomba értette bele a tv-stúdiót is.
Az új Btk. 459.§ (1) bek. 21.c, alpontja azonban már „elektronikus hírközlő hálózatról” szól. Az „elektronikus hírközlő hálózat” fogalmát viszont nagyon pontosan meghatározza az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. tv. 188.§ 19. pontja és ebbe egy tv-székház sem részeiben, sem egészében nem érthető bele: ”átviteli rendszerek és – ahol ez értelmezhető – a hálózatban jelek irányítására szolgáló berendezések, továbbá más erőforrások – beleértve a nem aktív hálózati elemeket is –, amelyek jelek továbbítását teszik lehetővé meghatározott végpontok között vezetéken, rádiós, optikai vagy egyéb elektromágneses úton, beleértve a műholdas hálózatokat, a helyhez kötött és a mobil földfelszíni hálózatokat, az energiaellátó kábelrendszereket, olyan mértékben, amennyiben azt a jelek továbbítására használják, a műsorszórásra használt hálózatokat és a kábeltelevíziós hálózatokat, tekintet nélkül a továbbított információ fajtájára.”
Fogalmilag kizárt tehát, hogy az MTVA-székházban bárki elkövesse a közérdekű üzem működése megzavarása bűntettét.
Nem gondolom, hogy ezzel az ügyészség ne lenne tisztában, azt viszont kénytelen vagyok feltételezni, hogy jobb szakmai meggyőződésüket felülírták a politikai kommunikációs szempontok.
3.
Az ügyészség jogszerűnek tekinti az MTVA Fegyveres Biztonsági Őrség tagjainak fellépését és kimondja:
„A felvételek azt igazolják, hogy a képviselők épületből történő eltávolítása jogszerűen történt.”
Most egy pillanatra tegyük zárójelbe a fenti érvelést a képviselők hivatalos eljárását illetően és fókuszáljunk a hivatásos verőemberekre vonatkozó szabályokra.
A felvételek alapján eleve kérdéses, hogy mikor intézkedtek az MTVA szervezetébe ékelt fegyveres biztonsági őrség tagjai és mikor az MTVA-val szerződött vagyonőrök (Hadházy esetében sanszos, hogy az utóbbiak). Előbbiekre az 1997. évi CLIX. törvény, utóbbiakra a 2005. évi CXXXIII. törvény irányadó. Amúgy mindkét őrség-típus felett a rendőrség gyakorol – ha éppen kedve van hozzá: a Kunigunda utcában nem volt és stadionokban sem szokott – hatósági ellenőrzést.
A közleményben hivatkozott fegyveres biztonsági őrség tagjának fellépésére esetünkben – a hatósági ellenőrzésen felül – két jogalap nyílna. Az 1997-es törvény 10.§ (1) bek. b, pontja alapján jogosult az intézkedésének tettlegesen ellenszegülő, valamint bűncselekmény vagy tulajdon elleni szabálysértés elkövetésén tetten ért személyt a rendőrség megérkezéséig visszatartani. Csakhogy itt kidobás történt „visszatartás” helyett, s akkor az egyéb tényállási elemekbe már felesleges is belemenni. A 10.§ (2) bek. a, pontja szerint, a fegyveres biztonsági őr a biztonságot veszélyeztető tevékenység megszakítása érdekében, az azt elkövető személlyel szemben az arányosság követelményének betartásával testi erővel cselekvésre vagy cselekvés abbahagyására kényszerítést alkalmazhat. Hadházy és Varjú képviselőket azonban úgy érte a testi kényszer, hogy nem folytattak biztonságot veszélyeztető tevékenységet.
Nem vonom kétségbe, hogy az MTVA őreinek jogukban áll megakadályozni, hogy illetéktelenek -legyenek akár országgyűlési képviselők – lépjenek be stúdióba, ott élő adást megzavarjanak. A konkrét erőszakos fellépések esetében azonban nem erről volt szó, a két képviselővel szemben alkalmazott testi kényszerre és kidobásukra nem nyílt jogalap.
4.
Az ügyészség megállapítja:
„Nem volt tehát alap arra, hogy a helyszínen tartózkodó rendőrök az ingatlanba bemenjenek és intézkedést kezdeményezzenek.”
Az ügyészség álláspontja itt is finoman szólva ellentmondásos. Maga a közlemény hivatkozik arra, hogy a feljelentéseket 500 GB terjedelmű, mintegy 1000 óra tartalmú felvételek alapján bírálta el. Ha ez így van és ilyen alapos vizsgálat után jutottak csak el az elutasításig, akkor a helyszínen a hivatalos személy elleni erőszak egyszerű gyanúja – a képviselői jelzések alapján – legalábbis felmerült. Márpedig a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. 39.§ alapján a rendőrségnek – intézkedési kötelezettsége keretében – be kell lépnie közterületnek nem minősülő egyéb helyre bűncselekmény elkövetésének megakadályozása, vagy megszakítása céljából. Legfeljebb a helyszínre belépve azt állapítja meg, hogy nem történt/történik bűncselekmény. Az ügyészségi közlemény ráadásul azzal vádolja a képviselőket, hogy tettlegesen ellenálltak, sőt a velük szemben indított bűnvádi eljárást is belengeti. Namármost ha ez így lenne, az 1997-es törvény már idézett 10.§ (1) bek. b, pontjából kiindulva, annál inkább indokolt lett volna a rendőrség belépése az MTVA székházába.
Tehát vagy az nem igaz, hogy a képviselők tettlegesen ellenálltak és bűncselekményt követtek el, vagy az, hogy nem volt alap a rendőrök belépésére.
Arról ugyebár nem is beszélve, hogy az állami szervek kötelesek a képviselőket megbízatásuk ellátásában támogatni.
Teljesen legitim vitát lehet folytatni arról, hogy az MTVA-székházban történtek mennyiben térítették el a politikai fókuszt a fokozódó kizsákmányolásról, az orbáni fejlődési modell lényegéről. S arról is, hogy némely, burleszkbe illő jelenetek mennyiben növelték az ellenzék kormányzóképességébe vetett hitet. Ezek azonban az események politikai megítéléséhez tartoznak. Az ügyészségnek viszont az volna a dolga, hogy politika helyett jogot és igazságot szolgáltasson.
