Kiderült ma, hogy Matolcsy György hiába perelte be még 2016 nyarán Bárándy Gergelyt a jó hírnév védelméhez fűződő személyiségi joga megsértése miatt, miután az képviselőként lopással vádolta meg a Parlamentben. Előbb a Fővárosi Törvényszék állapította meg, hogy Bárándy csak „tényekből levont következtetést”, véleményt fogalmazott meg, ezt a Fővárosi Ítélőtábla is helybenhagyta, végül pedig a Kúria döntött arról, hogy lehet olyat mondani:

Matolcsy György lopott.

Ízlelgessük kicsit ezt a mondatot, annak tükrében, hogy a Jegybank elnökéről beszélünk. Első hallásra persze olyan, mintha valamiféle győzelem lenne ez. Egy eredmény, aminek örülünk, hogy hát tessék, ki lehet 2019-ben mondani Magyarországon, hogy a Magyar Nemzeti Bank elnöke lopott.

Ám miután kiörültük magunkat, jusson eszünkbe, hogy ez nem az első eset.

Vegyük például Rogán Antalt. Róla ugyebár 2017-ben mondta ki a bíróság, hogy lehet bűnözőnek nevezni. Akkor, amikor Juhász Péter annak nevezte, még „csak” Rogán V. kerületi polgármesterként véghez vitt cselekedeteiről beszélt. Ma Rogán Antal miniszter, a Miniszterelnöki Kabinetiroda vezetője, a kormányzati propagandagépezet első embere.

Papp Dánielt pedig már 2015 óta nevezhetjük hírhamisítónak, méghozzá teljesen legálisan, legalábbis a Kúria szerint. 2015-ben Papp Dániel a köztévé főszerkesztője volt. Ma viszont már a vezérigazgatója.

Tehát a magyar forint felkent őre lop, a magyar állampolgárok ügyei felett őrködő miniszter bűnöző, a köz tájékoztatásáért felelős első ember hazudik.

Bírósági döntés van arról, hogy ezeket a dolgokat ki lehet mondani. De arról vajon miért nincs bírósági döntés, hogy ezeket az embereket elítélik azért, amit csinálnak?

És itt érünk el a probléma gyökeréig. Mert bár az tény, hogy szólásszabadság még van, a vélemény még (úgy, ahogy) szabad Magyarországon, de az azért valahol mégis csak zsenáns, hogy bár mi kimondhatjuk ezeket a szavakat, mert a bíróság így döntött, de azt már nem vizsgálja senki, hogy vajon mi is van Matolcsy lopásával, Rogán bűnözésével, Papp hamisításával.

Nyilván lehet nekünk némi (szűkös) elégtétel az, hogy legalább nevén nevezhetjük a dolgokat – főleg, mivel ezen urak minden valószínűség szerint nem indítottak volna pereket, ha nem zavarná őket az ügy, ha nem akarták volna még a szavakat is eltörölni.

De egy jól működő demokráciában elég lenne csak a gyanú árnyéka is ahhoz, hogy a rendőrség nyomozásba, az igazságszolgáltatás mozgásba lendüljön. És ha valaki valóban lop, csal, vagy hazudik, annak pedig lenne következménye.

Mifelénk azonban nem ez a helyzet. És erre egyébként végtelenül pontosan mutat rá ez a mai ítélet, Matolcsy ügyében. Hogy a NER-emberek ma érinthetetlenek, hogy mindegy, milyen gyanú lebeg a fejük fölött, reményünk sem lehet arra, hogy valóban felelősségre lehet vonni őket.

Innen nézve már nem is olyan vidám dolog, hogy ki lehet mondani: Matolcsy György lopott. Mert ebben az esetben ez csak annyit tesz: lopott, de megússza, mert megteheti. Sőt, Rogán és Papp ráadásul még feljebb is kúszott a NER-létrán.

És ebből a szemszögből már nem is az az igazi kérdés, hogy mondhatunk-e bármit ezekről az emberekről – mert a szavaknak már nincs itt erejük, ez nem az a közeg, ahol egy állítás lavinát tud elindítani. Hanem inkább az: lesz-e bármikor olyan lavina, ami képes lesz maga alá temetni ezt a korrupcióra és és elhallgatásra épülő rendszert, és minden egyes haszonélvező szereplőjét?