Csak néhány a hívószavak közül, amelyeknek köszönhetően a Facebookon első látásra vicces, de valójában nagyon is komoly tiltakozás kezdődött az elmúlt hetekben.
Mármint komoly, abból a szempontból, hogy rávilágít arra, a rabszolgatörvény elleni tiltakozás sokkal szélesebb körben is
Például – csak hogy néhány szót ejtsünk a kezdeményezőkről – a Magyar Anyákat is, akik otthon a kisgyerekeikre vigyáznak, miközben párjuk éppen dolgozik, netán tüntet.
A Magyar Anyák egy pártfüggetlen baráti körből induló kezdeményezés, aminek kifejezett célja, hogy ráirányítsa a figyelmet arra, hogy nem mindenki tud az utcán hangot adni az elégedetlenségnek. És nem csak azokról az anyákról van szó, akik a gyerekeikkel vannak otthon – sokan a távolság, a körülmények, betegség, netán (és ők sincsenek kevesen!) az egzisztenciális félelem miatt nem mennek el egy-egy utcai megmozdulásra. De ettől még van lehetőségük kifejezni az elégedetlenségüket.
A Magyar Anyák épp ezért hozta létre a Csalódott Családok Facebook-oldalt (hiszen 2018 mégis csak a Családok éve volt, kár, hogy ebből nagyon sok család szorult ki), ahová bárki beküldheti a saját tiltakozó fotóját. És hogyan tudna kifejezőbben tiltakozni egy kisgyerekes édesanya, mint a gyereke játékainak segítségével?
Íme, néhány műalkotás, amelyeket a rabszolgatörvény ihletett:
És miközben egyébként ezek a képek persze viccesek a maguk módján, de azért már a puszta létezésükkel jól rámutatnak arra is, hogy ha valahol, akkor a családokban – amelyekre ugye olyan kiemelt figyelmet fordít a kormány – tud igazán fájni a túlóratörvény, amikor a munkavállalókat annyi túlórával terhelhetik majd meg a munkáltatók, hogy azzal értékes időt vesznek el tőlük – amelyet például a családjaikkal, szeretteikkel tölthetnének.
Nem ez volt egyébként az első akció, amivel a Magyar Anyák hallattak magukról: tavaly decemberben a Kutyapárt Össznemzeti Békemenetére készítettek köszönővideót, amelyben kifejtették, mi mindenért lehetnek hálásak a magyar anyák a kormánynak (és amit már 400 ezren láttak):
Készítettek saját Nemzeti Konzultációt, egyenesen Novák Katalin családügyi államtitkárnak címezve, amelyben például ilyen kérdések szerepeltek:
„Egyetért-e Ön azzal, hogy a gyűlölet- és félelemkeltő plakátkampányok negatív hatással lehetnek gyermekeink egészségére, és a gyermekek szellemi, lelki és fizikai fejlődése olyan érték, amelyet a magyar államnak is védenie kell, és nem szabad veszélyeztetnie?”
Beszálltak a hótaposó akcióba is, hiszen „Mi lehetne ennél testhezállóbb ellenállási forma, nekünk, szülőknek? Úgyis a hóban fetrengünk a gyerekekkel, akkor már üzenhetünk is a kormánynak és honfitársainknak!”
A minap pedig már a Brüsszelben a rabszolgatörvény elleni tüntetésen felszólaló Judith Sargentininek üzentek:
Ha valamire, akkor arra ez a kezdeményezés egyébként tisztán rámutat, hogy ma Magyarországon jócskán vannak olyan csoportok, amelyekről a magyar kormány rendre elfelejtkezik (egészen abszurd például, hogy a Családok évében fogadják el azt a túlóratörvényt, ami családok életét nehezíti majd még tovább), és akikben folyamatosan gyűlik az elégedetlenség, amelynek kifejezési formát keresnek.
Persze, mondhatja erre bárki, hogy a Facebookon könnyű posztolgatni, attól még nem lesz változás (erre egyébként a #metoo-mozgalom azért elég jól rácáfolt). Viszont azt érdemes megjegyezni, hogy mindazok számára, akik valamilyen okból maguk sem tudnak fizikailag jelen lenni egy-egy tüntetésen, megerősítés lehet akár egy ilyen kezdeményezés is, és egyben lehetőséget (és hangot) adhat bárkinek, aki mindeddig nem akart, nem tudott vagy nem mert megszólalni.
A rabszolgatörvény egyelőre beláthatatlan módokon érintheti a magyar társadalmat, ezért is fontos, hogy minél szélesebb körhöz jusson el a tiltakozás valamilyen formája. És ebben minden lépés számít.
