Mi a baj a magyar munkavállalók mentalitásával, és miért tűnik nagyon távolinak az általános sztrájk? Miben más a Vas megyei dolgozók helyzete? Többek között ezekről a kérdésekről faggatta a Mérce stábja a január 4-ei, rabszolgatörvény elleni szombathelyi félpályás útlezárás résztvevőit.

A viharos erejű szél és a metsző hideg ellenére mintegy harminc gépkocsi sorakozott fel a vasi megyeszékhelyről a közeli Balogunyom felé vezető 86-os út mentén, ahol szakszervezeti tagok és vezetők, valamint ellenzéki pártok képviselői tüntettek a munka törvénykönyvének módosítása ellen, amelyet decemberben botrányos körülmények között fogadott el a parlament.

A rabszolgatörvénnyel egyébként éppen ez volt a jelenlévő tiltakozók legnagyobb baja: nem feltétlenül az új szabályozás konkrét feltételei, hanem a törvénykezés minden egyeztetést zárójelbe helyező, antidemokratikus jellege.

(Persze senki sem repesett a 400 órás limittől, és volt olyan is, aki arról számolt be, hogy a túlmunka már így is rátelepedett a hétvégéire.)

Bár a szombathelyi útzár országos szinten meglehetősen nagynak mondható kocsisort hozott össze, még a jelenlévő szakszervezetisek sem látták túlzottan fényesen az érdekképviseletek mozgósító erejét – szerintük a dolgozók mentalitásán is lenne mit javítani –, az általános sztrájkot pedig egy távoli, kultúraidegen forgatókönyvnek látják. Az ellenzéki pártokban sincs túl sok bizodalmuk, még ha most egymást mellett sorakozva alkottak is kilométeres kocsisort.

Az egyébként száraz, napsütéses időben pedig a horizont felett ott magasodtak a Keleti-Alpok nyúlványai, amelyek felé a mostaninál is jóval több dolgozó indulhat el egy jobb élet reményében, ha a kormány nem lesz hajlandó meghallani a szavukat…