Áder János köztársasági elnök aláírta a közigazgatási bíróságokról szóló törvényt, így lehetővé válik, hogy 2020-tól olyan bíróságok döntsenek fontos gazdasági, gyülekezési és választási ügyekben, ahova a bírókat a kormány nevezte ki.

Az új közigazgatási bíróságok nem csak milliárdos közbeszerzési és adóügyekben fognak dönteni, hanem a tüntetések rendőri betiltásának jogosságáról, és minden bizonnyal ide tartoznak majd a választási ügyek is.

A választási eljárásról szóló törvény legutóbbi, novemberi módosításakor csak az utolsó pillanatban húzták ki azt a szabályt, ami szerint, ha felállnak a közigazgatási bíróságok, az óvodásokkal kampányoló politikusoktól a szavazatszámlálásig minden választási ügy az új bíróságokhoz tartozna. Ez és a választások kiemelt politikai jelentősége is arra utal, hogy

egy későbbi törvénymódosítással vélhetően a demokrácia szempontjából kulcsfontosságú választási eljárást is a közigazgatási bíróságokhoz helyezik át a Kúriától.

Ezekhez a bíróságokhoz tartoznak majd a rendőrséggel szembeni panaszok is, vagyis ha egy kilakoltatás elleni élőláncban a rendőrség több órán keresztül fogva tart valakit, a közigazgatási bíróságok döntenek majd arról, hogy ez jogos vagy jogszerűtlen volt. Más fontos közügyek, például a környezetvédelmi perek is ide kerülnek majd.

Sok ember életét érintheti majd a Gazdasági Versenyhivatal döntéseinek felülvizsgálata is, fogyasztóvédelmi ügyektől cégek egyesüléséig számtalan esetben szabhat ki ez a hatóság akár többszázmillió forintos bírságot. Egy-egy versenyhivatali döntés cégek sorsát döntheti el, szigorú bírósági kontroll nélkül ezekkel a döntésekkel bármelyik társaságot tönkre lehet tenni, ami természetesen a munkavállalókra is kihat.

Nem szükséges azonban, hogy ilyen messzire menjünk: ahogyan az a hvg.hu cikkében is szerepel, a bíróságok igazságos döntéseibe vetett bizalom csökkenése már most rombolhatja a befektetési kedvet, visszafoghatja a gazdaság teljesítőképességét, ami mindannyiunk anyagi helyzetére hatással van.

Az új közigazgatási bíróságok felett tényleges kontrollt az igazságügyi miniszter gyakorol majd. Ő dönthet arról, hogy ki lesz bíró és ki nem, és ő dönt majd a bírók előléptetéséről és magasabb fizetéséről is.

Ez könnyen olyan helyzetet eredményezhet, ahol nem az igazságos döntést, hanem a kormányhoz való hűséget jutalmazzák.

A Magyar Helsinki Bizottság Áder János köztársasági elnöknek írt levelében kifejtette azt is, hogy a törvény elfogadása sem volt megfelelő, többek között azért, mert a száz oldalnyi jogi szöveg véleményezésére összesen öt nap állt rendelkezésre. Ennyi idő alatt (amibe egy hétvége is beleesett) ez nyilvánvalóan lehetetlen volt,

ami azt mutatja, hogy a kormány valójában nem kívánta meghallgatni a társadalom véleményét.

A törvényjavaslatról Trócsányi László igazságügyi miniszter kikérte a neves jogászokból álló Velencei Bizottság véleményét, de a törvény elfogadásával ezt a véleményt már nem várta meg a Parlament. A Velencei Bizottság 2012-ben már kimondta egy hasonló rendszerről, hogy nem felel meg az európai alkotmányos követelményeknek és hagyományoknak. A magyar kormánytöbbség akkor az Országos Bírósági Hivatal parlament által választott elnökének, Handó Tündének adott volna szinte korlátlan jogot arra, hogy a bírói pályázatokról döntsön.

Ettől az önkényes rendszertől 2012-ben a nemzetközi nyomás védte meg a magyar állampolgárokat és a Magyarországon élőket. Most ugyanilyen széles jogkörei lennének egy politikusnak, az igazságügyi miniszternek.

A közigazgatási bíróságok függetlenségét alapjaiban veszélyezteti, ha egy politikus dönthet bírók kinevezéséről, előléptetéséről és fizetéséről.

Ebben az új rendszerben még inkább lehetőség lesz a kormány akaratának érvényesítésére: a kormány működteti a közigazgatást és a kormány nevezi majd ki a bírókat, akik ennek a közigazgatásnak a döntéseit felülvizsgálják.

A szerző a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa.