2010-ben még több mint 900 hallgató tanult valamelyik hazai építőmérnöki karon, ám ez a szám 2017-re 400-ra csökkent – írja a Portfolio.
Egy év alatt 25-40 százalékkal nőtt az ingatlanszektor és az építőipar területén működő cégek által feladott álláshirdetések száma, csakhogy ezzel párhuzamosan az ezekben a kategóriákban indított kereséseké, illetve jelentkezéseké jelentősen csökkent. Vagyis miközben az építőiparban egyre több embert keresnek, addig egyre kevesebben akarnak ebben a szektorban elhelyezkedni.
A munkaerőhiány az ágazatban szó szerint kezd égetővé válni, nem véletlen – emlékeztet a lap –, hogy ősszel már olyan álláshirdetés is jelent meg:
„Építésvezetőt keresek. Nyugdíjas is jöhet!”
Hegesztőt és villanyszerelőt épp úgy keresnek az építőiparban, mint mérnököt és műszaki előkészítőt, vagy éppen projektvezetőt, vagyis a szakmunkástól a fehérgallérosig minden pozícióban nagy a fluktuáció, még annak ellenére is, hogy a bérek egyre magasabbak.
Ahogy azt mi is megírtuk korábban: őrült ütemben nő az új építésű ingatlanok száma hazánkban (egy év alatt 65 százalékkal több lakás épült – miközben egyébként a lakhatási szegénység nem csökkent, nem függetlenül attól, hogy a kormány lakáspolitikája elsősorban a tehetősebbeknek kedvez), a dinamikusan fejlődő ágazat azonban vonzza maga után a problémákat is.
Hogy mást ne mondjunk: az elmúlt 5 évben folyamatosan nőtt a munkahelyi balesetek száma is, az építőipar pedig még ezen belül is kiemelt helyet foglal el, a halálos és súlyos kimenetelű események számát tekintve az ágazat éllovasnak számít. Az pedig, hogy az építőiparban ilyen nagy a balesetveszély, főként az ágazat leterheltségével magyarázható, a hivatalosan foglalkoztatottak 90 százaléka ugyanis segédmunkás, akik könnyebben szenvednek munkahelyi balesetet, mint a szakmunkások.
Korábban írtunk arról is, hogy a munkahelyi balesetek kockázatát tovább növeli, hogy a megnövekedett igények miatt szükségessé vált a nyugdíjas korú munkaerő visszahívása is, és bár a szakértők szerint ők sem szenvednek nagyobb valószínűséggel balesetet, mint fiatalabb társaik, ám ha mégis, lassabban gyógyulnak.
És amellett sem érdemes szó nélkül elmenni, hogy a szakszervezetek érdekérvényesítő képességének megnyirbálásával a kormány olyan helyzetet teremtett, amelyben a munkavállalók biztonságos és megfelelő munkakörülményeinek garantálása és kikényszerítése jelentősen nehezebbé vált az elmúlt években (bár nemrég bejelentették, hogy a munkavédelmi tudatosság növelését célzó projektet indítanak), ráadásul miközben a nagyvállalatok társasági adóit jelentősen csökkentették, a kis- és középvállalkozások csupán 1 százalékos adócsökkentést kaptak,
az adóterhek és a túlzott bürokrácia pedig rengeteg kisvállalkozást kényszerít a feketegazdaságba,
így a munkavédelmi előírások számukra az utolsó utáni helyen állnak a fontossági listán.
A munkaügyi hatóság által ellenőrzött munkáltatók 74 százalékánál tártak fel munkaügyi jogsértéseket tavaly.
Vagyis a helyzet az, hogy miközben az elvándorlás és a munkaerőhiány miatt az építőiparban (is) lasszóval fogják a munkásokat, a munkahelyi körülmények kiszolgáltatottá teszik őket.
És ez az a pont, ahol a kormány minden észérvvel szembemenve átnyomta a rabszolgatörvényt, ami még tovább nehezíti majd a munkavállalók helyzetét: a túlórakeret megemelésével ugyanis – ahogy arról korábban a Mércének is beszámolt egy szakszervezeti vezető – a dolgozók még fáradtabbak, még túlterheltebbek lesznek, ami (talán magyarázni sem kell, miért) tovább növeli majd a munkahelyi balesetek kockázatát, miközben a munkáltatókat semmi nem kötelezi arra a törvény adta kereteken belül, hogy olyan munkakörülményeket teremtsenek, amelyek a munkások biztonságát garantálnák.
Nem véletlen, hogy a szakszervezetek nem fogadják el Orbán Viktor azon érvelését, miszerint a törvény azért segít a dolgozóknak, mert aki akar, az így többet dolgozhat:
mert nem több munkára, hanem tisztességes bérekre lenne inkább szükség.
És bár az építőiparban valóban azt látjuk, hogy a bérek emelkednek a munkaerőhiánynak köszönhetően, valójában a helyzet az, hogy a munkáltatók egy része továbbra is azzal trükközik, hogy inkább segédmunkásokat, nyugdíjasokat, külföldi vendégmunkásokat alkalmaz, ami ugyan látszólag képes kezelni a hiányt, valójában azonban csak elfedi azt, és akkor a feketegazdaságba kényszerített kisvállalkozásokról még nem is beszéltünk (miközben az ilyen vállalkozásokban a dolgozók még kiszolgáltatottabbá válnak).
A Munka Törvénykönyvének mostani módosítása (ahogy azt Szijjártó Péter lényegében el is ismerte) elsősorban a multiknak kedvez, és nem foglalkozik azzal, hogy a munkavállalókra mekkora pluszterheket ró. Ha pedig azt vesszük, hogy a helyzet jelenleg is katasztrofális például az építőiparban, ami már most is az egyik legveszélyesebb ágazat, akkor jócskán van okunk az aggodalomra a január elsején életbelépő túlóratörvény miatt.
