A Sándor-palota előtt felszólaló ellenzéki tüntetők – az ellenzéki pártok, szakszervezetek és hallgatói, valamint pedagógus-mozgalmak képviseletében – beszédei nagyjából egységesen jelölték ki az ellenállás irányát.

A pártok képviselői elsősorban az ellenzék egységét és új lendületét hangsúlyozták, ami ezen a tüntetésen valóban megmutatkozott: az összes parlementi ellenzéki párt képviselői felszólaltak a tüntetésen. A pártok képviselői több alkalommal elmondták, hogy a cél az Orbán-rendszer lebontása, amelynek érdekében az ellenállás az utcán folytatódni fog. Orbán Viktor mellett Áder János köztárasasági elnök lemondását is követelték.

A szakszervezetek, valamint a hallgatói, pedagógus- és egészségügyi felszólalók részéről visszatérő elem volt a sztrájkra való felhívás, az Állítsuk meg az országot! kiáltás több szakszervezetői vezető részéről is elhangzott. A felszólalók  világossá tették, hogy a rabszolgatörvény csak a jéghegy csúcsa: az Orbán-rendszer alapvetően dolgozó- és népellenes, amely a dolgozók kiszolgáltatására, valamint a jóléti intézmények leépítésére épül. A legerősebb motívum a felszólalások során így a dolgozókkal való szolidaritás hangsúlyozása volt.