A HVG közzétette az első, munkáltató által kezdeményezett szerződésmódosítást, ami már a törvény által megemelt túlóraszámot és elszámolási időt tartalmazza.
A nyírségi cég a szerződésbe foglalta, hogy annak az elfogadásával túlórát
„a munkáltató saját jogkörében rendelhet el, beosztásról szintén a munkáltató saját jogkörében dönthet”.
A szerződés megállapítja a 400 órás „megengedett túlórát”, az így ledolgozott munkaidőt pedig elég 36 hónapon belül kifizetni. A szerződés 5%-os túlóradíjat határoz meg, amit a munkáltató pénz és szabadidő formájában is jóváírhat.
A szerződést beküldő olvasó elmondta a HVG-nek, hogy úgy érzi, röghöz vannak kötve, nem tudnak elköltözni a kisvárosból, ahol élnek, a cégnél pedig eddig is 250 órát túlórázott, ami miatt
„ősszel háromszor késtünk az óvodából délután. Az óvoda vezetője közölte, legközelebb a gyámügyet értesíti”.
Szakszervezeti forrásunk közölte, hogy nem ez az egyetlen eset az országban, amiről tudnak, a munkáltatók más helyeken is szerződésmódosításokat kezdeményeztek a rabszolgatörvény által biztosított új feltételeknek megfelelően.
A munkáltatók annak ellenére kezdik el bevezetni az új rendszert, hogy a tövény még nem lépett hatályba, hiszen Áder János köztársasági elnök nem írta még alá a jogszabályt.
A törvénnyel szemben legtöbbször hangoztatott kritikák mellett, a HVG-ben bemutatott eset figyelmeztet arra is, hogy strukturális, rendszerszintű okok állnak az mögött, hogy a munkavállalók elfogadják és el fogják fogadni az új feltételeket is.
A munkavállaló és a munkáltató hierarchikus viszonyban áll egymással, amelyben a munkáltató hatalmi pozícióval rendelkezik. Addig pedig, amíg a munkavállaló röghöz van kötve és túlórázni kénytelen az emberhez méltó élet reményében, amíg nincsen a munkahelyen demokrácia és széles jogkörökkel bíró kollektív képviselet, addig a szerződés elfogadása nem szabad döntés, hanem kényszer a munkavállaló számára.
