November végén számoltunk be arról, hogy a Központi Statisztikai Hivatal közzétette kutatását a háztartások jólétéről. A tanulmányban a jövedelmi helyzetet, a társadalmi kirekesztődést, a háztartások fogyasztását és a szubjektív jóllétet vizsgálták, mint szempontokat.
Akkor azt a következtetést vonták le, hogy a háztartások jóléte Magyarországon növekszik, a szegénységgel fenyegetett emberek száma pedig csökken. Most úgy tűnik, talán mégsem ennyire egyszerű a helyzet.
Az Eurostat szintén az életszínvonalat és a jólétet vizsgálta, a háztartási fogyasztást és annak növekedését összemérve, az általuk közzétett adatok pedig azt mutatják, hogy a magyarországi háztartások életszínvonala az uniós átlag csupán 63 százalékát teszi ki, pont annyit, mint 2003-ban.
Bár a mutatók Magyarországon is növekedtek, sosem tudtak nagyobb mértékben nőni, mint az uniós átlag. A magyarországi jólét tehát semmivel sem került közelebb az európai átlaghoz 15 év alatt az európai statisztikai hivatal adatai alapján.
Ez nem azt jelenti, hogy semmit sem javult az életszínvonal az országban, csupán azt, hogy pont csak annyira javult, mint az uniós átlag, és hogy ugyanakkora az életszínvonalbeli lemaradásunk ma az EU-hoz képest, mint másfél évtizede.
2017-es adatok alapján pedig az is látszik, hogy nem csak, hogy nem értük utol Európát és a „hanyatló nyugatot”, de sereghajtók is lettünk: az egész EU-ban Bulgária után Magyarországon a legalacsonyabb az életszínvonal az egy főre eső fogyasztást vizsgálva.
Csehország, Lengyelország és Szlovákia az utóbbi 15 évben tudott közeledni az EU-s átlaghoz, Románia 2016-ban előzött meg minket, ha pedig a bolgár egy főre eső fogyasztás hasonló ütemben növekszik a következő 3-4 évben, akár utol is érhetnek minket.
Az Eurostat adatai jól kontextualizálják és magyarázzák a KSH korábban közzétett adatait. Nem lehet a társadalmi-gazdasági környezetéből kiragadva elemezni folyamatokat és jelenségeket: a háztartások fogyasztásának a növekedése, a „szubjektív jóllét” magas szintje nem magyarázó erejűek a magyarországi társadalom életszínvonaláról anélkül, hogy egy tágabb kontextusba illesztenénk őket.
Az Eurostat által bemutatott adatok rámutatnak, hogy bár nem meglepő módon tudott hozni kötelező számokat egy konjunkturális (világgazdaságilag felfele tartó) ciklusban az ország, mégis lekörözte a régió többi állama. Lehet körbevinni a magyar háztartások jólétének a hírét, csak érdemes hozzátenni azt is, hogy a gazdasági rendszerben hasonló pozíciót betöltő országok hogyan hagytak minket ott a külső sávban ebben a versenyben az utóbbi évek során.
