• Voltak kételyei, amikor elindította, de elégedett az aláírásgyűjtés állásával
• A kormánypropagandát egyszerűen betiltaná
• Vasárnap a MTVA székháza előtt fog tüntetni
• Hadházy Ákossal beszélgettünk korrupcióról és ellenzéki esélyekről

Mérce: Kezdjük a legaktuálisabb kérdéssel: hogy áll az aláírásgyűjtés?

Hadházy Ákos: A jó hír az, hogy nem tudom. És ez azért jó, mert azt jelenti, hogy sokan gyűjtik. Ráadásul úgy, hogy nincsenek beregisztrálva önkéntesként, hanem egyszerűen csak időnként beállítanak egy csomó aláírással. Így jöhet be hirtelen akár több száz is, mint legutóbb például Mátraderecskéről vagy Zalaszentbalázsról, ahonnan száz-száz aláírást kaptunk, pedig ezek apró, pici falvak. És emiatt nagyon nehéz megmondani, éppen hol tartunk. Legutóbb néhány hete volt egy számolás, akkor lehettünk olyan 270-280 ezernél. A 300 ezret már nyilván elhagytuk, de hogy mennyivel, azt nem tudom megmondani, saccolni pedig nem szeretnék, de pártoktól, önkéntesektől is folyamatosan érkeznek az ívek. December végén, vagy talán az ünnepek előtt csinálunk majd egy összesítést.

Elégedett az állással?

Igen, eddig nagyon meg vagyok elégedve.

Milyen tanulságai vannak az aláírásgyűjtésnek?

Kevés szép dolgot látunk mostanság a közéletben, de ebben a megmozdulásban vannak nagyon szép dolgok. Az is persze, hogy gyűlnek az aláírások, de például az is, hogy most már tényleg gyűjtik a pártok is, és minden párt gyűjti. És sok olyan ember van, aki elmondja, hogy korábban ilyesmivel nem foglalkozott soha, de most ő is beszállt. Nemrég Szombathelyen jártunk, és egy lépcsőházban három olyan helyre is bekopogtattunk, ahol rögtön 10 aláírást is kaptunk, vagyis aki ajtót nyitott, már előre gyűjtött aláírást. Vagyis ez tényleg egy olyan ügy, ami aktivizálja az embereket.

Pedig alapból azt gondolnám, hogy az Európai Ügyészség az emberek számára megfoghatatlan téma.

A tapasztalat nem ezt mutatja. Nekem is voltak kételyeim, amikor elindítottam ezt a kezdeményezést, de az emberek nagyon is értik, hogy miről van szó. Van ennek ugyanis egy nagyon egyszerű üzenete:

hogy legyen következménye a dolgoknak.

Ezért is lett a szlogen az, hogy „Ne hagyjuk büntetlenül”. Még a Fidesz-szavazók is látják azt, hogy lopnak, és szúrja is a szemüket, de még sincs következménye. És lehet, hogy valaki ugyan nem érti egész pontosan az ügyészség és a rendőrség közötti különbséget, de azt azért mégis érti, hogy miről szól a történet.

Fontos szimbólum lehet az, hogy ilyen sok aláírás gyűlik össze – de ettől még nem fogunk csatlakozni az Európai Ügyészséghez…

Valóban nagyon fontos szimbólum is, ami lelkünknek tesz jót, de egyben egy gesztus Európa felé is, hogy mi azért nem vagyunk olyan alávalók, nem mi lopunk, hanem a kormány. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy azzal, hogy most ezt csináljuk, mi csak a satu egyik pofáját építjük fel, a másik az Európai Unió részéről jön. Ez a kettő fogja úgy nyomni a kormányt, hogy abból ne tudjon kitáncolni.

Az Unió részéről van nyomás?

Persze, csoda lenne, ha nem lenne. Látjuk, hogy nagyon sok pénzt visszatartottak már most is, izgalmas kérdés, hogy megjön-e december 31-ig. Ha nem jön meg, akkor nagyon nagy baj lesz. Szóval ez a nyomás megvan.

És a magyar állampolgároknak mi ebben a szerepük? Miért kellenek ezek az aláírások?

Ha nem tesszük hozzá azt a nyomást a mi részünkről, amit mondjuk egymillió aláírás fel tud mutatni, akkor a kormány simán kitáncol az Európai Ügyészséghez való csatlakozásból, mondván, hogy a magyarok ezt nem akarják. És közben persze fölépít egy olyan kommunikációt, hogy romlik a forint, ez mindenkinek nagyon rossz, de mindez a mocskos Unió miatt van. Ha viszont van egy felmutatható tömegünk, akik egyetértenek a csatlakozással, akkor ezt a menekülési útvonalat bezártuk, nem mutogathatnak majd ránk.

A nyomásgyakorlásról szólva: azért a hetes cikkellyel való fenyegetés se ijesztette meg túlzottan a kormányt.

Azon csak röhögnek, mivel biztosak lehetnek abban, hogy a lengyel elvtársak majd kimosdatják őket.

Az érintené érzékenyen őket, ha nem jönne a pénz.

Az rögtön más helyzetet teremtene. Ehhez pedig semmilyen politikai döntésre nincs szükség, csak az kell, hogy az általuk brüsszeli bürokratáknak nevezett adminisztráció, akik nem politikusok, és akiknek az asztalán a hegyekben állnak a bizonyítékok a lopásra, megtehessék azt, amire már régen szükség lenne: hogy felfüggeszthessék a pénzeket. Hogy azt mondhassák, hogy álljunk le, mert nem látjuk, hogy jól lenne elköltve a pénz. Az zavarja a kormányt, az fájni fog.

És ne legyen tévedés: mi nem azért küzdünk, hogy ezeket a pénzeket felfüggesszék, mert az a családoknak is fájni fog, és nem csak a Mészáros családnak. Ha felborul a makrogazdasági mutató, az mindenkinek sok tíz- meg százezer forintjába fog kerülni. Mi ezzel szemben azt akarjuk elérni, hogy ezeket a pénzeket ne lopják el többé.

Vasárnap az MTVA székháza előtt ez ügyben, illetve elsősorban a kormánypropaganda ellen lesz tüntetés is. Van értelme most ennek?

Azért csinálom, amit csinálok, mert hiszek benne, hogy ennek nagyon is van értelme. Az igaz, hogy a tüntetés mára egy kissé lejáratódott, aminek sok oka van: mi, akik nem mentünk ki a tüntetésekre, vagy azok, akik összehívtak egyet, de nem kellett volna, és így tovább. A tüntetés a politikai nyomásgyakorlás eszköze, de az tényleg baj, hogy Magyarországon sok éve szinte az egyetlen eszköz, amit használunk. A negatív dolog ellenére én úgy gondolom, hogy ebben a témában meg kell csinálni ezt a tüntetést, mert azt hiszem, hogy ez az egyik legfontosabb téma, amivel már korábban is kellett volna foglalkozni.

Ha valamennyien eljönnek, és én remélem, hogy így lesz, akkor arra jó lesz, hogy egy problémára felhívja a figyelmet, mert úgy látom, hogy még arra is szükség van sajnos, hogy felhívjuk a problémára az emberek figyelmét.

Erről is szól a vasárnapi tüntetés, nem?

El fogom mondani ott is, de nem baj, ha lelövöm a poént előre: sokan rákos megbetegedéshez hasonlítják ezt a kormányt, ami behálóz mindent az országban, és elszívja az erőforrást mindenhonnan. De nem elég ezt elmondani, azt kell megnézni, hogy mit lehet ezzel csinálni. Én azt gondolom, hogy mi csak tünetileg próbáljuk kezelni ezt a betegséget, de a lényeggel nem foglalkozunk. Az egyik lényege a rendszernek a lopás, erre válasz az aláírásgyűjtés, a másik lényege viszont a dezinformálás, a propaganda, amivel az ellenzék egyszerűen nem foglalkozott.

Én nem járok be a parlamentbe, mert egy elcsalt parlamentbe miért járjon be az ember, de néhány javaslatot azért benyújtottam, az egyiket épp az Európai Ügyészségről, a másikat a devizahitelesek megsegítéséről, és egyet a propaganda tiltásáról.

Csak így, egyszerűen: tiltsuk be?

Igen, a kormánypropagandát egyszerűen be kell tiltani. Még mindig sokan nem látják, nem veszik tudomásul, hogy ha ezzel a propagandával és a sajtó teljes bedarálásával nem foglalkozunk, akkor rövid időn belül akár még rosszabb lehet a helyzet. De erre rá kell mutatni,

és a jobboldalon létrejövő óriási médiaholding furcsa alakulása még külön aktualitást is ad ennek az ügynek.

Ugyanakkor az aláírásgyűjtéssel is összefüggésben van ez a történet, hiszen érdekes módon arról a közmédia még egyetlen hangot sem ejtetett, mint ahogy a korrupciós ügyeket is elhallgatják.

Ezekkel a problémákkal akar leszámolni a demonstráció?

A köztévé jelképe a problémának, de nem csak a köztévéről van szó, hanem az egész kormányzati médiabirodalomról. És ezzel kapcsolatban van célja a demonstrációnak – mert a konkrét cél megfogalmazása mindig fontos –, és itt az a cél, hogy a kormánypropagandát törvényileg tiltsuk be.

A propaganda ugyanis maga a korrupció, hiszen egy teljesen fölösleges dolgot borzasztó drágán végeztet el.

Ezt nagyon könnyű megérteni, és azt hiszem, az emberek nagyon könnyen meg is értik. Nemrég a dunaújvárosi kórházban voltam, ahol rettenetes állapotok vannak. A vécé elképesztően nézett ki, se vécépapír, se fertőtlenítő nem volt. Akkor kaptam a hírt, hogy 4,7 milliárd forintot fordítunk az Európai Unió elleni kampányra. Ha egymillió forinttal számolunk a felújításra, 4700 vécét lehetne rendbe tenni és vécépapírral évekig ellátni ebből a pénzből, amit értelmetlenül kiszórunk most az ablakon.

A korrupció tehát az az ügy, ami még eléri az emberek ingerküszöbét?

Sokan azt próbálják elhitetni, hogy a korrupció kérdése nem érdekli az embereket, holott dehogynem, minden felmérés azt bizonyítja, hogy éppen a korrupció az az ügy, ami valóban átmegy. Ezt jól tudja a kormány is. Ezenkívül nagyon sok más felháborító dolog van, akár csak az egészségügyben vagy az oktatásban is, de ezek majd egyszerre fognak összedőlni. Egyébként meg minden ilyen probléma valahol a korrupcióra vezethető vissza, arra, hogy az egyes ágazatokból a pénzeket ellopják.

Ha valaki, akkor Ön elég sokat foglalkozott ezekkel az ügyekkel. A Korrupcióinfókon bemutatott ügyek közül van olyan, aminek végül lett következménye?

Körülbelül 45 feljelentést tettem, nagyjából húszban rendeltek el nyomozást, és ebből körülbelül tíz olyan van, amit nem mertek lezárni. A Simonka-ügy, Farkas Flórián ügye, sőt még a Tiborcz-ügynek is van egy mellékszála, ami ilyen, vagy Kósa Lajos cége. Ezeket a rendőrség nem tudja lezárni, de cserébe nagyon lassan nyomoznak.

Ami egyébként azt is mutatja, hogy ma az igazságszolgáltatás sem működik túl olajozottan idehaza.

Az uniós ügyészségre azért is lenne szükség, mert az látszik, hogy a magyar ügyészség és rendőrség a kormánynak kellemetlen ügyekben nem nagyon nyomoz. Kevés szó esik a bíróságokról, pedig a bíróságok még valamennyire tartják magukat, a függetlenségüket. itt éppen óriási csata megy, és sajnos nagyon úgy tűnik, hogy a magyar társadalom nem lesz hajlandó megóvni a bíróságait, és az ellenzék sem jeleskedik abban, hogy ezt az ügyet tematizálja.

Az elmúlt hetekben nem is az volt a meglepő, hogy lezárták a Tiborcz-ügyet, hanem hogy már a látszatát sem akarja a kormány fenntartani annak, hogy normálisan haladnak a dolgok. A Gruevszki-ügyben is az a legfurcsább, hogy nem is törekedtek rá, hogy úgy tűnjön, mintha lefolytattak volna egy menekültügyi eljárást, hanem egy hét alatt eldöntötték a dolgot. Ezek olyan gesztusok, amik mintha azt üzennék, hogy a magyar miniszterelnök már lemondott az uniós tagságról, ez valós veszély.

Említette már, hogy az ellenzék nem csinál dolgokat. De mégis mit kellene csinálnia?

Hát, először is, nem kellene bemenni a parlamentbe. Azzal, hogy törvényjavaslatokat nyújtanak be, vitáznak, csak azt a látszatot keltik, mintha ez egy tisztességes helyzet lenne, ahol tisztességesen lehet dolgozni. Ehelyett nyomásgyakorlás kell, mint például az aláírásgyűjtés. Dolgozni kell, és így lehet eredményt elérni. Eddig is voltak ilyen kezdeményezések, de senki nem vitte végig őket, bejelentett egy aláírásgyűjtést, csinált egy sajtótájékoztatót, örült, hogy sok híradóban bent volt, elért egy csomó embert, de az ügyet aztán nem vitte végig.

Szerintem az LMP-ben az egyik legnagyobb hibánk az Paks2 volt, ott bejelentettünk egy aláírásgyűjtést, de nem csináltuk végig. Nem feltétlenül az én hibám volt, de az LMP társelnöke voltam, szóval nekem is vállalnom kell ezt. Sokkal erősebb pozícióink lennének abban az ügyben most, ha lenne 1 millió aláírásunk! Erre lenne szükség, dolgozni, és dolgoztatni azokat, akik szeretnének, akarnak dolgozni.

Az egy dolog, hogy egy ügy mentén sikerül aktivizálni az állampolgárokat. De meg lehet tartani ezt a lendületet?

Én remélem. Nekem ebben eddig az a pozitív tapasztalat, hogy még mindig vannak emberek, akik hajlandóak cselekedni.

Rendben, de hol, milyen platformon? Márki-Zay Péter pont a minap jelezte, hogy a Mindenki Magyarországa Mozgalomnak, aminek egyébként Ön az alelnöke, nincs ki mögé beállnia.

A mozgalom azért jó szó, mert mozgást jelent, munkát, amire most szükség van. Az a fontos, hogy fel tudjuk mérni, hogy hányan vannak, akik még tényleg hajlandóak tenni, cselekedni, nem csak susmorogni arról, hogy rossz, ami van. Hányan vannak még, akik felismerik, hogy minden, ami velünk történik, vagy ebben az országban történik, az közös felelősség. A mozgalom rövid távú, nagyon jól körülhatárolható célja az önkormányzati választás megnyerésének elősegítése.

Jelen pillanatban komolyan úgy gondoljuk, hogy nincs új pártra szükség.

Azt viszont szeretnénk, hogy ez a mozgalom biztos pontja legyen azoknak, akik eddig nem foglalkoztak politikával, de akarnak mozogni benne. Frázisnak tűnik, de tényleg komolyan gondoljuk, hogy amiről már sokan beszéltek, de még senki nem csinálta meg, azt megpróbáljuk véghez vinni: változtatni akarunk a politikai kultúrán. Az ellenzékben az együttműködés, a kompromisszum kultúráját ki kell alakítani.

Az ellenzéki pártok és a mozgalmak, a civil szféra közötti együttműködés jelenleg nagyon gyér.

Az ellenzéki együttműködést, akár parlamenti, akár nem parlamenti pártról vagy szerveződésről van szó, meg kell tanulni. Nem kell szeretni egymást, de együtt kell működni. Én látok rá esélyt, hogy most már tényleg mindenki belátja, hogy a választóik nem azt gondolják, amit ők eddig hangoztattak. Minden párt küszködik azzal, hogy nincs elég tagjuk, nincsenek önkénteseik, ezért lenne fontos, hogy ne ellenségeknek, hanem partnereknek tekintsék azokat, akik valóban tenni akarnak.

A jövő évi önkormányzati választásoknak milyen szerepe lehet ebben?

Az egy utolsó utáni lehetőség lesz az ellenzék számára. A legtöbb önkormányzatnak nagyon komoly információátadó szerepe van. Még kisebb városok is kiadják a saját helyi lapjaikat, ami jelen pillanatban a nehéztüzérsége a kormánypropagandának, a helyi tévék célzás nélkül szórják ki a bombákat. Ha ezeket nem tudjuk visszavenni, akkor a 2022-es választásokon semmilyen felülete nem lesz az ellenzéknek, és láthatatlanná válik.

Már most sem lehet óriásplakátolni, és ki tudja, hogy mit hagynak meg addigra a maradék szabad sajtóból. Az önkormányzatoknak azonban még mindig marad felületük, el tudják érni a helyi nyilvánosságot, ez óriási jelentőségűvé teszi a jövő évi választásokat. És mivel nincs már olyan párt, aminek van országos szervezete, csak kisebb szigetek vannak, ezért is különösen fontos az összefogás. Minden helyen kellene egy ellenzéki jelölt.

Mennyire optimista mostanában?

Optimizmusra az aláírásgyűjtés nagyon sok okot adott, ha meg tudjuk csinálni, akkor jó esély van arra, hogy csatlakozunk is az Európai Ügyészséghez, és ezzel kevesebb lesz a korrupció és elvágjuk az utánpótlásukat. A pártok tekintetében az önkormányzati választással kapcsolatban nagyon sok pozitívumot látok, már most nagyon sok jó megállapodás van a Jobbiktól a DK-ig részt vesznek benne a pártok.

Pesszimista az EP-választás kapcsán vagyok, szerintem ott is egy ellenzéki listára lenne szükség, erős és hiteles nevekkel, nem is politikusokkal, hanem olyan emberekkel, akiknek van hitele, és akkor szerintem döntetlenre ki lehetne hozni, és egy üzenet is lenne, hogy a pártok fontosabbnak tartják demonstrálni, hogy Európa mellett vannak. A kis pártoknak be kellene látniuk, hogy ez volna az elsődleges érdekük nekik is, hiszen kisebb erőforrásra lenne szükségük, de szinte biztos helyet szerezhetnének.

Az EP-kampányban a mozgalmuk nem vesz részt?

Nem, abból szándékosan maradunk ki. Mindenkit buzdítani fogunk arra, hogy menjen el szavazni, de az ellenzéki együttműködés reménytelennek tűnik, ezért nem is akarunk ebbe mi belemenni.

És a saját közéleti-politikai szerepét hogyan látja a következő időszakban?

Próbálom a hitelességemet arra használni, hogy minél több emberrel beszélni tudjak azokról a dolgokról, amiről itt is beszélgettünk. Biztosan végigcsinálom az aláírásgyűjtést, és utána a sajtó ügyével fogok foglalkozni. Minél több embernek kell elmagyarázni, megmutatni a dezinformációs diktatúra működését, ezt érzem a második feladatomnak. A harmadik pedig: a mozgalom alelnökeként szeretném, ha még hatékonyabban tudnánk működni.

És a csúcsnak azt gondolnám, ha a politikai kultúrát meg tudnánk változtatni. Ez most teljesen elérhetetlennek tűnik, de előbb-utóbb minden hegyre feljut valaki. A kormánnyal nem érdemes ebbe belemenni, de az ellenzéki oldalon talán meg lehet változtatni a politikai kultúrát, ami a kompromisszumon és az érvelő vitán kell, hogy alapuljon. Persze lehet, hogy nem ártana ehhez kormányra jutni, de az biztos, hogy a mozgalom nem azt tartaná a csúcsnak, hanem a politikai gondolkodás átformálását.