Egy hete foglalták el a Kossuth teret a CEU-ért, a társadalmi nemek tudománya szakért, illetve a Corvinus privatizálása, az MTA feldarabolása, illetve a magyar tudományos élet ellehetetlenítése ellen tüntető egyetemi hallgatók. Az egyhetes tiltakozás során szabadegyetemi előadások, beszélgetések zajlottak a téren, ami ma ért utolsó napjához, ugyanis ma volt az utolsó lehetősége a kormánynak aláírni a CEU maradását lehetővé tevő nemzetközi megállapodást, ami – ahogy az várható volt – nem történt meg.

„Kedves egybegyűltek! Itt ma egy szerelmet eltemetni gyűltünk össze.”

– kezdte a „szertartást” Pósfai István.

A kormány régi álma az oktatás fizetőssé tétele, és a máshogy gondolkodók elhallgattatása. Az utóbbi időben a bizonytalanságban tartás, a kivéreztetés, a betiltás, az elüldözés mind ezt a célt szolgálják. Betiltották a társadalmi nemek tanulmányát, privatizálják a Corvinust és ezt kiterjesztik az egész felsőoktatásra, maguk alá gyűrik a Akadémiát és száműzik a CEU-t – emlékeztetett.

„Azért gyűltünk egybe, hogy tisztelegjünk a gondolat és a tudás szabadsága előtt, és ezennel elbúcsúzzunk a független és hozzáférhető magyar felsőoktatástól.”

– mondta, majd szimbolikusan elföldelték a napok óta a Kossuth téren látható „RIP free education 1989-2018” feliratú koporsót.

„Fellépésünk vagy közös, vagy semmilyen.” – folytatta Lipusz Balázs, majd bejelentette,

létrehoztak egy hallgatói érdekképviseleti szervezetet, egy közösséget, amely kiáll mindenkiért, aki a túlsúlyos hatalom célkeresztjébe kerül.

Ez a közösség kulturális önképzést és lehetőséget nyújt a hallgatóknak, és nem piacradobható termékként, hanem önálló, gondolkodó egyénekként tekint a rájuk éppúgy, mint a dolgozókra.

A közösség az egyetemekről indult, de nem kíván megbújni falak között: készen állnak arra, hogy az utcákon ugyanúgy jelen legyenek, mint a tudomány falai között.

Holnap hivatalosan is megalakul a hallgatói szakszervezet, december 8-án pedig ők is részt vesznek a rabszolgatörvény elleni szakszervezeti tüntetésen.

„Mert valljuk, hogy a munkás nem gép, ami gombnyomásra termel, ahogy a diák sem az, akin az állam nagy haszonnal bármikor túladhat.”

– mondta.

Végül Kordás László, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnöke is felszólalt, mert fontosnak tartotta, hogy kifejezze a dolgozói szakszervezetek szolidaritását az oktatás, a tudomány, és a CEU elvesztése miatt. Kielemte, ez szól azokról a munkás családok gyerekeiről is, akiktől elveszik a lehetőséget, hogy egyáltalán egy jobb élet reményében a startvonalhoz tudjanak állni. A tudás szabadságát veszik el tőlük, ha fizetőssé teszik a tudáshoz való hozzáférést. Szerinte minden egyes parlamenti ciklusnál elvesznek tőlünk valamit:

„Elveszik a pénzünket, elveszik a megtakarításainkat, elveszik a jogainkat, s hova tovább, elveszik az életünket.”

– mondta Kordás.

„Menjünk együtt, és mondjuk ki együtt, hogy elég volt!”

Elég volt abból az önkényből, amit nap mint nap megtapasztalunk, elég volt abból, hogy három nap alatt nagyon fontos törvényeket keresztülvisznek rajtunk, és holnaptól már aszerint élünk, elég volt abból, egy lecsúszó Magyarországon élünk. Azért vagyunk itt, hogy ebből a koporsóból kerüljön ki a remény, a fiatalság reménye egy fejlődő, boldogabb Magyarországért – zárta beszédét a szövetség elnöke.

A beszédek és a temetés itt visszanézhető: