Soros György és a migránsok után a kormányzati retorika legkedveltebb szava valószínűleg a család lehetett idén, és amit ilyen sokat emleget a magyar kormány, azzal biztosan komoly szándékai vannak.

2018-ban elindult a Családok éve nevű, kormányzati cukormázzal leöntött propagandakampány, amiről hamar kiderült, sokkal inkább lett a tehetősebb családok éve, mint a rászorulóké, az egygyerekeseké, vagy esetleg azoké, ahol az egyik gyermek mondjuk meleg.

Miközben a családok évében két-hárommilió ember él lakásszegénységben, a gyermekes családok közel fele a létminimum alatt él, a kormány nem szavazza meg a családok elhelyezés nélküli kilakoltatását tiltó törvényjavaslatot, a társadalom felső 10 százalékának családjai viszont 54 milliárd forint adót spórolnak meg a gyermekeik után járó adókedvezményeknek köszönhetően.

A másik oldalon pedig ott van a dolgozói társadalom maradéka, melynek tagjait éppen megfosztják az ételre vagy a beiskolázásra költhető béren kívüli juttatásoktól és „a munkavállaló szabadságukat bővítik” azzal, hogy 400 óra túlórát is vállalhatnak, ha esetleg nem lennének elégedettek a keresetükkel (részletkérdés, hogy így mégis mikor legyenek a családjukkal).

Most pedig éppen a Honvédkórház koraszülött intenzív centruma jelentette be bezárását, miután annyian felmondtak, hogy a személyi feltételek nem biztosítottak a további működéshez.

Novák Katalin alig 10 nappal a Honvédkórház újszülött osztályának szomorú bejelentése előtt, november 17-én, az újszülöttek világnapján hangsúlyozta, hogy a  gyermeket várókat az idő előtti születés nehéz helyzetbe hozza,

ezért a korai felismerésen túl hatékony, személyre szabott segítséget kell biztosítani az egészségügyi és a szociális ellátáson, valamint az oktatáson és a családpolitikán keresztül.

Az eddigi intézkedések közül kiemelte a koraszülöttek gondozásához kapcsolódó képzéseket, az egységes módszertant és a koragyermekkori intervenciós fejlesztési programhoz biztosított 5,7 milliárd forintos keretet.

Úgy tűnik, csak azt felejtették el, hogy mindez nem műküdhet a koraszülött osztályokon dolgozók anyagi megbecsülése nélkül.

Ironikus, hogy épp az ország első családbarát koraszülött osztályáról van szó, ahol 24 órás látogatási időt biztosítanak, fontosnak tartják a szülők bevonását a koraszülött babák életben maradásáért folytatott harcba, amiben különféle módszerek, műszerek, illetve  – a 168 óra tavalyi riportjának tanúsága szerint – az osztályon dolgozók is nagy segítséget nyújtanak.

A riportból kiderül, valóban elhivatott, odaadó csapatról van szó, de azt az óriási lelki, fizikai, mentális megterhelést, ami a kritikus állapotban lévő újszülöttekért folytatott mindennapos harc jelent az ott dolgozóknak, még anyagi megbecsüléssel sem könnyű helyén kezelni, nemhogy nélküle.

A felmondásuk mögött utóbbi állt, vagyis a méltatlanul alacsony fizetés. Így maradtak mára hárman az ország legkorszerűbb koraszülött osztályán, míg végül a bezárás mellett döntöttek. Legalábbis ideiglenesen biztos. A Honvédelmi Minisztérium közlése szerint néhány hét múlva újra kinyithat az osztály, ugyanis

 „a kórház vezetése kiemelten fontosnak tartja az osztályon dolgozó és munkát vállaló orvosok és ápolók anyagi megbecsülését, ezért ösztönzőrendszer bevezetését tervezi.”

(Hallottunk már ilyet a Honvédkórház sürgősségi osztályának összeomlásközeli időszakában nem is olyan rég…)

De a családok éve szerencsére folytatódik: ott van a zászlókkal teletűzdelt budapesti hidakon, ott van a kisfilmben, amit szinte képtelenség kikerülni, ha megnéznénk egy videót vagy elolvasnánk egy cikket online, ott van a szoboravatáson, ott van a virágkarneválon, ott van a postaládánkban és ott van az agyunkban, ha akarjuk, ha nem.

A Honvédkóház családbarát koraszülött osztályán viszont nincs ott, és ha az ország legjobb koraszülött osztályán nincs ott, akkor gyanítom, hogy máshol sincs.

A kórházak talán legszomorúbb osztályán, ahol icipici életekért küzdenek orvosok, ápolók és szülők együtt, és néznek végig csodákat és tragédiákat nap mint nap. Ha valakik, hát az ott dolgozók megérdemlik a nekik járó megbecsülést, az ott aggódó szülők megérdemlik a maximális támogatást, az ott fekvő babák pedig megérdemlik a lehető legprofibb ellátást.