„A cigányság az iskolai oktatás magasabb szintjein huzamosabb ideje rendkívül alulreprezentált, így az össznépességhez viszonyított képzettségi lemaradásuk számottevő, amely bizonytalan és alacsony szintű foglalkoztatottságot determinál.” – olvasható a nemrég megjelent Margón kívül című tanulmánykötetben, amely a magyar fiatalok helyzetét több fontos szempontból is bemutatja. A romák kirekesztettsége három egymást erősítő problémán (területi szegregáció, munkaerőpiacról való kiszorulás, oktatási szegregáció) alapul, amire most a KSH adatai is rávilágítanak.
A KSH friss kiadványa a munkaerőpiaci helyzetkép 2014-2018-as adatait közli, amelyben a munkaerőpiaci szempontból hátrányos helyzetű csoportokat is vizsgálják. A G7 szemlézte a kiadvány romák helyzetére vonatkozó részét, melyből kiderül, a 18-24 éves roma fiatalok kétharmada iskolaelhagyó volt a tavalyi évben, vagyis legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezett, szakmai végzettséget pedig továbbra is kevés roma fiatal szerzett.
A fiatalok körében általánosan nőtt a korai iskolaelhagyók aránya Magyarországon (11,4-ről 12,5 százalékra),
ám a roma fiatalok eddig is drámaian magas korai iskolaelhagyási aránya 2014 és 2017 között 57 százalékról 63 százalékra növekedett.
A kiadvány szerint a munkaképes korú romák négyötödének általános iskola nyolc osztály a legmagasabb iskolai végzettsége, ebből adódóan pedig a munkaerőpiaci kilátásaik is sokkal rosszabbak az átlagosnál.
Az alacsony iskolázottság mellett több tényező is közrejátszik abban, hogy a romák csupán 45 százaléka áll foglalkoztatásban (és ez már így is 12 százalékkal több, mint 3 éve). Az egyik ilyen tényező a roma népesség földrajzi eloszlása: a romák jelentős része olyan helyen él, ahol helyben szinte semmilyen munkalehetőség nincs és/vagy rosszak a közlekedési lehetőségek az ingázáshoz. A Margón kívül adatai szerint a roma fiatalok többsége falun (51%), illetve kisvárosban (39%) él, legtöbbjük az észak-magyarországi régióban (29%).
Emellett a roma nők nagy része is kiesik a munkaerőpiacról, melynek oka az átlagosnál nagyobb gyereklétszám lehet: míg a teljes 15-64 éves női népesség 61 százaléka foglalkoztatott, addig ez a roma nőknek csak 36 százalékára igaz.
A roma népesség munkanélküliségi rátája három év alatt 30 százalékról 19 százalékra csökkent ugyan, ez még így is sokkal magasabb a teljes népesség munkanélküliségi mutatójánál. A foglalkoztatottságuk tehát jelentősen nőtt ugyan, a romák esetében továbbra is meghatározóbbak a kisebb foglalkoztatási biztonságot (és keresetet) eredményező formák:
2017-ben a dolgozó romák több mint harmada közfoglalkoztatott volt, és majdnem minden második határozott idejű munkaszerződéssel vállalt munkát,
miközben a teljes népességnek csupán kevesebb mint 8 százalékát foglalkoztatják ilyen munkaszerződéssel.
Az alacsony végzettség miatt a romák több mint fele egyszerű, képzettséget nem igénylő munkát végez, míg szellemi munkát csupán alig 4 százalékuk végzett a tavalyi adatok szerint.
A Margón kívül szintén külön figyelmet szentelt a roma fiatalok marginális helyzetének. A kötet szerint a roma tanulók iskolai teljesítménybeli lemaradása a szegénységre és abból eredő családi és iskolai hátrányokra vezethető vissza.
„A roma/cigány fiatalok végzettségét vizsgálva jól látszik marginális helyzetük: több mint héttizedük legfeljebb 8 osztályt végzett, további egynegyedük szakmunkás bizonyítványt szerzett, tehát érettségije mindössze 5 százalékuknak van, s a diplomáig egyikük sem jutott el. Ezzel szemben a nem roma/cigány fiatalok csaknem négytizede leérettségizett, s több mint egytizedük le is diplomázott. Vagyis e tekintetben is hatalmas a roma/cigány fiatalok lemaradása”
– olvasható a kötetben.
Az oktatási szegregáció, a területi szegregáció, illetve a munkaerőpiacról való kiszorulás olyan ördögi kört eredményez, amelyből egyedül szinte képtelenség kikerülni. A roma fiatalok iskolai lemorzsolódásához nagyban hozzájárul az, hogy a Fidesz 2012-ben 18 évről 16 évre szállította le a tankötelezettség felső korhatárát, hogy minél hamarabb a munkaerőpiacra terelje a fiatalokat.
