A mai napon a Kúria kimondta,
„a Politikatörténeti Intézet jogszerűen használja a jelenlegi, Kossuth téri épületrészét”
– írja sajtóközleményében az intézet.
Az állam keresete szerint a PTI-nek 30 napon belül el kellett volna hagynia az épületrészt melyben eddig működött, vagyis az Igazságügyi Palota déli szárnyát, és azt kiürítve átadni.
Honlapja szerint „a Politikatörténeti Intézet az állami intézményrendszeren kívül működő, kiemelten közhasznú kutatóhely, levéltára és könyvtára minden érdeklődő számára szabadon hozzáférhető.” Az intézet által vallott fontos értékek „az egyenlőség (és ezen belül a minőségi kultúrához való hozzáférés), az igazságosság, a szegényekkel, elnyomottakkal való tevőleges szolidaritás” – magyarán a kormány viselkedésére és politikájára kevésbé jellemző, baloldali alapvetések.
A kormány ennek megfelelően meglehetősen ellenséges viszonyt ápol a műhellyel, a kormánypárti média rendszeresen közöl lejárató cikkeket velük kapcsolatban, melyek néha egészen meredek és könnyen cáfolható hazugságokat és csúsztatásokat tartalmaznak.
A PTI a rendszerváltás előtt Párttörténeti Intézetként működött, 1990-ben kapták használatra a korábban a Néprajzi Múzeumnak is otthont adó Kossuth téri Igazságügyi Palota egy részét az MSZP-től, majd habár 1996-ban megújították az egyezséget a megváltozott jogszabályok miatt, az állam az alapján perelte az intézetet, hogy szerintük az egész ügylet alapvetően jogszerűtlen, tekintve hogy a párt nem az MSZMP KB jogutódja.
Az állam annak ellenére hogy a pert eddig minden eljáró bíróságon elvesztette, a Kúria elé vitte az ügyet – ami már csak azért is pikáns fordulat volt, mert az illető épületbe a háború előtti állapotokhoz hasonlóan a Kúriát, vagyis az ügyben döntő szervet szeretné beköltöztetni a tér háború előtti arculatáért megszállottan rajongó Fidesz-kormány.
A PTI-t 2012. óta támadja a kormány – valamint annak intézményei és sajtója – ekkortól nem csupán épületét kívánja elvenni, de államosították archívumának egy részét; az intézet beszámolója szerint
‘[a] Magyar Országos Levéltár 2012. február 7-én „Köziratok magánkézben” címmel konferenciát szervezett. Célja valójában a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár szétverése és egyes gyűjteményei államosításának „szakmai” alátámasztása volt.’
Habár az esemény tárgyaként leginkább őket érintette a téma, konferencián az intézet munkatársai nem szólalhattak fel, kizárólag a kormánnyal jó viszonyt ápoló vagy azzal függőségi viszonyban lévő szervezetek munkatársai fejthették ki véleményüket.
A Politikatörténeti Intézettel – és a Gólya Presszóval – közösen szervezte a Mérce októberben a magyarországi 1918-19-es forradalmakról és köztársaságokról, valamint az 1956-os forradalomról megemlékező Szabad Október Fesztivált.
