2015-ben az önkormányzatok feladatkörébe került a segélyek kiosztása, a kormány elképzelése szerint elméletileg ettől igazságosabb lett volna a rendszer, mivel a helyi közösség könnyebben képes megítélni, ki rászoruló, és ki nem. Az Abcúg riportja szerint a valóság azonban az, hogy az új rendszer minden, csak nem igazságos.

Amióta a kormány megszüntette a lakásfenntartási támogatást, az adósságkezelési szolgáltatást, a méltányossági közgyógyellátást és a méltányossági ápolási díjat, az önkormányzatok döntik el, fordítanak-e pénzt ezekre a célokra az újonnan bevezetett települési támogatás keretében.

A rendelet szerint az önkorányzat telelülési támogatást köteles nyújtani a szociálisan rászoruló személyek részére, a rendszeres támogatás járhat

• a lakhatáshoz kapcsolódó rendszeres kiadások viseléséhez,
• a 18. életévét betöltött tartósan beteg hozzátartozójának az ápolását, gondozását végző személy részére,
• a gyógyszerkiadások viseléséhez,
• a lakhatási kiadásokhoz kapcsolódó hátralékot felhalmozó személyek részére.

Ezen kívül a képviselő testület köteles rendkívüli települési támogatást nyújtani a rendkívüli élethelyzetbe került, illetve az időszakosan vagy tartósan létfenntartási gondokkal küzdő személyeknek. A települési támogatás formáit, jogosultsági feltételeit azonban helyi rendeletben szabályozzák, az igényelhető segélyek településenként, és fővárosi kerületenként jelentősen eltérhetnek – kérdés, hogy egy létfenntartási krízist mennyire old meg egy egyszeri segély.

Kopasz Marianna és Gábos András kutatók az összes magyar önkormányzat adatai alapján összefoglalták, hol, milyen mértékben történek változtatások a segélyezési rendszerben. Az erről szóló teljes tanulmány a TÁRKI most megjelent Társadalmi Riportjában olvasható.

A számok sajnos azt mutatják, nem sikerült hatákonyabbá tenni az elosztást anélkül, hogy forrást vontak volna el.

2016-ban kb. ugyanannyian részesültek a korábbi támogatásokból, mint az átalakítás előtt, 2014-ben, a ráfordításokban jelentős csökkenés mutatkozik: az egy főre jutó 28 ezer forintos támogatás 19 ezerre csökkent.

Az átalakítás leginkább a lakhatási célú támogatásokat nyirbálta meg.

2014 után 2016-ra 44%-kal csökkent a lakhatási támogatásban részesülők száma, és 55%-kal az összes ráfordítás.

Valahol teljesen eltűnt ez a segélyezési forma: 2014-ben még a települések 98%-ában volt ilyen segély, 2016-ban már csak a 74%-ában. A lakhatási támogatás eltörlése főleg a kistelepüléseket súlytja, „az aprófalvak közül minden harmadik a lemorzsolódók közé tartozik” – írja az Abcúg.

De sok nagyobb adóerejű, jobb módú, de kisméretű települést is érint a lakhatási segély eltörlése, aminek a legoptimistább magyarázata az lehetne, hogy a korábbi segélyezettek hirtelen sokkal jobb élethelyzetbe kerültek, de a szerzők szerint ennek nem túl nagy a valószínűsége, amit a legutóbbi lakhatási szegénységről szóló jelentés is alátámaszt. 2340 településen maradt meg a lakhatási támogatás, de 55%-ukban drasztikusan csökkent az összege, 36%-ukban pedig a segélyezettek száma is.

A gyógyszerkiadások fedezéséhez járó támogatást nagyjából annyian kapták meg 2016-ban, mint 2014-ben, de a támogatás mértéke ebben az esetben is jelentősen csökkent. A 2015-ös átalakítás előtt a települések 53%-ában volt gyógyszertámogatási segély, ami 2016-ra 41%-ra csökkent, a települések 22%-ában megszűnt.

Az ápolási segély sem úszta meg a forráselvonást: két év alatt megfeleződött az ápolási segélyben részesülők száma, az egy főre jutó ellátás pedig 23%-kal csökkent. 2014-ben sem sok településen (29%-ában) volt elérhető ez a segélyezési forma, 2016-ra viszont itt is óriási csökkenés történt: ekkor már csak a települések 10%-ában volt elérhető (főként a kistelepülésektől vonták meg).

A krízistámogatás, hivatalos nevén rendkívüli települési támogatás is csökkent. Az adatok alapján 16%-kal kevesebben kapnak ilyen támogatást, a települések korábbi 94%-ához képest 87%-ában elérhető.

„Kérdés, hogy ez azért van, mert ennyivel kevesebben kerülnek válságba, vagy mert a települések kibújnak a kötelezettségeik alól.” – merül fel a kérdés.

A segélyezési rendszer átalakításával megjelentek az „egyéb támogatások” is, amelyek lehetnek például gyerekek után igényelhető önkormányzati segélyek. Az egyéb támogatásokban majdnem kétszer annyi ember részesül,  elsősorban a kistelepüléseken. A növekedés oka nem egyértelmű, részben valószínűleg az adminisztráció állhat a háttérben: lehetséges, hogy az önkormányzatok egy része olyan támogatásokat is az „egyéb” kategóriába sorolt, amelyek beleférnének valamelyik alap kategóriába.

Az „egyéb támogatások” megugrása azonban nem feltétlenül jó hír, mivel ezek nagyrészt eseti, és nem rendszeres támogatások. A segélyezési rendszer tehát nem igazságosabb lett, sokkal inkább a szociális biztonság csökkenéséhez vezetett.