„Kérem önöket, hogy ezen a héten tájékoztassák a híveiket, és győzzék meg őket, hogy védjék meg ortodox keresztény és egészséges román méltóságukat. Nem vagyunk elmaradottak, nem vagyunk retardáltak, nem vagyunk középkoriak. Úgy hiszem, a világ legtermészetesebb dolgát csináljuk.”

A fenti gondolatokat Sebastian slatinai ortodox püspök osztotta meg azzal a közel ezres, főként papokból álló tömeggel, amely múlt vasárnap délután gyűlt össze a dél-romániai városban. Sebastian püspök négy más fennhatósága alá tartozó településen is hasonló papi felvonulásokat hirdetett meg, hogy így mozgósítsák a szavazópolgárokat a hétvégi, kétnapos alkotmánymódosító népszavazásra.

A szombaton és vasárnap megrendezésre kerülő népszavazás jogi szempontból ügydöntő. A majd 19 millió választójoggal rendelkező romániai állampolgárnak igennel vagy nemmel kell válaszolnia arra a kérdésre, hogy jóváhagyja-e a törvényhozás két háza által elfogadott alkotmánymódosítást. A látszólag unalmas kérdés mögött egy évek óta húzódó politikai kampány rejlik, melynek célja, hogy a család fogalmát egy férfi és egy nő kapcsolataként definiálja Románia alkotmányában.

Az alkotmánymódosítás, amely szeptember 11-én kapta meg a Szenátus kétharmados támogatását (miután a Képviselőház már tavaly márciusban elfogadta), eredetileg egy polgári kezdeményezésből nőtte ki magát. A Koalíció a Családért (CpF) névre hallgató konzervatív ernyőszervezet 2015 őszén kezdte el az aláírásgyűjtést, a szükséges félmillió aláírás helyett majdnem 3 milliót sikerült összegyűjtenie.

Első ránézésre a Román Ortodox Egyház – akárcsak a többi történelmi egyház, így a magyar katolikus és református egyházak – által hathatósan megtámogatott kezdeményezés nyitott kapukat dönget. Bár az alkotmány 48-as cikkelye valóban semleges módon – a házastársak szabad elhatározásból kötött kapcsolataként – határozza meg a család fogalmát, a polgári törvénykönyv mindmáig férfi és nő kapcsolatáról beszél.

Az alkotmányos „pontosítást” a szexuális kisebbségek jogai terén megvalósított előrelépések sem magyarázzák, hiszen Románia ebből a szempontból kétségtelenül az EU legkonzervatívabb államai közé tartozik.

A homoszexualitást csupán 2001-ben dekriminalizáló országban (összehasonlításképp: Magyarországon erre 1961-ben került sor) a szexuális kisebbségek a gyakorlatban szinte semmilyen védelmet nem élveznek az általános diszkriminációellenes szabályozásokon túl (melyek betartása szintén kétséges). Még a bejegyzett élettársi kapcsolat lehetősége sem áll fenn.

Az alkotmánybírósági joggyakorlat ugyan rendelkezik arról, hogy a család fogalma által nyújtott jogi védelem a polgári törvénykönyvben definiált férfi-nő házasságon túl másokat is megillet, ez alapvetően az élettársi kapcsolatban élő heteroszexuális párokra, illetve az egyszülős családokra vonatkozik. Elvben ugyan előrevetíthetné az azonos nemű párok élettársi kapcsolatának elismerését is, de eddig az ilyen irányú kezdeményezések rendre lepattantak a parlament faláról.

Szintén csak korlátozott előrelépésnek számít, hogy az alkotmánybíróság egy külföldön összeházasodott román és amerikai állampolgárságú meleg pár esetében kimondta: tartózkodási és munkavállalási engedélyek tekintetében a román államnak jogilag házasságként kell elismernie a külföldön kötött frigyet két azonos nemű ember között.

Ilyen körülmények között felmerül a kérdés, vajon mi is a célja ennek a népszavazásnak, amely éppen fenekestül forgatja fel a romániai társadalmat.

Nagy hűhó

Márpedig valamilyen politikai-társadalmi célt mindenképp fel kell tételeznünk, másképp ugyanis nehezen megmagyarázható az a brutális mennyiségű erőforrás, amelyet a Koalíció a családért, az ortodox egyház, illetve sok más politikai szereplő ebbe a kampányba beletesz.

Nem csupán a bevezetőben már említett papi menetekről van szó, hanem az ország egyik legjövedelmezőbb vállalkozásának teljes súlyáról. A becslések szerint a Román Ortodox Egyház 35 ezer hektár erdő és 40 ezer hektár szántóföld fölött rendelkezik (összehasonlításképp: a leggazdagabb magyar, Csányi Sándor földbirtokait 35 ezer hektárra becsülik), vagyona pedig a vele szimpatizáló elemzők szerint is valahol 280 milliárd forint környékére saccolható (Csányi itt már jobban teljesít a maga 320 milliárdjával).

A kiterjedt üzleti tevékenységgel (hotelek, gyárak, boltok, nyomdák stb.) és médiaportfólióval rendelkező egyház tehát óriási politikai és társadalmi befolyással bír, ezt a befolyását pedig az utóbbi időben módszeresen az alkotmánymódosítás szolgálatába állította. Az elmúlt időszakban szinte alig volt olyan nap, amikor nem kaptunk hírt arról, hogyan biztatják híveiket a pópák arra, hogy szavazzanak igennel. Ha kell, a szószékről, ha kell a ravatal mellől, néha szép szóval, máskor fenyítéssel.

Ha valaki nem megy el a népszavazásra, és utána azt hiszi, hogy ortodox keresztény, hát, nagyot csalódik – figyelmeztette híveit az egyik pópa. Kolozs megyében egy másik azzal riogatott, hogy meleg párok fogják elrabolni gyerekét azoknak, akik nem szavaznak az alkotmánymódosítás mellett.

Az egyházfő, Dániel pátriárka körlevélben szólított fel mindenkit az igen szavazatra, szerinte ez ugyanis „demokratikus” és „mélyen hazafias” cselekedet.

És miközben a pópák a szószékről hívják fel a figyelmet a „hagyományos családot” fenyegető veszélyekre, szavaik a hétköznapi életben, az utcán, a közértben, a villamoson hullanak termékeny talajra. A népszavazási kampány talán egyik legkülönösebb jellegzetessége, hogy sokszor be sem azonosítható, ki áll a különböző kampányelemek mögött.

„Ha nem mész el szavazni, két férfi elveheti a gyereked” – hirdette egy Temesváron kifüggesztett molinó, amelyet a Diszkriminációellenes Tanács uszítónak minősített, ám nem sikerült beazonosítania, hogy ki készítette azt. Egy Bihar megyei pékség a kenyerei csomagolásában helyezett el „Védd meg a román gyerekeket” feliratú szórólapokat.

Ugyanazzal a dizájnnal készült „gerillamolinó” jelent meg a gyulafehérvári ortodox teológia tanszék épületének homlokzatán is, és szórólapként, plakátként, molinóként országszerte. Ahogy a dizájn közös, úgy közös a készíttető kilétének eltitkolása is.

Az összehangolt üzenet professzionális központi koordinációt sejtet, de kétségtelen, ez a központi keretezés találkozik a társadalom egyes tagjainak kezdeményezőkészségével és meggyőződéseivel is.

Így lesz ebből az évek óta húzódó kampányból egyszerre felülről – az egyház(ak) és a Koalíció a Családért révén – illetve alulról, a társadalom egyes tagjai révén közösen generált, mindenhol megjelenő, mindenhol hatást kifejtő esemény.

Ezt a receptet egyébként nem először látjuk, a térségben hasonló karakterű és struktúrájú politikai mozgalmakra már láttunk példát, Szlovéniától, Horvátországon és Szlovákián át egészen Oroszországig. És a hasonlóság nem csupán a véletlen műve, ahogyan a professzionalizmus sem.

A Vice román nyelvű kiadása még 2016 őszén térképezte fel az akkorra már jelentős szereplővé váló Koalíció a Családért hálózatait. A szervezet vezetői között találunk Putyin főideológusának, Alexander Duginnak a levelezőlistáján szereplő szélsőjobboldali, neo-legionárius propagandistát, és amerikai neoprotestáns fundamentalistákkal bensőséges viszonyt ápoló, Sztálin-idézetekkel nyomuló román emigránst is.

A CpF holdudvarához tartozó médiumokban publikált Natália Jakunyina, a Kreml melegellenes propagandagépezetének egyik vezető alakja is, aki férjével, Vlagyimir Jakunyin Putyin-közeli oligarchával együtt teljes nemzetközi hálózatokat működtet hasonló gondolkodású szervezetekkel világszerte.

Szabad szerelem és #bojkott

Miközben a román parlamentben jelenlévő legtöbb párt, köztük a kormánykoalíciót vezető Szociáldemokrata Párt (PSD), és az ellenzék legnagyobb erejének számító Nemzeti Liberális Párt is megszavazta az alkotmánymódosítást, annak ellenzői között sokkal kevesebb intézményesült szereplőt találunk.

A maroknyi melegjogi és szexuális kisebbségeket képviselő szervezet mellett egyedül a nyugatos-liberális Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR) mondott egyértelmű nemet a kezdeményezésre.

Ezek a szervezetek minden szempontból behozhatatlan hátrányból indulnak, még törtrészével sem rendelkeznek annak a pénzügyi, infrastrukturális és humánerőforrásnak, amelyet az alkotmánymódosítás támogatói felvonultatnak. A kérdésben aktív jogvédők és rengeteg magánember ezért a népszavazás bojkottját tekinti a kezdeményezés egyetlen reális gátjának.

A jogvédő szervezetek legfrissebb kampányfilmjükben például arra biztatják a választókat, hogy a gyűlölet és intolerancia ellen szeretettel küzdjenek, a népszavazás idején pedig maradjanak otthon és szeretkezzenek inkább.

Egy másik kampányfilm a szabadság elleni fellépésként mutatja be a népszavazást, egy elképzelt jövőbe, A szolgálólány meséje díszletei közé helyezett disztópia formájában.

Ügydöntő népszavazásról lévén szó, a részvételi arány rettentően fontos: az érvényességi küszöb átugrásához a választókorú lakosság legalább 30 százalékának meg kell jelennie az urnáknál, plusz a győztes válasznak a választókorú lakosság voksainak 25 százalékát maga mögött kell tudnia. Ez tehát nagyjából azt jelenti, hogy minimum 5,7 millió romániai választónak meg kell jelennie az urnáknál, és a győztes tábornak pedig legalább 4,75 millió voksra van szüksége. Ha ezek a feltételek nem teljesülnek, úgy az alkotmánymódosítás elbukik.

Figyelembe véve a romániai állampolgárok általában alacsony részvételi hajlandóságát, ez a két feltétel egyáltalán nem garantálja az alkotmánymódosítás sikerét.

Épp ezért döntöttek úgy a szociáldemokraták, hogy az ország rendszerváltás utáni történetében másodszor kétnapossá nyilvánítják a népszavazást, és a szokásos vasárnap helyett szombaton is lehetővé teszik a voksolást.

(Először ilyen döntésre 2003-ban került sor, amikor az EU csatlakozáshoz elengedhetetlen alkotmánymódosítást szerette volna mindenáron sikerre vinni az akkori, szintén PSD-s kormányzat – igaz, az érvényességi küszöb akkor még 50 százalékos részvételt követelt meg.)

Az elmúlt napokban a referendum egy másik csapást is kapott: országszerte százával kérnek felmentést a szavazóköri bizottságok vezetői. Szeben megyében a 373 szavazóköri vezetőből 150 kért felmentést, és hasonló hírek érkeznek az ország minden tájáról. Nem tudni, hogy a teljes hétvége elvesztése, az alacsony anyagi ellentételezés, vagy épp világnézeti okok állnak-e a tömeges felmentések körül, mindenesetre beszédes, hogy a felszín alatt nem mindenki tartja olyan magasnak a téteket, mint hogy az ortodox pópák szeretnék elhitetni.

Meggyőző felmérés nincs arra nézve, mi is lesz a népszavazás végeredménye. Az egyetlen friss közvélemény-kutatást készítő SOCIOPOL intézet vezetője, Mirel Palada becslései szerint a részvételi arány valahol 35 százalék körül lesz. Palada számait mindenesetre érdemes fenntartásokkal kezelni, lévén, hogy a PSD közeli barátjáról, a PSD-kormány egykori szóvivőjéről beszélünk.

Átszabni a közbeszédet

Arról itt, a Mércén már sokat írtam, mennyire központi politikai törésvonal a korrupció kérdése Romániában. Ez alapvetően strukturálja a politikát, és egy nyugatos, liberális, nyitott, illetve egy korrupt, maradi, kommunista reflexekkel rendelkező táborra osztja a román társadalmat. Az évtizedek óta domináns keretezés legnagyobb vesztese a PSD, amely rendre a „sötét oldalra” esik ebben a szembeállításban – nem ok nélkül, teszem hozzá.

Az elmúlt évek korrupcióellenes tömegmegmozdulásai azonban azt is bebizonyították, hogy mára a PSD-vel szemben álló politikai erők sem igazán tudnak politikai profitot, plusz választókat kisajtolni ebből a keretből. Bár a nagykorrupció ezeknek az ellenzéki szereplőknek is a sajátja, hosszú éveken át mégis politikai legitimációt és támogatást tudtak nyerni ebből a korrupcióellenes diskurzusból – ennek volt eklatáns példája Traian Băsescu kétszeres államfő alakja. Ez a helyzet mostanra azonban nagyrészt megváltozott, és a szociáldemokraták riválisai sem jönnek ki túl jól ebből a helyzetből.

Túlzás lenne egyetlen tényezőre leszűkíteni ennek a népszavazásnak, és az azt megelőző többéves kampánynak a jelentőségét, ám kétségtelen, hogy a romániai közbeszéd átszabása az egyik következménye lehet.

A „sötét oldalra” sorolt korrupt elitek, maradi és szintén korrupt egyház (illetve a hozzájuk kötődő társadalmi csoportok) nyerhetnek új, pozitív töltetet hordozó legitimitást a család, a hagyományos értékek és a „nemzet tisztaságának” jelszavai által.

Kiválóan példázzák mindezt az átrajzolódást a cikk elején idézett Sebastian püspök szavai.

Mindeközben a magukra pozitív szerepet osztó nyugatos csoportok kényszerülnek bele a nemzetvesztő, külföldi érdekeket szolgáló, a nép tisztaságát megrontó, korrumpáló „sorosista” szerepébe.

Emellett pedig globális tétjei is vannak az egész ügynek, hiszen tovább erősödik az az orosz-amerikai inspirációjú és finanszírozású, ultrakonzervatív, kvázi-fasiszta nemzetközi hálózat, amelynek aknamunkája, a társadalmakat végletesen polarizáló és felforgató tevékenysége világszerte érezhető szubszaharai Afrikától Európáig.

Kisebbségi utószó

Az egész történet egyedülálló fénytörésbe kerül, ha a romániai magyar kisebbség szemszögéből tekintünk rá. A rendszerváltás utáni magyar kisebbségi politika alapvetően arra az előfeltevésre épült, hogy korlátozni kell az etno-kulturális többséget képviselő nemzetállamok hatalmát, és minél több teret engedni a kisebbségek elismerésének, önrendelkezésének.

A NER erdélyi, még 2010-et is megelőző fokozatos kiépülésével azonban a romániai magyar érdekképviselet és egyházi elit nagyrésze is pont ugyanannak az ultrakonzervatív újjobboldalnak a hatása alá került, amely ezért az alkotmánymódosítási kezdeményezésért is felelős.

Miután szinte a teljes romániai magyar politikai és kulturális elit az orbáni szuverenitáskoncepció jegyében szembefordult a saját elemi érdekét képező multikulturalizmussal (kisebbségi jogok és ilyenek), és állt ki a szuverén nemzetállamok Európája mellett (benne a kódoltan nacionalista szuverén Romániával), nem meglepő, hogy ebben a kérdésben sem a kisebbségi szolidaritás érvényesül.

Azt már említettem, hogy a magyar egyházak vezetői sem finomkodtak az elmúlt években, amikor a szexuális kisebbségek megbélyegzésében kellett versenyezni, és ezzel gyakorlatilag a velejéig nacionalista, és gyakran magyarellenes ortodox egyház nótájába szálltak be másodhegedűsnek.

A politikai pártok közül a kisebbek, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) nyíltan az alkotmánymódosítás elfogadásáért kampányolnak, előbbi egyenesen a „magyar mintára” hivatkozik.

A „magyar minta” pedig nem is ódzkodott egy másik ország belügyeibe való beavatkozástól: Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi, nemzetiségi kapcsolatokért és az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkára szerdán Nagyváradon közös sajtótájékoztatót tartott a helyi római katolikus és református püspökökkel. Soltész nyíltan az alkotmánymódosítás támogatására szólította fel a romániai magyarokat.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) álláspontja ennél kevésbé tisztázott: részvételre buzdítanak, de nyíltan nem kampányolnak sem az igenek, sem a nemek mellett. Erről a párton belül is heves viták folytak, folynak. Mindenesetre a részvételre való felhívás már önmagában is jelzi, a szervezet inkább hajlik a konzervatív álláspont érvényesülésére, mintsem hogy határozottan fellépjen egy másik kisebbség megbélyegzése ellen.

Azt mindenesetre még hozzá kell tennünk, hogy közleményeiben mind az RMDSZ, mind az EMNP jelezte, az alkotmánymódosítás után rendezni kellene az azonos nemű párok élettársi kapcsolatának legalizálását, erre egyébként a kormányzó szociáldemokraták is utalgattak. Kérdés azonban, hogy ebben mennyi az imázsmentő retorika, és mennyi a valós szándék.

Mindezekkel együtt azonban egy biztos: bármi legyen is a hétvégi népszavazás kimenetele, a romániai társadalmon belül polarizáció, a felkorbácsolt indulatok, a kisebbségek elleni beszédmód további térnyerése még hosszú ideig éreztetni fogják hatásukat. Ahogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács elnöke, Asztalos Csaba nemrégiben nyilatkozta:

„A család jogi értelemben vett meghatározásának kezdeményezésére sokan építenek politikailag is, de ettől függetlenül a valós kérdés nem a népszavazás kimenetele lesz, hanem az, hogy az ennek mentén kialakult társadalmi feszültségeket hogyan lehet kezelni.”

(Címlapkép: Episcopia Slatinei și Romanaților)