Az a helyzet, hogy ha a magyar ellenzékről van szó, minden ismétlődik. Ők is ismételnek, és én is csupán ismétlek most már. A tegnapi tüntetés olyan volt, mint egy rossz időutazás a semmibe. Lett bejelentve tüntetés, Gyurcsány újra harcos lett, és igen, kell az összefogás!

A tegnapi tüntetésen Gyurcsány minden eddigiénél hangosabban jelentette be, hogy most már véget kell vetni az Orbán-rendszernek. Ennyire hangosan aztán tényleg nem jelentette még be. Az eszköze pedig az, hogy ki kell menni az utcára, és ott kell maradni. Igaz, Gyurcsány már sátrazott egyszer 7 napig 2012-ben a Kossuth téren, és akkor se dőlt meg a rendszer, de majd most!

Mert ez ilyen egyszerű, kimegyünk az utcára, megdöntjük a rendszert, hazaérünk ebédre!

Nem, ez csak áltatás.

Ahogy a „Mi vagyunk a többség” által október 23-ra bejelentett tüntetés se tűnik úgy, hogy megoldja a problémáinkat. Persze, legyünk nagyvonalúak, lehet, hogy ők már tudják, mi a terv, és 23-án meghirdetnek valami értelmes dolgot, de az előző 124 darab március 15-ei és október 23-ai tüntetés után és az áprilisi, – egyébként nagyon fontos – tüntetések után nem mernék erre fogadni.

Az MSZP ötlete jó volt, hogy benyújtja azt a csomagot, amivel helyre lehetne állítani azokat a jogállami problémákat, amiket a Sargentini-jelentés felvetett. Ennek remélhetőleg egyszer lesz még haszna, ha tényleg valakinek lesz terve a kormány leváltására, akkor ott lesz ez a csomag. De hát jelenleg még inkább nevetséges a parlamentben viaskodni, mint tét nélkül az utcán. Utóbbinál legalább járunk egyet a friss levegőn.

Persze én se tudom, hogy ezzel szemben mi az ellenszere ennek a rendszernek, mivel lehetne eltüntetni a makacs foltot Magyarország képéről, de legalább nem hazudom azt mindennap az olvasóim arcába, hogy csak akarni kell, csak nem akarjuk eléggé.

Érdemes lenne az ellenzéki pártoknak, a tüntetésszervező civileknek, és általában mindenkinek nyíltan beszélni: fogalmunk sincs hogyan lesz ennek vége.

Mert ezután a nyílt beszéd után legalább közösen gondolkozhatnánk azon, hogy tényleg, hogyan lesz ennek vége? Mit akarunk helyette? Meg ilyen apróságok.

De addig ameddig minden héten belefeszülünk, és az az ellenzék politizálás lényege, hogy a még meglévő, ámde egyre zsugorodó szavazótábor újraelosztásáért ki tudja hangosabban, durvább akcióval, nagyobb tüntetéssel azt követelni, hogy mocskos Orbán, addig hátrafelé megyünk egy kies időutazásba, a 2010 és 2018 között ennél sokkal jobb ellenzéki körülmények között sikertelen ellenzéki akciók kisállat-temetőjébe.