Az MTI közölte, hogy az Európai Bizottság javaslata szerint a Frontex (európai szövetségi határőrség) létszámát 1500-ról 10 ezerre, költségvetését pedig csaknem háromszorosára, 35 milliárd euróra (11 450 milliárd forintra) kell növelni. A Bizottságot az elutasított menedékkérők kitoloncolásának ügyében az aggasztja, hogy 2017-ben az elutasított menedékkérőknek „csupán” a 36,6 százalékát küldték vissza. Az EB szerint a visszatoloncolások hatékonyságának növelése érdekében erősíteni kell a Frontexet, föl kell hatalmazni, hogy eljárási szabályokat írjon elő a tagállamoknak (!), és akár az adott tagállam kormányának beleegyezése nélkül (!) bevesse „kitoloncolási egységeit”. Ezentúl három hónapra kitoloncolási őrizetbe lehet majd venni az elutasított menedékkérőket, a kitoloncolási határozat elleni jogorvoslat határidejét öt napra kell csökkenteni.
A Frontex személyzetének létszámát növelni kell, föl kell szerelni fegyverekkel, repülőgépekkel és más (katonai) járművekkel.
A jobban fölfegyverzett Frontex bármelyik tagállamban átvehet határigazgatási feladatokat az adott ország kormányának beleegyezése nélkül is. (!)
A Frontex az EU-n kívüli, „harmadik” országokban is működhet (!), az elutasított menedékkérők visszaküldése mellett az adott ország beleegyezésével határvédelmi akciókban is részt vehet.
Eddig az információ.
A taz.de fölháborodott kommentárjában Eric Bonse megírja, hogy az Európai Unió ahelyett, hogy megszervezné a tengeri mentést, hatalmas költséggel valóságos menekültellenes hadsereget állít föl. A Mérce korábban közölte Pap Szilárd István
kiváló cikkét, amelyből kiviláglik, hogy az Európai Unió (tehát a német és francia állam) menekültpolitikája alig különbözik azokétól a tagállami szélsőjobboldali kormányokétól, amelyeket az erőtlen – és ebben a dologban passzív – Európai Parlament emiatt formailag jogosan, egyébként azonban hiteltelenül bírál.
Ez az a ritka pillanat, amikor azt szeretném, ha a magyarországi állami propagandának igaza lenne.
Azaz: ha igaz volna az az állítás, amely szerint Orbán Viktor államát mindenekelőtt a menekültekkel szembeni erőszakosságáért és idegengyűlölő, uszító kampányaiért támadnák az európai hatalmak, de nem. A Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság ennek a visszataszító javaslatnak a benyújtója. Az Orbán-állam elleni szankciókat újabban buzgón helyesli Sebastian Kurz ausztriai szövetségi kancellár, aki pártolja az Orbán-párt kizárását az ún. Európai Néppártból – márpedig a migráncsozás tekintetében Kurz csöppet se különbözik a magyarországi rezsim vezetőjétől.
Az egyik újabb népszerűtlen írásomban szkeptikusan nyilatkoztam a Sargentini-jelentés és az Orbán-kormány elleni procedúra értékéről. Természetesen nem árt, ha ennek a kissé pontatlan dokumentumnak az alapján elmarasztalják a magyarországi szélsőjobboldal irányítóit, és megértem, hogy némely ellenzékiek örülnének neki, ha a magyar miniszterelnök „leégne”. Ez csakugyan megváltoztatná a politikai helyzetet.
De nem mindegy, hogy ki mondja, amit mond. Az alkotmányosság, a jogállam és a szabad nyilvánosság fölszámolása, a tanszabadság sérelmei, a tudományos kutatás autonómiája elleni kormányzati támadások (ld. legutóbb itt) stb., stb. miatti bírálatok indokoltak (bár a Sargentini-jelentésből hiányzik a rendszerszintű korrupció kritikája), de a legégetőbb kérdésben – és ez vitán fölül a menekültkérdés és a vele összefonódó etnikai-kisebbségi kérdés – teljes az egység.
A magyarországi (és a Duna-medencei magyar) baloldalnak nemcsak az Orbán-állammal, hanem a Frontex-Unióval is szemben kell állnia. A szociális és demokratikus Európának magam is a híve vagyok, de ennek nem.
Ni Dieu, ni maître – védelmező nincsen felettünk, nem véd sem Isten, sem király.
A kapitalizmus nem hazudtolja meg önmagát, állami és szuperállami szervezete – ha baj van – visszanyúl a régi autoritárius módszerekhez, a fajgyűlölethez és az embertelen erőszakhoz. Szűk az ösvény, amelyen haladnunk lehet. Föltehetőleg nem leszünk sokan.
