Emésszük egy kicsit (mert ugye, mi tudjuk így a képernyő előtt), 2018 Magyarországán az az emberi jogi civil siker, hogy a Helsinki Bizottság elérte: a magyar állam találjon egy kiskaput a teljhatalmú Fidesz által hozott törvényen (értsd: a Fidesz nagylelkűen megengedte), hogy ne keljen éheztetni a a határon, a legális, a magyar törvényeknek megfelelő módon menedékért folyamodó embereket.

Örülnünk kell, hogy van egy civil szervezet, ami kiharcolta, hogy a nevünkben eljáró magyar kormány ne kínozzon embereket.

Sikerként kell értékelnünk, hogy Magyarország kormánya és hatóságai nem fölöslegesen kegyetlenek.

Meg kell tapsolnunk, hogy van még olyan civil szervezet Magyarországon, és Európában olyan bíróság, ami leállítja a kegyetlenkedéseket.

Értjük mit kell ünnepelnünk, és értjük mit jelent az, hogy most örülnünk kell? Felfogjuk mi történik a nevünkben?

Felfogjuk, hogy egy hétig kellett küzdeni jogászoknak, hogy ártatlan emberek ne szenvedjenek Magyarországon? Hogy a magyar állam felvállalja a 10 emberre jutó napi, mondjuk, 30 ezer forintos költséget, hogy a magyar törvények szerinti jogi eljárásnak magukat alávető emberek ne éhezzenek?

Vajon mi lesz a következő siker? Hova tudunk még fejlődni a  menedékkérő emberekkel szembeni fölösleges kegyetlenkedésben? Mikor jön el az, amikor a keresztényi erkölcsöket, a humanitást követő embereknek nem kell majd szégyenkezniük Magyarországon?

(Nyitókép: MTI / Ujvári Sándor)