A Politikatörténeti Intézet (PTI) az állami intézményrendszeren kívül működő, kiemelten közhasznú kutatóhely, amely történeti és társadalomelméleti kutatásokat végez. A kormány régóta ellenlábasaként kezeli az intézetet, mivel egyrészt az MSZMP Párttörténeti Intézetéből alakult át Politikatörténeti Intézetté, másrészt pedig a kutatóhely saját állítása szerint elkötelezett az olyan értékek iránt, mint „az egyenlőség (és ezen belül a minőségi kultúrához való hozzáférés), az igazságosság, a szegényekkel, elnyomottakkal való tevőleges szolidaritás”. További konfliktushoz vezet, hogy az intézet irodái az egykori Néprajzi Múzeum épületében vannak, amiből a kormány már hat éve próbálja – eddig sikertelenül – kirakni őket.
Az irodákat még 1990-ben kapta meg a Politikatörténeti Intézet az MSZP-től. Most az állam azon az ürügyen próbálja az intézetet kirakni az épületből, hogy a szocialista pártnak akkor nem lett volna joga átadni neki a szobákat, mivel az MSZP nem az MSZMP KB jogutódja. Ezt az állítást azonban a Fővárosi Ítélőtábla nem találta elegendőnek ahhoz, hogy az Intézetnek el kelljen hagynia az épületet, ezért a kormány most a Kúriához fordult az ügyben. És amíg a bírósági ügyek folynak, addig a kormánypárti médiában zajlik a lejáratás.
Legutóbb a 888.hu tett közzé Még mindig zsarolja Magyarországot a kommunista diktatúra utolsó bűzös lehelete, a Politikatörténeti Intézet címmel cikket a kutatóhelyről, leginkább az ebben a cikkben tett állításokra reagált most Facebook-posztban az Intézet főigazgatója, Egry Gábor.
A 888 cikkében többször is a kommunista diktatúra embereinek nevezett kutatókról Egry megjegyzi, hogy az intézetnek egyetlen 45 évnél idősebb munkatársa van, mindenki más fiatalabb. A 888 szerint „semmilyen tudományosan értékelhető tevékenységet nem végző” intézet Egry állítása szerint „az egy főre jutó nyertes pályázatokat tekintve a legsikeresebbek közé tartozik az országban, sőt talán a legsikeresebb intézmény.” Az intézet három munkatársa nyert Bolyai Ösztöndíjat, három alkalommal nyertek posztdoktori OTKA, illetve NKFI pályázatot, és két alkalommal csoportos kutatási pályázatot, 2017-ben pedig a legrangosabb európai tudományos kutatási pályázaton, „ha tetszik, a tudományos kutatás Európa-bajnokságán voltunk eredményesek.”
A 888 kitért arra is, hogy a PTI ad otthont az MSZMP pártarchívumának, de ez az állítás sem állja meg a helyét. „Az újságcikkekben emlegetett egykori pártiratok közül már egyetlen egy sincs nálunk, legnagyobb részük már évtizedekkel ezelőtt az Országos Levéltárba került, az ekkor még magániratnak minősített részt pedig 2012-ben államosították. Irataink tehát magániratok, amelyek így közös történelmünk egy sajátos szeletébe engednek betekintést, amelynek ismerete nélkül az egész történet érthetetlen maradna. Fontosságukat a szakma és a közönség számára jól jelzi, hogy évente száznál több kutató látogat meg minket a legkülönfélébb intézményekből, az egyetemektől az akadémiai és állami kutatóintézetekig, mint a NEB vagy a Veritas,” – írja Egry.
Az intézet irodáiról szólva Egry megjegyzi, hogy jogi tanácsadóik szerint „az állam által hangoztatott érvek jogi érvelésként nem állják meg a helyüket, történetileg pedig teljesen abszurdak. Ezt igazolják az eddigi bírósági ítéletek is. Továbbra is bízunk a bíróságok hozzáértésében és függetlenségében. Aki pedig arra kíváncsi, vajon érdemtelenül és méltatlanul használjuk-e az épületet, nyugodtan látogasson el hozzánk, és meglátja: a köz javára dolgozunk.”
Egry kiemeli továbbá, hogy a 888 cikkében az intézet vezetőjének nevezett Földes György 2017 óta nem az, a PTI munkatársának nevezett Konok Péter pedig 2014 óta nem dolgozik ott. Hozzáteszi, hogy ha a cikk szerzője „felkereste volna honlapunkat, megtalálhatta volna egykori ösztöndíjasaink listáját, rajta olyan általunk „kifizetett” „kommunistákkal”, mint Mráz Ágoston Sámuel, Cser-Palkovics András, Fricz Tamás.”
A Politikatörténeti Intézet igazgatója posztjában kifejti, hogy az intézet munkatársai által vallott értékek alapján hisznek abban, „hogy felépíthető egy a mainál jobb világ és benne Magyarország. Meggyőződésünk az is, hogy történelmünk csak Közép-Európa és a világ történelmébe ágyazva érthető meg, és ennek el kell vezetnie a történelmi sérelmek méltányos feloldásához is. Egyéni kutatókként pedig csakis a szakma normáinak megfelelően dolgozunk.”
A teljes poszt itt olvasható:
