A déli határnál, mindenfajta jogot és emberséget áthágva, a magyar kormány éheztet embereket, akik bűne csupán annyi, hogy más országból származnak, és szeretnének Magyarországon élni.

Igen, a magyar kormány a mi nevünkben azzal kínoz embereket, hogy nem ad nekik enni, hátha akkor nem várják ki a magyar törvények szerinti nekik járó fellebbezést.

Az Index számolt be róla, hogy a Helsinki Bizottság Magyarországon (legálisan, kivárva a sorukat, a legális, erre kijelölt ponton átlépve a magyar határt, beadva a dokumentumaikat) menedékért folyamodó ügyfelei, miután elutasították első fokon az ügyüket, a fellebbezés idejére egyszerűen nem kaptak ételt. Méghozzá azért nem, mert véletlenül a kormány az új szabályozásba – amely lényege, hogy a biztonságos országból érkezők menedékkérelmét el kell utasítani – elfelejtette beleírni, hogy a fellebbezés halasztó hatályú. Ezért azt mondják a menedékkérőknek, kiléphetnek Szerbia irányába, ha nem akarnak éhezni. Csak ugye akkor újra állhatnak sorba hónapokig, hogy bejuthassanak a tranzitzónába.

Tehát a magyar kormány éheztetéssel próbál rávenni embereket arra, hogy ne éljenek a jogukkal.

Már régen eljött az a pont, amikor el lehet mondani, hogy amit a magyar kormány a déli határon tesz, az embertelen és aljas, és valójában az égadta világon semmi szükség sincs rá, hiszen éppen nem fenyegeti tömeges bevándorlás Magyarországot, még ha az erről szóló rendkívüli helyzetet törvénytelenül fenn is tartja a kormány.

De talán el kéne jönnie végre annak is, hogy mi, magyar állampolgárok kimondjuk: amit a nevünkben, a magyar emberek nevében a magyar kormány csinál, az elfogadhatatlan.

Embereket éheztetni kínzás. Nemhogy ártatlan emberek, hanem még elítélt éheztetését is embertelenségnek kell tartani. Itt pedig teljesen ártatlan emberekről van szó, akik csak élni akarnak.

Magyarország kormánya pedig a mi nevünkben éheztetéssel büntet embereket azért, mert élni akarnak. Sőt a helyzet még durvább, hiszen az új szabályozás szerint mivel Szerbiából érkeznek ezek az emberek, nem fognak menekültstátuszt kapni, így nem is csupán azt büntetjük, hogy élni akarnak, hanem már azt, ha egy szalmaszálba belekapaszkodnak, és egy esélytelen eljárásban próbálnak új életet teremteni maguknak.

Ez lenne Magyarország? Ez lenne a híres vendégszeretetünk? Ez lenne a történelmi örökségünk? Azért haltak meg az őseink, hogy ártatlan embereket éheztessünk a déli határnál?

Ez az a pont, amire 10-20-30-40 év múlva úgy fogunk visszanézni, hogy szégyenben maradt Magyarország, és ez az a pont, ahol felmerül mindenkinek a felelőssége, aki elfordítja a fejét.

Mert ez nem magyarázható semmiféle veszéllyel, semmiféle keresztény vagy európai erkölccsel; ez maga a gonoszság.

(nyitókép: MTI / Ujvári Sándor)