A munkahelyek áthelyezésével fenyeget a Ryanair vezérigazgatója, ha a dolgozók tovább rontják az üzletet a munkabeszüntetésekkel.
Miután a megelőző hetekben ír pilóták, majd belga, portugál, spanyol és olasz utaskísérők léptek sztrájkba, hétfőn a Ryanair német pilótái is bejelentették, hogy csatlakoznak a sztrájkhullámhoz, amennyiben nem enged a dolgozói követeléseknek Európa legnagyobb utasforgalmát bonyolító fapados társasága.
Az írországi sztrájk után a menedzsment kilátásba helyezte, hogy áthelyezik a munkahelyek egy részét, mivel a sztrájkok negatívan érintik a jegyértékesítéseket. A múlt héten több, mint 600 repülő nem szállt fel, hétfőn további 62 járat törlését jelentette be a vállalat.
Keddi sajtótájékoztatóján Michael O’Leary, a társaság életét a kezdetektől egyengető vezérigazgató bejelentette: bármely piacon hajlandóak csökkenteni a dolgozók számát, amennyiben a sztrájkok folytatódnak.
A vezérigazgató szerint – aki egyszerűen csak „véksőkig opportunista légitársaságnak” nevezte a Ryanairt – a munkahelyek könnyen mozgathatók, hiszen 20 olyan piac van Európában, ahol hiány van további gépekből, így ezekre a helyekre áthelyezhetőek a gépekkel együtt a munkahelyek.
A vezérigazgató a növekvő lengyel piacot emelte ki, mint amely elbírna több Ryanair-gépet, pilótát és utaskísérőt.
A sztrájkoló pilóták átlátható és kiszámítahtó előrelépési lehetőségeket szeretnének kiharcolni, míg az utaskísérők a méltányos bérezés mellett olyan alapvető követelésekkel álltak elő, mint hogy kiszámítható mennyiséget kelljen dolgozniuk, valamint ne kelljen fizetniük a fedélzeten fogyasztott élelemért, a képzésükért és a kötelezően hordott egyenruháért. Emellett szeretnék, ha a cég biztosítaná a nemzetközi szabályozásokban szereplő pihenőidőt, valamint azt, hogy ügynökségek helyett magával a Ryanairrel szerződhessenek.
Michael O’Leary szerint meg fognak egyezni a dolgozókkal, ha ésszerűek a követeléseik, de
„ha az emberek csak a sztrájk kedvéért sztrájkolnak, akkor sztárjkoljanak csak, a munkáikat és a repülőgépeket pedig átvisszuk máshová.”
Az ír társaság 32 évet húzott ki anélkül, hogy akár csak egy szakszervezetet is legitim érdekképviseletként ismert volna el, az áttörés tavaly történt meg, miután dolgozók vadsztrájkkal fenyegettek. Ugyanebben az évben a vállalat 1.45 millárd eurós profitot termelt, a vezérigazgató O’Leary pedig annak ellenére vehetett fel bér és osztalék formájában 2. millió eurót (körülbelül 740 millió forintot), hogy lemondott a bónuszáról, miután egy adminisztratív hibából kifolyólag számos járatot kellett törölni.
