A 37 éves Pablo Casadót választotta új vezetőjének a konzervatív spanyol Néppárt (PP) szombaton. A sorozatos korrupciós botrányokba két hónapja belebukott kormányfő, Mariano Rajoy mellett kommunikációs vezetőként dolgozó politikus a küldöttek 57 százalékának szavazatát szerezte meg, szemben mérsékeltebb riválisával, a Soraya Sáenz de Santamaríával, aki 42 százalékot kapott az utolsó fordulóban.

Casado pártelnökké választása az amúgy is erősen konzervatív formáció további jobbra tolódását hozhatja, és ezzel beilleszkedik az európai konzervatív pártok jobbra tolódásának trendjébe.

Megválasztására azután került sor, hogy júniusban bizalmatlansági indítványon megbukott a PP kisebbségi kormánya, helyét pedig a balközép Spanyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) vette át.

A pártkongresszus előtti kampány során Casado igyekezett magát a PP megújulásának arcaként lefesteni, ám ahogy az El Diario publicistája rámutat, „a párt legújabb arca visszakövetelt mindent, ami régi.”

Az észrevétel különösen érvényesnek tűnik, ha megnézzük, mit is állítana a párt politikájának központjába az új vezető.

Casado szerint pártjának ki kéne békülnie saját múltjával – figyelembe véve, hogy a PP Francisco Franco szélsőjobboldali, autoriter rezsimjének nomenklatúrájából nőtte ki magát, ez a kijelentés nem sejtet túl jót. De ugyanebbe az irányba mutat az is, hogy az újdonsült pártvezér támadta a 2007-ben, a szociáldemokrata kormányzat által elfogadott történelmi emlékezet törvényt is. Ez a jogszabály elítéli a Franco-rezsim bűneit, és kompenzációt ír elő az áldozatoknak és leszármazottaiknak. A jogszabályt már elfogadásakor támadta a PP, mondván polgárháborús hangulatot és baloldali propagandát terjeszt. (A katalán baloldaliak – akik maguk is áldozatai voltak Franco rémtetteinek – szintén nemmel szavaztak, ám ők ellenkező indokkal, szerintük ugyanis a törvény nem megy elég messzire.)

Casado hasonlóan kemény hangot ütött meg az abortusz kérdésében is, szerinte a terhességmegszakítás nem jog. A politikus támadta a szocialista kormány terveit, hogy legalizálja az eutanáziát. Casado a „dzsenderideológiát” is támadta, mely szerinte kikezdi a társadalmakat, a feminista és társadalmi mozgalmakat pedig idegennek és propagandisztikusnak nevezte.

Ezek miatt az állásfoglalásai miatt egyébként Casado meg is kapta a HazteOir nevű ultrakonzervatív lobbiszervezet támogatását is. A HazteOir Magyarországon is ismerős lehet, hiszen ez a szervezet indította el a CitizenGO nevű nemzetközi kezdeményezést, amely több mint ötven országban, köztük Magyarországon is kampányol olyan ügyek ellen, mint az abortusz, az azonos neműek házassága és az eutanázia.

A spanyolországi perifériás nacionalizmusok (pl. baszk, katalán) sem kaptak lágyabb elbánást. Casado például kritizálta elődjét, Mariano Rajoyt, amiért túl későn alkalmazta a spanyol alkotmány által felajánlott „atombombát”, a katalán autonómia felfüggesztését. A kampánya utolsó napjaiban felvetette a függetlenségpárti tömörülések betiltásának lehetőségét, illetve a schengeni övezetből való kilépést sem tartja rossz ötletnek.

Casado megválasztásával mostanra az összes országos spanyol párt élére viszonylag fiatal, karizmatikus férfiak kerültek. A PP számára ez azért fontos, mert az utóbbi egy-két évben a pártot az energikus Albert Rivera vezette Ciudadanos kezdte jobbról előzni, így Casado elsődleges feladata utóbbiak megfékezése lesz.

„Én vagyok az a jelölt, aki a legkevésbé tetszik a Ciudadanos-nak és a baloldalnak is” – jelentette ki többször is a kampánya utolsó hetében.

A fiatalos külső azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének csontvázak Casado szekrényében: több kérdés is felmerült például a diplomáival kapcsolatban. Kiderült például, hogy az önéletrajzában szereplő harvardi posztgraduális képzés valójában egy négy napos madridi kurzust takar, mesteri diplomáját pedig egy olyan egyetemen végezte, ahol a jelenlét és a vizsgákon való részvétel nem volt követelmény.

(via El Diario / The Guardian)