A sikeres focivilágbajnokság ellenére Putyin népszerűsége saját hazájában 2013 óta most a legalacsonyabb, pedig még a márciusi elnökválasztáson a 2000 óta regnáló elnök eddigi legjobb eredményét érte el a voksok 76,7 százalékával. A hirtelen és drasztikus csökkenés oka: az orosz kormány a vébé első napján bejelentette, hogy megemeli a nyugdíjkorhatárt.

Az állami közvéleménykutató intézet (VCIOM) legfrissebb, július 8-i felmérése szerint a válaszadóknak 63,4 százaléka volt elégedett Putyin tevékenységével. Ez némi javulás a július elsejei adatokhoz képest, amikor a válaszadóknak csupán a 62,5 százaléka volt megelégedve az elnökkel. A független Levada központ szerint is mélyponton Putyin népszerűsége: júniusi felmérésük szerint a válaszadóknak 65 százaléka értett egyet kormányzása irányával, és közülük is csak 24 százalék volt maradéktalanul elégedett.

Ezek a számok természetesen még mindig elég nagy megelégedettségről tanúskodnak, de Putyin áprilisi, pláne tavaly decemberi népszerűségéhez képest hatalmas a zuhanás. Áprilisban a Levada válaszadóinak 79 százaléka volt megelégedve a frissen újraválasztott elnökkel, 2017 decemberében pedig 82 százalékuk. Ha a VCIOM számait nézzük, a változás még drasztikusabb: május vége óta majdnem 17 százalékpontot esett a válaszadók elégedettsége, 80,3 százalékról 63,4 százalékra.

Ha a döntéshozók abban bíztak, a világbajnokság eltereli majd az emberek figyelmét a nyugdíjreformról, csalódniuk kellett: egyedül a korhatár emelése okozhatta Putyin népszerűségvesztését.

Jelenleg a nyugdíjkorhatár Oroszországban 55 év a nőknél, 60 év a férfiaknál (összehasonlításképp Magyarországon 65 év a határ férfiaknál és nőknél egyaránt). Ezen 1932 óta nem emeltek. A kormány álláspontja szerint azért lenne ildomos megemelni a korhatárt, mert egyrészt 1932 óta sokat változtak az élet- és munkakörülmények, másrészt az orosz társadalom is elöregedővé vált az évek során: míg 1950-ben csak 8,7 65 éven felüli jutott 100 munkaképes korú állampolgárra, addig 2015-ben már 20,1, az előrejelzések szerint pedig 2050-re ez a szám már 36 lesz. A nyugdíjasoknak a dolgozó állampolgárokhoz képest növekvő aránya következtében a költségvetésben már egyszerűen nincs elegendő pénz a nyugdíjak kifizetésére – legalábbis a kormány szerint.

Érdemes azonban kicsit belemélyedni ezekbe az érvekbe.

Az orosz nyugdíjkorhatár valóban megdöbbentően alacsony például a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) országaihoz képest, ahol legkorábban a török nők és a luxemburgi férfiak mehetnek nyugdíjba, előbbiek 58 évesen, utóbbiak 60 évesen. Az OECD tagországokban átlagosan azonban 64,3 év a korhatár férfiaknál, nőknél pedig 63,7.

De ami még megdöbbentően alacsony Oroszországban, az a születéskor várható élettartam. Az oroszok születéskor várható élettartama átlagosan 71,8 év: a nőknél 77,1, a férfiaknál 66,5. Magyarországon ehhez képest a férfiak 72,6, a nők 79,7 évet élnek átlagosan. És mi is eléggé a sor végén kullogunk.

Az alábbi ábrán megcsodálhatjuk, hogy 1960 óta mennyire leszakadt a születéskor várható élettartam Oroszországban Japánhoz, Németországhoz, Franciaországhoz, Nagy-Britanniához, Olaszországhoz és az USA-hoz képest (a miheztartás végett a magyar adatok is szerepelnek a grafikonon). Az orosz nyugdíjkorhatár megemelésének kritikusai főképp azt vetik a kormány szemére, hogy az emeléssel jelentősen romlott az oroszok egy részének az esélye, hogy egyáltalán eléljen a nyugdíjas éveiig. Nem beszélve arról, hogy az orosz idős emberek életminősége amúgy is messze alulmúlja nyugati kortársaikét.

A legfelső érték (sötétkék vonal) Japán, a legalsó (lila vonal) Oroszország, fölötte nem sokkal (rózsaszín vonal) Magyarország.

Ahogy nálunk is, Oroszországban is szívesen hivatkozik a kormány a demográfiai válságra, a nyugdíjkorhatár megemelésének is ez volt az egyik hivatalos oka. Az elöregedés valóban létező jelenség Oroszországban is, ahogy az összes fejlett országban az. Azonban az oroszok elöregedésének mértéke a többséghez képest egész jó: míg az Európai Unióban 2015-ben 100 dolgozókorú állampolgárra 29,9 65 éven felüli jutott, az OECD országaiban pedig 27,9, addig Oroszországban csak 20,7.

Márpedig ha az elöregedés kevésbé súlyos mértékét és a születéskor várható rendkívül alacsony élettartamot egyszerre vesszük figyelembe, akkor a nyugat-európai és észak-amerikai nyugdíjkorhatárhoz igazított emelés már nem tűnik indokoltnak.

A törvény mellett kiállók szerint az emelés azt jelenti, hogy majd a nyugdíj összege is emelkedni fog – csakhogy a csütörtökön a Duma (az orosz parlament) elé terjesztett törvényjavaslat erre vonatkozó konkrét javaslatot nem tartalmaz. A törvény szövege szerint a kormány a jelenlegi gyakorlatot folytatja, tehát az adott helyzethez mérten dönt az emelésről. Valójában az is előfordulhat, hogy 10-15 év múlva emelnek csak a nyugdíjon – vagy később. (A nyugdíjminimum egyébként jelenleg átlagosan 10 ezer rubel, azaz 44 ezer forint körül van.)

A nyugdíjreform jelentős ellenkezést váltott ki az orosz társadalomból: a Levada felmérése szerint az emberek 89 százaléka ellenzi a korhatáremelést. Az Orosz Szakszervezetek Szövetségének szervezésében július elsején országszerte tüntetéseket tartottak az emelés ellen, az Igazságos Oroszország Párt pedig benyújtott az Országgyűlés elé egy tiltakozó petíciót, ami akkor 2,5 millió aláírásnál tartott, de azóta közelebb van a 3 millióhoz.

A Putyinba vetett bizalom megrendülésének pedig talán nincs is jobb megtestesülése, mint a július elsejei tüntetésen Tyumenyben beszédet mondó nyugdíjas, aki egyébként az Egységes Oroszország kormánypárt tagja. Vera Szinyajeva arról beszélt, Putyin becsapta őt:

„Amikor Putyin, hadviselt emberként a szavát adta, hogy nem emeli meg a nyugdíjkorhatárt – én a garantált stabilitásra szavaztam, a jövőre! És becsapott! Hadviselt ember, katona – és becsapott!”