Pár napja jelent meg az MNB 180 pontos intézkedéscsomag – javaslata, a magyar gazdaság versenyképességének javításáról. A javaslatcsomagot megkapta a Versenyképességi Tanács, amely már meg is tárgyalta azt – az innovációs minisztérium hasonló tárgyú javaslataival együtt. A Tanács ülése után Varga Mihály pénzügyminiszter őszre ígért komplex csomagot, amely felturbózza a hazai gazdaság versenyképességét.

Nota bene van min javítani. A World Economic Forum (Világgazdasági Fórum, WEF) 2017/18-as versenyképességi jelentése a 60. helyre rangsorolja Magyarországot (137 ország között). Ez az érték jobb, mint a 2016/17-es elemzésben kapott 67. hely, de jócskán alatta van a kétezres évek közepén elért versenyképességi helyezéseknek (2006: 38, 2007: 47), vagyis a versenyképesség romlásáról árulkodik.

A jelenkori 60. helyre elegendő versenyképesség erősen a régió kevésbé versenyképes felébe sorolja Magyarországot (Csehország 31, Lengyelország 39, Szlovénia 48, Bulgária 49, Szlovákia 59, Románia 68, Horvátország 74).

A fentiek alapján van okunk az örömre, hiszen végre a kormányzat is érzékeli a problémát és mindent megtesz a hazai gazdaság versenyképességének javítása érdekében. Az oktatásra, az egészségügyre költ például stadionok helyett, a szabad és kreatív gondolkodás Mekkájává varázsolja a tudományt, mindent megtesz a jogszabályi környezet kiszámíthatóságáért, stb. Illetve ha ezeket nem is, de legalább a Versenyképességi Tanács egy programot (javaslatcsomagot) készít őszre. Nagyszerű.

Szerencsére a WEF versenyképességi jelentés nem csupán rangsorolja az egyes gazdaságokat (országokat) számos, a versenyképességet meghatározó jellemző (mennyiségi és minőségi ismérvek alapján), hanem azt is jelzi minden ország esetében, hogy a versenyképesség szempontjából ^[1] milyen területeken találhatóak a legsúlyosabb gondok.

A Versenyképességi Tanácsnak, illetve az MNB-nek a 180 lépéses javaslatcsomag készítésekor ezek a jelzések nyilván hasznos segítségnek bizonyultak/bizonyulnak. Vegyük például a magas korrupciós szintet, amely a 2017/18-as jelentésben Magyarország esetében a második legégetőbb probléma a WEF szerint (14.9 pont) mindjárt a megfelelően képzett munkaerő [hiánya] mögött (15.2 pont). A korrupció, mint a versenyképességet korlátozó tényező a 2016/17-es anyagban szintén a második legerősebb korlátként jelenik meg, a 2015/16-osban ugyancsak, a 2014/15-ösben pedig harmadikként említi az elemzés.

A „hűha!” és a „na, ugye!”, valamint a „kevesebbet kellene lopni és akkor minden jobb lenne!” típusú reakciók előtt érdemes megvizsgálni, hogy valóban megfigyelhető-e összefüggés a korrupció szintje és a versenyképesség alakulása között?

Az alábbi táblázat a Transparency International (TI) korrupció észlelési indexe (CPI) alapján megállapított „korrupciós rangsorban” elfoglalt helyet és a WEF általi versenyképességi besorolást mutatja.

A legkevésbé korrupt országok és versenyképességük

forrás: TI, WEF, BF

A fenti táblázatból elég egyértelműnek tűnik, hogy az alacsony korrupciós szinttel rendelkező országok gazdaságai jó, vagy kiváló versenyképességi helyezéssel bírnak. De együtt jár-e a magasabb korrupció alacsonyabb helyezéssel a versenyképességi rangsorban?

Közepesen korrupt országok és versenyképességük

forrás: TI, WEF, BF

A közepesen korrupt országokat vizsgálva (Malajzia kivételével) azt láthatjuk, hogy a magasabb korrupciós szint gyengébb gazdasági versenyképességgel jár együtt. Azok az országok, amelyek rosszabbul teljesítenek a Transparency International korrupció észlelési jelentése szerint, azok a World Economic Forum versenyképességi rangsorában is rosszabb helyezést érnek el.

A korrupció szintje és a gazdaság versenyképességének összefüggése tehát fordított arányosságot mutat: minél kevésbé korrupt egy ország, annál jobb a gazdasága versenyképessége és a növekvő korrupciós szint csökkenti a versenyképességet. A korrupció és a versenyképesség negatív kapcsolatának igen komoly szakirodalma van ^[2]  (lásd Google Tudós), az összefüggés gyakorlatilag igazolt, elméletileg kifejthető (leegyszerűsítve: magas korrupció = magasabb üzleti működési költségek). Egyértelmű.

A frissen megjelent MNB által jegyzett anyagban sok igazság és sok jó és sok okos gondolat van, a Versenyképességi Tanács bizonyára talál majd benne a kormányzati program szintjére emelhető elemeket. A javaslatok között sok esetben visszaköszönnek nemzetközi szervezetek ajánlásai, hazai szakmai szervezetek elképzelései, ellenzéki pártok évek óta hajtogatott gondolatai. Van olyan javaslat, nem is egy, ami az elmúlt 8 év Fidesz-KDNP kormányzati tevékenységét figyelembe véve igen progresszívnek, mondhatni forradalminak hat.

Mindazonáltal mi az, amiről nem esik szó a frissen prezentált 180 pontban? Mi az, ami említve sincs, mint intézkedési terület a versenyképesség javítása érdekében? Mi vajon az a szó, amely nem fordul elő egy több, mint száz oldalas anyagban?

A korrupcióról nem esik szó. Egyetlen szó sem. Nincs előfordulás.