Semmilyen feltétel nem volt adott a Józsefvárosi időközi választáson az ellenzék győzelméhez, de ettől függetlenül megvolt az esély, ahogy mindig megvan a győzelemre. Csakhogy ehhez olyan szintet kellett volna megugrania a helyi pártoknak és civileknek, amit helyben és országosan sem tudnak megugrani. Így nem a nagy csodákra kell várni, hanem megoldani azokat a tartalmi és szervezeti problémákat, amik a baloldali-liberális térfél válságát jelentik lassan egy évtizede.
Miért fontos a nyolcadik kerületi időközi?
A nyolcadik kerület mint terep azért izgalmasabb az átlagnál az országos politikai térképen, mert a Kocsis Máté vezette kerület tekinthető a Fidesz egyfajta laboratóriumának. Számos olyan fideszes kampányelem vagy technika, amelyet később az országos politikában láthattunk, innen indult, vagy itt lett kipróbálva. Ilyen a civil szervezetek elleni, vagy a hajléktalanok elleni kampány, illetve a nyolcadik kerületi helyi újságban az ellenzéki szereplőkre név szerint szállt rá még 2011-ben a Fidesz. Itt migránsozott durván először egy fideszes politikus Kocsis Máté személyében, és a felső-középosztálynak kedvező, a szegényeket, dolgozókat és a rájuk támaszkodó politikát szétlövő politikai teret is itt hozott először létre a Fidesz. Mindeközben pedig a kerületben tényleg vannak fejlődést mutató területek. Tehát a fideszes átlaghoz képest jobb és innovatívabb kerületi Fidesz állt szemben teljesen szétesett pártokkal és valódi erőt nem képviselő civilekkel.
Ellenben még mindig a nyolcadik kerület az, ahol a legtöbb, potenciállal rendelkező helyi ellenzéki politizálásra képes szervezet, vagy szerveződés működik.
Tehát miközben tagadhatatlanul nagyon erős a legmodernebb kampányeszközöket bevető helyi Fidesz, addig itt is van vele szemben a legnagyobb esély egy esetleges ellenállásra.
Csakhogy ahogy ebben a kampányban is látszott, szervezetileg az ellenzék nincs olyan állapotban, hogy felvegye a versenyt a Fidesszel. Ennek pedig megvannak az okai, amik országos szintre is vetíthetők – ebben az elemzésben erre is próbálok rámutatni.
Erőviszonyok a választás előtt
Kocsis Máté 10 éves uralkodása során csúcsra járatta a nyolcadik kerületet. A városvezetés az utolsó közmunkásig és polgárőrig mindenkit hadra tud fogni a kerületi kampányban.
Annyira beágyazódott a Fidesz helyi szervezete, hogy saját civil szervezeteket hozott létre, aktivistái napi szinten tartják a kapcsolatot a potenciális szavazókkal.
A politikai helyzet a kerületben 10 éve változatlan: Kocsis Máté 2009-es időközi győzelme óta a mostani választással együttvéve is lényegében ugyanaz az eredmény születik százalékosan minden választáson.
De míg a Fidesz ezt folyamatosan pörgő, csúcsra járatott szervezettel éri el, addig az ellenzéki pártok és civilek igazából nem nagyon tudnak villantani – kivéve a tavalyi Magdolna Negyedben megtartott időközi választást, ahol a civilek és az MSZP is erős kampányt folytatott, így végül a két jelöltjük (Dopeman és Bolba Márta) több szavazatot kapott, mint a fideszes alpolgármester. Csakhogy a két jelölt miatt itt is vereséget szenvedett az ellenzék.
Most egy jelöltet állítottak a pártok és a civilek Győri Péter személyében. Csakhogy a teljes kampányra és Győri Péter személyének ismertté tételére csupán két hónap állt rendelkezésre, méghozzá egy csúfos országgyűlési választások utáni két hónap. Ez pedig bőven kevésnek bizonyult a csodához.
Mitől lesz csoda?
A politikai csodát, mint például a hódmezővásárhelyi sikert a választópolgárok úgy látják a média által, hogy jön a semmiből valaki és nyer. Ez a hamis illúzió idézi elő, hogy a választók azt hiszik, ez bárhol és bármikor megismételhető.
Pedig ezek a történések nem csodák, hanem jó taktikai húzások, kiválóan felépített szervezetek és jó politikai témaválasztások eredményei.
Győri Péter kampányában a jelölt személye, a választás helyszíne, és az országgyűlési választások utáni tüntetések a jelölt bejelentésekor aktivizáló hatása miatt még megvolt az esély arra, hogy plusz pénzbeli és humánerőforrásokat is bevonjanak. Csakhogy ezt a kampány szervezetileg nem tette lehetővé. Miközben ismeretségi körből, ismerősök ismerősei bekapcsolódtak a kampányba, kívülről nem lehetett csatlakozni hozzá.
Szervezettség és átláthatóság nélkül nincs dinamika
Márpedig egy ilyen rövid idő alatt lefolyó kampánynak csak akkor lehetett volna esélye, ha az első pillanattól kezdve növekedni kezd, kifelé tudja mutatni jelentőségét, és folyamatosan új erőforrásokat tud beépíteni magába.
Ennek viszont szervezeti feltételei vannak mind a belső, mind a külső kommunikációban, melynek első lépcsője az átláthatóság. Új aktivisták, új erőforrások leginkább akkor tudnak csatlakozni egy kampányhoz, ha látható számukra, mi az a személyes (akár a közösségben vett személyes) haszon, amiért érdemes saját erőforrásaikat beáldozni, és ha egyértelmű, hogy hol, mikor, hogyan és miért érdemes csatlakozni egy ilyen kampányhoz.
De az átláthatóság nem csak itt fontos. Győri kampányában például e-mailt kellett írnia annak, aki csatlakozni akart hozzá. Ez a szakirodalom szerint közel a jelentkezők felét elviszi ahhoz képest, ha például rögtön egy űrlapot kellett volna kitölteni (ráadásul egy e-mailbe bármit bele lehet írni, míg egy űrlap sokkal könnyebben feldolgozható, mivel pontosan azok az adatok érkeznek be vele, amikre szükség van). De az se látszott, hogy hogyan tud például valaki szakértelemmel becsatlakozni, vagy pontosan mire megy a pénze. Ezek apróságoknak tűnnek, de az erőforrások ilyesfajta eltékozlása már önmagában is megakadályozza, hogy létrejöjjön az a dinamika, ami egy ilyen kampányban elengedhetetlen. Arról pedig még nem is beszéltünk, hogy a dinamika megtartásához nem csupán a kampány tervezése szükséges, hanem az aktivisták koordinációja, a potenciális aktivisták bevonásának, megtartásának, motiválásának előzetes kidolgozása, az elérés ismétlése és a kötődés kialakítása is.
De a szervezettségen kívül is voltak gondok a dinamikával. Aki figyelt a kampányra, az észrevehette, hogy leginkább egy erős mondat volt, ami megragadhatott Győri Pétertől, miszerint ő nem fog egyetlen kilakoltatást sem aláírni. Ám ez a mondat is csak azért tudott így kiemelkedni, mert pontosan illeszkedett abba a képbe, amit Győriről kialakított a Fidesz: ő a hajléktalan emberek (no meg a drogosok) jelöltje.
A kampányban nem volt igazán saját ígérete Győrinek, olyan pedig főleg nem, ami átkarolta volna az egész kampányát, és így kiadta volna a képet, hogy kicsoda Győri Péter, ezért a választók leginkább a Fidesz tematizációjából ismerhették meg őt.
Ha például visszanézzük a jelölt Facebook-oldalát, ott is elsöprő a szociális, szegénységi kérdésekben adott válasza, ajánlata. A legerősebb érvnek a kampányban azt szánta a csapat, hogy további kilakoltatások várhatóak, ha a fideszes Sára Botond nyer. Csakhogy sajnos hiába borzasztó, amit a Fidesz a nyolcadik kerületben a szegények ellen művel egy évtizede, láthatóan nem ijesztette meg a választók többségét, feltételezhetően azért nem, mert őket nem érinti, vagy azt gondolják, ha érinti is őket, úgyse fog ebben a kérdésben más történni ”mint ami az élet rendje” Magyarországon (a szegényellenesség).
Győri emelett nem konfrontálódott a Fidesszel, sem annak jelöltjével. Ez pedig óriási hiba volt a dinamikát illetően.
Legalább 3 olyan eset történt ugyanis a kampány folyamán, ami elérte az országos sajtó ingerküszöbét, de az ellenzéki kampány mégse tudott vele mit kezdeni.
Egyrészt az óvodások kampányolásra használata, másrészt Győri Péter plakátjainak letiltása és rongálása, harmadrészt pedig maga a Fidesz „csendes kampánya”, ami során a helyi önkormányzat teljesen eldugta, hogy itt választás lesz. Ezek mind olyan ügyek voltak, amikben a Fidesz szembesítésével, a velük való ütközéssel, személyes jelenléttel, akciódúsabb politikával, vagy egyáltalán csak az online térben való ügyvitellel a saját szavazók felé lehetett volna kommunikálni azt, hogy itt csata van. Anélkül viszont, hogy a csata látszana, a választók nem fogják fontosnak érezni a választást és annak tétjét (sőt, azt meg se fogják érteni). Ezáltal pedig nem válnak hírvivőkké, nem fogják továbbvinni a kampány üzenetét a saját ismerősi körükben. Azt fogják érezni, hogy a polgármester-jelölt valójában nem akarja a pozíciót, így fölösleges is kiállni mellette. Ezt a csatazajt pedig nem tudja helyettesíteni a személyes találkozások sora.
Tehát összefoglalva, üzenet szintjén Győri Péter leginkább egy szociális témákra szakosodott szakpolitikusként jelent meg a potenciális polgármester képe helyett.
Kampánya során pedig nem tudta elhitetni azt a választókkal, hogy komoly tétért folytat harcot, és nem tudta a rossz üzenetválasztás és a rossz szervezettség miatt megteremteni azt a dinamikát, ami esélyt adott volna a győzelemre.
Csakhogy azt is látni kell, hogy a fenti szervezettségi és üzenetkidolgozási szint nem az, amit 2 hónap alatt, tökéletes döntések, előzetes felkészülés és tudás nélkül el lehet érni. Vagyis el lehet, de ahhoz tényleg mindennek klappolnia kell, és nem lehet hibázni.
Sőt, azt is érdemes látni, hogy az, ami a nyolcadik kerületben történt, nem helyi sajátosság, és nem egyszeri vereség, hanem következménye annak, ami az áprillis 8-ai kudarchoz is vezetett.
Ugyanis nagyon úgy tűnik, a Fideszen kivüli erők nem csupán tartalmi mondanivalóban, hanem szakértelemben, tudásban, technikában, kampányolási képességben is mérföldekre vannak lemaradva a Fidesztől.
Nincsenek bejáratott végrehajtható, előhúzható kampánysémák, amiket egyszerűen a helyi adottságokhoz kell igazítaniuk, hanem minden egyes alkalommal újra és újra felépítik azt a tudást, hogy mi az a kampány, és hogyan kell csinálni. Vagy ha van is ilyen tudás, az nem elégséges a győzelemhez.
Pont ezért hiba Győri Péter vereségét egy sajnálatos egyszeri eseménynek látni, és ezért iszonyatosan veszélyes Márki-Zay Péter politikai teljesítményét egy normális állapotnak tekinteni.
Inkább érdemes kimondani, hogy az ellenzék jelenlegi állapotában vereségre van ítélve, ami ellen leginkább pont az ellenzék tehetne.
Érdemes lenne a pártoknak és civileknek maguknak is végignézni, milyen eszközeik állnak rendelkezésre, miben és hogyan lehet fejlődni, honnan lehet azt a tudást beszerezni, ami nem a győzelemhez, hanem a normális politizálás minimumához kell.
