Igen, így van, pont 10 éve nem volt ilyen szabad a Budapest Pride. Azért tartom ezt fontosnak elmondani, mert valahogy idén mintha megint a kordonokról szólna minden, csak nem a jó értelemben.

Furcsa dolog egy ekkora rendezvény után elolvasni a róla szóló cikkeket, meg végigolvasni azt a rengeteg kommentet, amik ezek alá a cikkek alá érkeznek.

„Tavaly először az egész felvonulás kordonok nélkül haladhatott. A szervezők idén is ezt szerették volna elérni a rendőrségnél, és ha nem is teljesen, de a cél azért nagyjából most is megvalósult.”– olvasom például az idei Pride-ról az egyik cikkben. Egy másiknak egyenesen a címe volt ez: „Szivárvány szín alatt, kordonok mögött”. A kommentek egy részéből is ez köszön vissza: a szervezők azt ígérték, hogy nem lesznek kordonok, és mégis voltak. Többen is csalódottak emiatt, rosszul érezték magukat.

Amit szörnyen sajnálok, már csak azért is (és ezt azért ki kell emelnem), mert évek óta részt veszek a Pride-on önkéntes rendezőként, saját csapattal. Idén is így történt, ráadásul a Mércéből többen is vállaltunk hasonló feladatokat.

És bár utólag persze könnyű okoskodni, de szerintem néhány dolgot érdemes azért átvenni, csak hogy az idei Pride ne azzal vonuljon be a köztudatba, hogy léptünk egyet hátra. Mert ez koránt sincs így.

Voltak kordonok?

Igen, voltak. Voltak kordonok a beléptetésnél az indulás helyszínén, menet közben azokon a helyeken, ahová ellentüntetéseket jelentettek be, és a végén, ahol szintén lehetett számítani ellentüntetőkre.

Akkor ez most hátralépés?

Nem, egyáltalán nem. Ez egy szemléletváltás, méghozzá nagy.

Az elmúlt években a Pride útvonalát a rendőrség hermetikusan lezárta, elválasztva Budapestet a Budapest Pride-tól. Ennek biztonsági okai voltak, még akkor is, ha sokan (köztük én is) sérelmezték, hogy a Pride felvonulói korlátok közé vannak szorítva.

Idén nem történt ilyen, bárki bárhol szabadon csatlakozhatott, beléphetett a rendezvény területére, és akár el is hagyhatta azt.

Hogy oldottuk meg?

Minden olyan ponton (például keresztutcákban), ahol be lehetett csatlakozni a menethez, rendezők engedték be a felvonulásra érkezőket, természetesen a házirend szabályainak betartásával, a táskákat átvizsgálva, a rendőrség segítségével. Fontos volt, hogy bárki bárhol szabadon csatlakozhasson, de a menet résztvevőinek biztonsága is fontos volt, ezért volt szükség mindenhol a beléptetésre.

Fontos kiemelni: a Budapest Pride több mint 200 önkéntes menetkísérő, koordinátor, jogi megfigyelő és rendező, és rengeteg más aktivista segítségével valósult meg.

És biztos, hogy még így is voltak, akik nem jutottak be, a megbeszéltek szerint ugyanis a menethez a környező keresztutcákból csak akkor lehetett csatlakozni, amikor épp ott járt a tömeg. Ennek pedig az volt az oka, hogy a menetkísérők csak akkor tudták beengedni őket – hiszen amikor nem járt arra a menet, akkor ők sem jártak arra… Persze, mindig mindent lehet jobban csinálni, az idei esetekből is tanulni kell, hogy jövőre még jobban menjen ez a folyamat is, és biztosan senki se maradjon ki, aki a rendezvényre jött.

De akkor miért voltak sok helyen mégis kordonok?

Azért, mert több helyszínen is ellentüntetéseket tartottak. Amit viszont a rendőrség (szintén biztonsági okokból) jobbnak látott kordonokkal elkeríteni a menet útvonalának közeléből. És ez valóban szemléletváltás: idén nem a Pride közönsége volt kordonok mögé szorítva, hanem az ellentüntetőket tartották távol a menettől.

És azt is fontos megjegyezni: idén az előző évekhez képest még így is jóval, de tényleg jóval kevesebb kordon volt Budapest utcáin, a Budapest Pride ideje alatt.

De rengeteg volt a rendőr is…

Igen, sokan voltak. Nélkülük biztosan nem tudtuk volna beengedi mindazokat, akik a menet közben akartak csatlakozni a Pride-hoz, ők ugyanis abban segítettek a rendezőknek, hogy mindazok, akik provokációs céllal akartak volna csatlakozni a menethez, ne tudjanak belépni. És még így is voltak, akiknek ez sikerült – ami viszont abból fakadhat, hogy a rendezők minden esetben jóhiszeműen jártak el, hiszen nem a kirekesztés, hanem pont ellenkezőleg: a szabad bejutás volt a cél. És persze bár ne ettől lenne hangos a sajtó, hiszen alig néhány ellentüntetőről beszélünk sok ezer felvonuló mellett…

Azért a tavalyi Pride szabadabb volt

Nem. Tavaly az eredeti útvonalon, ami a Kossuth tértől a Hősök teréig tartott volna, végig álltak a kordonok. Csak egy szabálysértés „árán”, az utolsó pillanatban megváltoztatott útvonal miatt ment a Pride többnyire kordonmentesen.

De az jobb volt, nem?

Nem igazán. Tavaly ugyan a szervezők készültek rá előzetesen, hogy ezen az áron kordonmentesen vonulunk majd, ám mivel csak az utolsó pillanatban, a helyszínen változott a menet útvonala, egyrészt jóval kevesebben értesültek arról a lehetőségről, hogy szabadon lehet csatlakozni, másrészt a rendőrség sem mindenhol engedte menet közben ezt megvalósulni. Ráadásul a Budapest Pride célja nem az, hogy trükközéssel legyen kordonmentes a felvonulás, hanem az, hogy hosszútávon teljesen szabadon lehessen hozzá csatlakozni.

Akkor idén miben volt más a Pride?

10 éve nem volt ilyen szabad. 10 éve nem volt ennyire kordonmentes (a 2008-as, kifejezetten súlyos atrocitások után kezdte el a rendőrség kordonnal lezárni a menet útvonalát), nem készültünk rá ennyit, hogy bárki, bárhol be- és kicsatlakozhasson a menetből, hogy tényleg bárki számára elérhető és megélhető legyen a felvonulás.

Igen, voltak kordonok, de nem minket zártak be.

És ez óriási lépés. Ha tavaly sikernek éltük meg, hogy egy útvonal-módosítás miatt zömmel kordonmentesen vonulhattunk, idén azt ünnepelhetjük, hogy mindez már az előzetes egyeztetések során megvalósult, és előre tudtunk rá készülni.

És igen, biztos voltak olyanok, akik nem érezték elég szabadnak az idei Pride-ot, ami nagyon szomorú. De nem tudunk egyből egy ideális világba ugrani, lépésről lépésre kell küzdenünk azért, hogy elérjük azt, hogy a Pride már ne az ellentüntetőkről szóljon, ne a kordonokról szóljon, hogy senkiben ne legyen rossz érzés.

De ha nagyon őszinték akarunk lenni: ettől azért még elég messze vagyunk. 2018-ban Magyarországon egyetlen melegfelvonulásra jut féltucatnyi (a résztvevők számát tekintve persze jóval kisebb) ellentüntetés.

Ma a családügyi(!) államtitkár nyugodtan felszólal a melegek ellen, kormánypárti politikus buzizhat büntetlenül, új szélsőjobboldali formáció bontogatja a szárnyait, a politika és a közélet közel sem mentes a feszültségektől.

De mi mégis megcsináltuk: mégis ünnep volt az idei Pride, sok ezer ember számára egy boldog és büszke felvonulás, ahol szabadon ünnepelhettük, hogy sokfélék vagyunk, és ez a sokféleség erény. Ehhez pedig kellett sok-sok korábbi év tapasztalata és tudása, ami összegyűlt. Kellett hozzá rengeteg önkéntes munkája, akik hisznek abban, amit csinálnak, és akik elkötelezetten dolgoznak azért, hogy minden évben jobb és jobb legyen a Pride.

És legfőképp kellettek hozzá mindazok, akik hittek és bíztak a Pride-ban, akik eljöttek és végigbulizták ezt a néhány napsütésben és táncban gazdag órát, amikor büszkén kiálltak magukért és másokért.

Nagyot léptünk előre. Legyünk erre (is) büszkék. Aztán jövőre folytassuk.