Válasz Kalocsai Kinga „Nincs nagy gond a gyülekezési törvénnyel” címmel június 27- én megjelent cikkére Pásztor Emese jogásztól és Köves Nóra emberi jogi szakértőtől.
A múlt héten az igazságügyi miniszter a T/707. szám alatt benyújtotta az új gyülekezési törvényről szóló javaslatot a parlamentnek. A cikk szerint, amely minket jelen vélemény megfogalmazására késztetett, „szerencsére nem igazolódtak be” a gyülekezési jog korlátozásáról szóló félelmek. A kérdéses írás sorra veszi a tervezet többnyire valóban pozitív fejleményként értékelhető, az alkotmányos gyakorlatnak korábban is részét képező, de eddig a törvény szövegébe be nem épített rendelkezéseit, és ezzel mintegy önként és dalolva ül fel arra a vonatra, amelyre az új törvény szakavatott kodifikátorai vettek jegyet mindannyiunknak.
Az új gyülekezési törvény valóban számos ponton reagál az Emberi Jogok Európai Bírósága és a magyar Alkotmánybíróság gyülekezési joggal kapcsolatos gyakorlatára. A törvény első sora tankönyvbe illően adja vissza a „gyülekezési jog alanyi jog” tételt, kimondva, hogy a gyülekezési jog gyakorlásához nincs szükség engedélyhez. Definiálja a gyűlés fogalmát, amellyel az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatától számottevően nem tér el – egy házaspár balatoni nyaralása az új gyülekezési törvény szerint sem gyűlés, ahogyan két politikáról vitatkozó barát „közügyben való véleménynyilvánítása” a Kossuth téren szintén nem az, feloszlatni pedig egy ilyen beszélgetést aztán végképpen, még a rendőrség téves jogértelmezése esetén sem lehet, mert erre a tervezet sem adna lehetőséget. A tervezet rövidít az eddig háromnapos előzetes bejelentési kötelezettségen, és a sürgős és spontán gyűlések kategóriáit a törvény szövegébe foglalva pedig látszólag igazán érzékenyen reagál az európai gyakorlatra, ami kapóra is jön majd a nemzetközi alapjogvédelmi szervek előtt borítékolhatóan meginduló eljárásokban.
A fenti elemek és a tervezet egyéb, a rendőrség mint jogalkalmazó feladatait a tüntetések biztosítása körében megkönnyítő és a cikk által kitörő lelkesedéssel fogadott rendelkezések elfedik a lényeget – szerepük nagyjából annyi, hogy ne lássuk a fától az erdőt. Ez az elkendőzött lényeg pedig a gyülekezési jog és mások alapvető jogainak és szabadságainak az ütközése, és az ezt „feloldó” tiltási ok, amelyet a cikk annyival kommentál, hogy „(e)z nem jelenti azt, hogy ne lehetne ezt a részt kijátszani, de a szövegből egyértelmű, hogy a tervezet írói mindkét jogot egyaránt fontosnak tekintik és az arányosság elvét tartják szem előtt.”
A most hatályban lévő gyülekezési törvény szerint rendezvények előzetes megtiltására csak szűk körben, pontosan meghatározott esetekben van lehetőség – akkor, és csakis akkor, ha a rendezvény megtartása a népképviseleti szervek vagy a bíróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, vagy ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható. Ez nem jelenti azt, hogy a törvény mások alapvető jogait (például magánszférájukat, vagy az „otthonuk nyugalmát”) ne védené, mindössze annyit tesz, hogy a gyülekezést eleve ellehetetlenítő, a gyülekezési jogot a lehető legsúlyosabban korlátozó előzetes tiltást nem ezekre az esetekre tartja fenn. Ha a rendezvény mások jogait sérti, erre ott a feloszlatás – ehhez azonban bizonyosságra van szükség: a magánszféra védelmében arra, hogy a gyülekezés az érintett terület lakóinak nyugalmát valóban megzavarja. Feltételezés és bizonyosság között viszont óriási különbség van.
Az új tervezet alapján a mások alapvető jogait, sőt a közrendet és a közbiztonságot veszélyeztető gyűlésekkel szemben is előzetes tiltással léphetne fel a rendőrség, ami a cikk szerzője szerint „megfelelő”, a valóságban azonban megszünteti a gyülekezési jog alanyi jellegét, és annak gyakorlását a rendőrség (vagy egyszerűen szólva: az állam) mérlegelésétől teszi függővé.
Amíg a gyülekezés nem kezdődik meg, mások alapvető jogainak sérelme legfeljebb feltételezés lehet, tény azonban nem, ez pedig a gyülekezési jogot úgy teszi korlátozhatóvá, hogy a másik oldalon nincs semmi kézzelfogható, ami ezt indokolná. Ha ez nem volna elég, a rendezvények rendőrség általi betiltásához még az alapjogsérelem (például a magánszféra sérelmének) elvont veszélye sem kell, hiszen elég lesz egy hivatkozás a közrend és a közbiztonság definiálhatatlan tartalmára. Mindez lehetőséget ad arra, hogy a demokratikus rendszerekben kiemelt védelmet élvező gyülekezési jog gyakorlatilag bármilyen helyzetben háttérbe szorítható legyen.
Ettől a ponttól szinte már jelentősége sincs, hogy a tervezet szerint a jövőben nem csupán a közlekedés ellehetetlenítése, vagy a bíróság zavartalan működésének súlyos veszélye, hanem bármilyen mértékű zavarás elegendő a korlátozáshoz, hiszen a közrend és a közbiztonság tartalmát a rendőrség határozza meg.
A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy a rendőrség (erősebb ráhatás esetén a kormány) jóindulatától fog függeni, hogy milyen témában, mikor és hol tarthatunk tüntetést, amivel gyakorlatilag megszüntethető a gyülekezéshez való jogunk.
Ahogy fent is említettük, a rendőrségnek jelenleg nagyon szűk mérlegelési lehetősége van arra, hogy előre megtiltson egy tüntetést, ráadásul a tiltás csak a helyszínre és az időpontra vonatkozhat. Egy konkrét példával élve: előfordult olyan, hogy szerettünk volna egy tüntetést szervezni egy adott időpontban a Kossuth téren, de arra már be volt jelentve egy másik tüntetés, ugyanoda, akkor az általunk megtartandó tüntetésre a rendőrséggel való egyeztetés alapján egy másik helyszínen, például a Parlamenthez közeli Vértanúk terén került sor. Előfordult olyan is, hogy a szervezők le szerették volna záratni az egész Andrássy utat, mert a tüntetésen ott terveztek végigvonulni, de az előzetes Facebook-visszajelzések alapján várható volt, hogy nem lesz több résztvevő 100 embernél, így a rendőrség más útvonalat javasolt (vagy az Andrássy részleges lezárását), hogy a tüntetők joga is érvényesüljön, de a közlekedést se lehetetlenítsék el.
Ha az új gyülekezési törvényt elfogadják, akkor abszurd módon kitágíthatják az előzetes tiltási okok körét, azt eredményezve, hogy a rendőrség a helyszínen és az időponton kívül akár a gyülekezések tartalmára való tekintettel is betilthatja a gyülekezést, és ezt a tartalmi különbségtételt könnyen elrejtheti az új, a törvénybe is belefoglalt tiltási okok mögé.
Ez azt jelenti, hogy a rendőrség vélelme alapján betiltható lenne bármilyen tüntetés, bőven azelőtt, hogy bekövetkezett volna az a feltételezett esemény, ami miatt betiltották a rendezvényt.
Előfordulhat például olyan eset, hogy tüntetnénk egy számunkra fontos témában és helyszínen, de a rendőrség azt mondja, hogy ez szerintük a közlekedés sérelmével járna. Ez bármit jelenthet, hiszen végső soron minden tüntetés – amit nem a levegőben tartanánk – a közlekedés sérelmével jár valamilyen szinten. A törvényjavaslatban ugyan szerepel az, hogy „ha a gyülekezési hatóság az egyeztetés során észleli, hogy a gyűlés a bejelentett helyszínen és időpontban nem tartható meg, felhívja a szervező figyelmét arra, hogy más helyszíneken az megtartható.” Ez azonban csak azt jelenti, hogy mi ugyan kereshetünk egy másik helyszínt, de a rendőrség ezt sem lesz köteles elfogadni, a helyszín és az időpont keresése így a végtelenségig is eltarthat. Arról nem is beszélve, hogy a helyszín és az időpont is lényeges, üzenetet tartalmazó eleme egy tüntetésnek, hiszen ha például az EMMI intézkedései ellen szeretnénk egy tüntetést tartani az épülete előtt, vagy valamelyik bíróság előtt tüntetnénk a közigazgatási bíróságok átalakítása miatt, akkor az egy hónap múlva, a rendőrség által például alternatív helyszínként engedélyezett Csepelen vagy Hortobágyon már nem fog olyan nagyot szólni.
A tüntetést betiltó határozatot közigazgatási perben lehet majd megtámadni, ami vélhetően szintén nem lesz független a kormány befolyásától, főleg a közigazgatási bíróságok átalakítása után.
Ha a rendőrség által betiltott tüntetést mégis megtartanák az eredetileg preferált helyszínen és időben, akkor mind a szervező, mind a résztvevők szabálysértést követnének el. Ugyan lehet arra számítani, hogy a törvény elfogadása utáni felháborodottságban még sok ember vállalná ezt, de sajnos számolni kell azzal is, hogy ez a súlyosan jogkorlátozó törvény hosszú ideig lesz hatályban, és például a tizedik szabálysértési bírságot már bizonyosan jóval kevesebben vállalnák be (főleg, hogy a szabálysértések halmozódósánál – 6 hónapon belül már 3-nál is – már akár 90 napos elzárásra, vagy 450 ezer forintos pénzbírságra is számíthat a tiltakozó).
Összefoglalva mindez azt jelenti, hogy a törvényi garanciák hiányában csak a rendőrség jóindulatára lenne bízva az, hogy egy tüntetés megtartható-e vagy sem, és az is valószínűsíthető, hogy egy autoriter rendszerben nem az egyes, tényleg jóindulatú rendőrön fog múlni az, hogy egy politikailag érzékeny tiltakozás megtartható-e vagy sem.
Jogállamban a polgár akkor tüntet, ha gyülekezési jogával élni akar. Rendőrállamban akkor, ha ezt neki megengedik.
A szerzők az Eötvös Károly Intézet munkatársai.
