A hétvégén számos megosztást és mémet produkált a közösségi médiában az a fotó, amelyen Orbán Viktor a Visegrádi Négyek többi vezetőjével és Sebastian Kurz osztrák kancellárral áll egy képen. Orbánon nem méretre szabott ruha van, elég hülyén néz ki.

A képből azonnal mém lett, emberek tízezrei röhögtek megosztásaikkal a béna Orbánon, aki még felöltözni se tud. Az ismert ellenzéki divattervező felajánlotta jó szándékból, hogy ingyen méretre szabja a nadrágot Orbánnak, az ismert publicista pedig levezette Orbán rossz kormányzását és mentális problémáit abból, hogy milyen nadrág van rajta. Mindeközben pedig százszámra elevenítették fel az ellenzéki kommentelők és posztolók a Király új ruhája című szatirikus mesét.

Bevallom én nem tartozom azok közé, akik azt gondolják, hogy egy politikus politikáját a ruhán keresztül lehet vagy kell megítélni. Persze elfogadom azt, ha valaki ezt teszi, vagy azt mondja, mégse nézzen ki így egy miniszterelnök. De itt azért többről van szó.

Az ellenzéki kommentelők Orbán lógós gatyája kapcsán  a Fidesz politikájáról próbáltak ítéletet mondani. Vagyis jobban mondva a saját igazságukat visszaigazolni.

Pedig mostanában történt egy és más. Elfogadtak ellenzékiek számára elfogadhatatlan törvényeket, készül a Tudományos Akadémia szétverése, egy törvénnyel lényegében elkezdték előkészíteni a fizetős egészségügyet. Ezek miatt tüntettek is, mégis ez a lógós gatya az, ami a legtöbb interakciót és érzelmet kiváltotta.

Lehetne egyszerűen és sokáig magyarázni, hogy miért is van ez így, hogy egy képpel sokkal könnyebben lehet azonosulni, hogy egy ilyen motívumnak sokkal egyszerűbben befogadható üzenete van, és a választóknak ezen keresztül könnyebb kifejezniük gondolataikat.

De minden megértés mellett azért azt le kell írni: ez nem szól másról, mint a gondolattalanságról, az ellenzék szétesettségéről és a taktikai érzék teljes hiányáról.

Mert miközben akár még lehetne is szörnyülködni Orbán ruháján, ez nem mond el semmit a hazai állapotokról. Egy rossz vezető lehet jól öltözött, és egy jó vezető is lehet rosszul öltözött.

Orbán ruhájából nem derül ki, mit kezd a szegénységgel, a munkavállalói jogokkal, a demokráciával. Az ilyenfajta gúnyból nem derül ki semmi, ami politikai, csak és kizárólag az Orbán-ellenes érzelmek újramozgatására jó. Márpedig ha valamit nagyon megtanulhattunk a saját bőrünkön, most már három kétharmadnak köszönhetően, az az, hogy ez a pőre Orbán-ellenes indulat nem jó semmire az égvilágon.

A magyar ellenzék azzal küzd, hogy nem tudja elmagyarázni azt sem, miért rossz Orbán politikája. Ez a kép pedig leginkább azt mutatja meg, semmiféle tematizációra nem képes, szavazóit pedig ezáltal csak az indulat vezérli.

Ugyanis ha a héten a sok téma közül lett volna olyan, amit az ellenzéki pártok, civil szereplők vagy bárki ügyként vitt volna, akkor minden valószínűség szerint az uralta volna a közösségi média-megjelenéseket is. Enélkül viszont azt látjuk évek óta, hogy a felháborodás, a düh rossz irányba megy.

Ugyanis az Orbán gatyáján való felháborodás csak ugyanazt a közösséget, a már elkötelezett Orbán-ellenes szavazók körét mozgatja meg újra. Sőt valószínűleg az ilyenfajta politikai beszéd leginkább elijeszti a nem Orbán-gyűlölő szavazókat.

Ez pedig hosszabb távon csak az ellenzéki szavazótábor buborékba zárására alkalmas.

Az ellenzéki pártok témakijelölési képtelensége, a politikai munka el nem végzése pont ezért veszélyes, mert a felháborodás szülte ügyek túlpangásával létrehoz egy veszélyes buborékot, amiben minden pofon jól csattan. Csakhogy ezek a pofonok nem csupán nem képesek koherens politikát létrehozni, hanem megtévesztik a buborékon belül lévő szavazókat, ezzel kényszerpályára rakják az egész ellenzéki nyilvánosságot („ha sok a lájk, biztos ezt kell mondani”), és akár el is ijeszthetik az ellenzéki nyilvánosságtól, a kormány politikájával elégedetlen, de nem Orbán-gyűlölő embereket.