Két hete Londonban szélsőjobboldali tüntetők a „Szabadságot Tommy Robinsonnak” jelszót skandálva állták el a Trafalgar teret, tűzijáték-rakétákat és füstbombákat dobáltak a rendőrségre. Egy bizonyos ponton tüntetők százai átvették az irányítást egy városnéző busz felett. Mindezek a legutóbbi tüntetések után történtek, amelyen a szélsőjobboldali és iszlámellenes Angol Védelmi Liga (English Defence League, EDL) volt vezetőjének, a Tommy Robinson néven is ismert Stephen Yaxley-Lennonnak a börtönből való kiszabadítását követelték. Robinsont a „bíróság megsértése” miatt zárták be.
Május 25-én Lennont „közrend megzavarásáért” tartóztatták le és állították elő, miután Facebookon élőben közvetített egy folyamatban lévő, nemi erőszakkal kapcsolatos bírósági ügyet Leedsben. Ahogyan azt a Hope not Hate is megírta, ezt az élő videót negyedmillióan követték Facebookon, Lennon pedig a vádlottakat filmezte, felolvasta a nevüket, és kérdőre vonta őket, amikor bementek a bíróságra. Ez az általánosan elfogadott közvetítési irányelvekkel egyértelműen ellenkezik bírósági ügyek esetén Nagy Britanniában.
A tudósítást egészen különböző okok miatt is korlátozhatják – vannak automatikus törvényi korlátozások, amelyek a szexuális bűncselekmények áldozatait védik a nyilvánosságtól a bírósági tárgyalás alatt, de korlátozzák az ifjúsági törvényszékek ügyeiről való tudósítást is, valamint a kiskorú tanúk védelmében is rendelhetnek el ilyesmit a felnőtt bíróságokon.
A Lennont 13 hónap börtönre ítélő bíró indoklásában kiemelte, hogy tettei könnyen a hosszú ideje folyó bírósági ügy megszüntetéséhez vezethettek volna, ez pedig „font-százezrekbe került volna” az adófizetőknek, és azzal járt volna, hogy a traumatizált áldozatoknak újból tanúskodni kellett volna a vádlottak ellen.
Lennon, aki elismerte bűnösségét, és „mély sajnálatát” fejezte ki tetteiért, teljes tudatában volt a tudósítási korlátozásoknak, mivel tavaly már felfüggesztett börtönbüntetést kapott az után, hogy egy másik szexuális erőszakkal kapcsolatos büntetőügy tárgyalását próbálta filmezni a Canterbury Koronabíróságon 2017 májusában. Lennon megkísérelte a vádlottak levideózását is, online közvetítésének pedig azt a címet adta: „Tommy Robinson Canterburyben leplezi le a muszlim gyermek-erőszakolókat.”
Lennon letartóztatása országszerte számos #FreeTommy tüntetést eredményezett, később más országokban is. Az amerikai és ausztrál szélsőjobb és néhány európai város (köztük Budapest) hasonló mozgalmai a köré a hazugság köré szerveződtek, hogy Lennont ártatlanul zárták börtönbe csupán azért, mert a szexuális erőszak-tárgyalásokról tudósított. A közösségi médián rengeteg ember biztosította támogatásáról Robinsont, olyan szerencsétlenek csatlakoztak ehhez, mint ifjabb Donald Trump, vagy az embergyűlölő Steven Patrick Morrissey, a The Smiths együttes korábbi énekese. Egy olyan emberrel vállaltak közösséget, akit a holland jobboldali bulvárlap, a Telegraaf egyenesen „a munkásosztály hősének” nevezett.
Na de ki az a Tommy Robinson?
Stephen Lennon egy szélsőjobboldali, iszlamofób szélsőséges, akinek erőszakos cselekedeteiről, bűncselekményeiről hosszú listát lehetne írni. 2003-ban 10 hónapra ítélték erőszakos támadásért egy civilruhás rendőr ellen; 2010-ben 12 hónap rehabilitációra ítélték, miután futballhuligánok között provokált nagyon komoly verekedést Lutonban. De akkor is közönséges garázdaságért került vissza a bíróság elé, amikor az EDL-beli párttársát verte meg 2011-ben, ezután újabb 10 hónapot töltött börtönben, miután hamis útlevéllel próbált belépni az USA-ba 2012-ben. Két évvel később ugyancsak 18 hónapra ítélték, amikor bűnösnek találták lakáshitel-csalási ügyben.
Lennon a muszlimellenes English Defence Leauge (EDL) alapítója. Ez a mozgalom a folyamatos alkohol-fűtötte verekedésekről és szélsőjobboldaliságáról hírhedt. Egészen 2013-ig a legfontosabb „dzsihádellenes dzsihádot” valló politikai mozgalomként tartották számon Európában. 2013 októberében Lennon bejelentette egy sajtótájékoztatón, amelyet egyébként a szélsőségek ellen küzdő Quilliam alapítvány szervezett, hogy otthagyja az EDL-t, látszólag bocsánatot kért néhány korábbi kijelentéséért, amelyeket a muszlimok ellen tett számos, mainstream médiás megjelenése során, és közölte, mostantól mindenféle szélsőség ellen küzdeni fog.
Ez a bohózatszerű közjáték azonban igen rövid volt, és 2015-re Lennon már a PEGIDA (Patriotic Europeans Against the Islamisation of the West, azaz Patrióta Európaiak a Nyugat Iszlamizációja Ellen) tagjaként tűnt fel újra, megalapította a mozgalom brit szárnyát, és még abban az évben beszélt egy nagy tüntetésen Drezdában. Azt mondta akkor a tömegnek, hogy
olyan Európát akar „ahol nincsenek halal ételek, nincsenek muszlim erőszakoló bandák, nem léteznek a minaretek vizuális sebhelyei” és a „muszlim imára hívás hangjai” sem, ugyanúgy ahogyan olyanok sem, akik „eltakarják az arcukat és megtagadják az integrációt.”
A PEGIDA-ban vállalt fontos szerepe központi helyre repítette Lennont a nemzetközi „dzsihádellenes” szcénában. Ez év márciusában törölték is a volt EDL-vezér Twitter profilját, mivel megszegte a platform „gyűlölködés-ellenes” szabályait. Lennon persze tagadta, hogy fenyegetőzött, vagy hogy gyűlölködött volna, és azt állította, hogy „csak kimondja az igazságot.”
A „Szabadság Napja” tüntetésről tudósítva Londonból május 5-én, A Hope not Hate civil szervezet úgy írta le az eseményt, mint „a széttöredezett radikális jobboldal aggasztó egyesülését az Egyesült Királyságban, akik – egyelőre legalábbis – képesek félretenni ideológiai különbségeiket és személyes sértettségeiket, hogy a muszlimellenesség és ‘szólásszabadság’ jelszavával egyesüljenek.”
Egy olyan időszakban, amikor egyébként a hagyományos széljobb erői az országban gyengébbek mint valaha, a Hope not Hate figyelmeztetett arra, hogy a tüntetés „a modern szélsőjobb szervezetiség utáni stádiumának fenyegetésére hívja fel a figyelmet, amely olyan online szélsőséges sztárokkal erősít, mint Yiannopoulos, és beszivárog a választási politikába is (mint Batten) ugyanúgy, ahogy az utcát is uralni próbálják (mint Lennon). Ráadásul most közös gondolatok alapján egyre szorosabban működnek együtt.”
Owen Jones, a Guardian publicistája úgy fogalmazta meg ezt, hogy Lennon „nem a szólásszabadság mártírja, csak egy profi bűnöző, aki követett már el lakáshitel-csalást, futballhuliganizmust és garázdaságot is, akinek a vágya, hogy folyton újra reflektorfénybe kerüljön, most egy nagyon fontos bírósági eljárást sodort veszélybe. A radikális jobboldal mindig előszeretettel mutatta be magát áldozatként és üldözöttként. A ‘szólásszabadság’ mostani cinikus támogatása részükről csak újabb hazug álca a gyűlölet propagálásra, semmi több.”
